- Na végre! - dobta le a törölközőjét (író ~ kill me pls, de én törölközőnek írom. nem törülközőnek. kinek mi🤷🏼♀️ ~ író) Ant, és egyenesen a víz felé indult.
- Bekented magad? - kérdezte Avani.
- Nem? - nézett rá értetlen fejjel.
- Ja, jó - vonta meg a vállát. - Csak akkor ne lepődj meg, ha 80000 fokban, délben leégsz mint a szar - tette hozzá.
- Na jó. Kenj be! Légyszi - forgatta a szemét játékosan.
Miután mindenki bekente magát naptejjel, lekerültek a shortok és a pólók. Mindenki egy szál bikiniben vagy fürdőgatyában volt, egyedül én álldogáltam ruhában.
- Na végre! - sóhajtott fel Ant, majd berohant a vízbe, ahol megbotlott a saját lábában, és pofára esett a bokáig érő vízben. A többiek hangos röhögéssel fejezték ki együttérzésüket.
- Megvagy Bebe? - kérdezte nevetve Avani.
- Gyertek, ma is atom jó a víz! - pattant fel, mire a többiek kevésbé szerencsétlen módon utánaindultak. Egyedül Payton állt mellém.
- Ma sem jössz be? - kérdezte halkan.
- Nem, én... én nem - ráztam meg a fejem könnyes szemmel, majd pólómat levéve átöleltem a derekát. (író ~ esküszöm felkeresem azt, aki hirtelen arra gondolt, hogy nincs a csajon bikinifelső! ~ író)
- Még mindig nem? Biztos? Ma este megyünk haza... - karolta át a vállam.
- Én... nem érzem a késztetést arra, hogy bemenjek oda még egyszer - pásztáztam a homokot, és a legalább 35 fok ellenére is kirázott a hideg.
4 napja jöttem ki a kórházból. Az ájulásomat követő nap kiengedtek, és én azóta nem voltam a vízben. Inkább üldögéltem egész nap a büfénél, zenéthallgatva, egy-egy szót váltva Bieberrel, a pultossal.
- De nem lennél egyedül! - próbálkozott, mire óvatosan elhúzódtam tőle. - Ott leszek veled, és ha megkéred a többieket, akkor nyilván ők sem fognak fröcskölni meg ilyenek. Kérlek gyere be! - nézett rám reménykedő arccal és bociszemekkel (író ~ csak hogy meg megmaradjon a jó szokásom, így: 🥺 ~ író). Ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné hogy menjek vele, és ettől hirtelen bűntudatom lett.
- Payt, én... tényleg nem tudom - álldogáltam egyik lábamról a másikra.
- Oké, én nem erőszakoskodom - mosolygott halványan. - Csak annyit mondok, hogy jó lenne, ha az utolsó napunk nem úgy telne, hogy 11-kor felkelünk, délben lejövünk a strandra, szinte egész nap 5-10 percekre vagyok veled, mert mindig mondod, hogy menjek vissza nyugodtam a vízbe... aztán hirtelen este lesz, amikor megyünk vissza a hotelbe, és max megnézünk egy filmet, majd megyünk aludni - mondta halkan. - Sőt, ma filmezni sem tudunk, mert repülünk haza.
- Khm. Biztos velem maradsz? - harapdáltam a szám szélét.
- Persze - mosolygott bíztatóan.
- Oké. Akkor... menjünk - fújtam ki hosszan a levegőt, majd nadrágomat lekapva felé nyújtottam a kezemet. Ujjainkat összekulcsolva indultunk be.
- Te nem kened be magad? - kérdezte, miközben szinte csigalassúsággal haladtunk a víz felé.
- Én még otthon megtettem.
- Hmmm. Okos - mosolygott.
- Akkor nem hagysz egyedül? - kérdeztem szinte suttogva, mikor kb térdig voltunk bent.
- Egy másodpercre sem - szorította meg óvatosan a kezem.
Egyre beljebb haladva liftezni kezdett a hasam. Másik kezemmel magamhoz szorítottam Payt karját.
YOU ARE READING
𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.
Teen FictionEgyedül voltam, és már réges rég besötétedett. Fogalmam sem volt hova megyek. Csak mentem előre, minden gondolkodás nélkül. Kezemet kabátom zsebébe süllyesztve kóvályogtam, amerre kedvem tartotta. - Payton Jay Moormeier fanfiction - trágár beszéd ...