𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

29. rész

- Na végre! - dobta le a törölközőjét (író ~ kill me pls, de én törölközőnek írom. nem törülközőnek. kinek mi🤷🏼‍♀️ ~ író) Ant, és egyenesen a víz felé indult.

- Bekented magad? - kérdezte Avani.

- Nem? - nézett rá értetlen fejjel.

- Ja, jó - vonta meg a vállát. - Csak akkor ne lepődj meg, ha 80000 fokban, délben leégsz mint a szar - tette hozzá.

- Na jó. Kenj be! Légyszi - forgatta a szemét játékosan.

Miután mindenki bekente magát naptejjel, lekerültek a shortok és a pólók. Mindenki egy szál bikiniben vagy fürdőgatyában volt, egyedül én álldogáltam ruhában.

- Na végre! - sóhajtott fel Ant, majd berohant a vízbe, ahol megbotlott a saját lábában, és pofára esett a bokáig érő vízben. A többiek hangos röhögéssel fejezték ki együttérzésüket.

- Megvagy Bebe? - kérdezte nevetve Avani.

- Gyertek, ma is atom jó a víz! - pattant fel, mire a többiek kevésbé szerencsétlen módon utánaindultak. Egyedül Payton állt mellém.

- Ma sem jössz be? - kérdezte halkan.

- Nem, én... én nem - ráztam meg a fejem könnyes szemmel, majd pólómat levéve átöleltem a derekát. (író ~ esküszöm felkeresem azt, aki hirtelen arra gondolt, hogy nincs a csajon bikinifelső! ~ író)

- Még mindig nem? Biztos? Ma este megyünk haza... - karolta át a vállam.

- Én... nem érzem a késztetést arra, hogy bemenjek oda még egyszer - pásztáztam a homokot, és a legalább 35 fok ellenére is kirázott a hideg.

4 napja jöttem ki a kórházból. Az ájulásomat követő nap kiengedtek, és én azóta nem voltam a vízben. Inkább üldögéltem egész nap a büfénél, zenéthallgatva, egy-egy szót váltva Bieberrel, a pultossal.

- De nem lennél egyedül! - próbálkozott, mire óvatosan elhúzódtam tőle. - Ott leszek veled, és ha megkéred a többieket, akkor nyilván ők sem fognak fröcskölni meg ilyenek. Kérlek gyere be! - nézett rám reménykedő arccal és bociszemekkel (író ~ csak hogy meg megmaradjon a jó szokásom, így: 🥺 ~ író). Ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné hogy menjek vele, és ettől hirtelen bűntudatom lett.

- Payt, én... tényleg nem tudom - álldogáltam egyik lábamról a másikra.

- Oké, én nem erőszakoskodom - mosolygott halványan. - Csak annyit mondok, hogy jó lenne, ha az utolsó napunk nem úgy telne, hogy 11-kor felkelünk, délben lejövünk a strandra, szinte egész nap 5-10 percekre vagyok veled, mert mindig mondod, hogy menjek vissza nyugodtam a vízbe... aztán hirtelen este lesz, amikor megyünk vissza a hotelbe, és max megnézünk egy filmet, majd megyünk aludni - mondta halkan. - Sőt, ma filmezni sem tudunk, mert repülünk haza.

- Khm. Biztos velem maradsz? - harapdáltam a szám szélét.

- Persze - mosolygott bíztatóan.

- Oké. Akkor... menjünk - fújtam ki hosszan a levegőt, majd nadrágomat lekapva felé nyújtottam a kezemet. Ujjainkat összekulcsolva indultunk be.

- Te nem kened be magad? - kérdezte, miközben szinte csigalassúsággal haladtunk a víz felé.

- Én még otthon megtettem.

- Hmmm. Okos - mosolygott.

- Akkor nem hagysz egyedül? - kérdeztem szinte suttogva, mikor kb térdig voltunk bent.

- Egy másodpercre sem - szorította meg óvatosan a kezem.

Egyre beljebb haladva liftezni kezdett a hasam. Másik kezemmel magamhoz szorítottam Payt karját.