𝐀𝐥𝐨𝐧𝐞 - 𝐏.𝐌.

32. rész

író ~ 1. ha nagyon fiatal vagy, vagy csak szimplán kényelmetlenül érzed magad a 16+-os tartalmaktól, akkor a rész első felét tekerd át. köszi🌚
– jó na, azért nem lesz durva. nem részletezünk. –
2. ebben az egész részben Joanne és Faith nincsenek itthon. csak... csak mondom. :33 ~ író

Éjfél körül lehetett, amikor már mindenki hazament, kivéve Rileyt, aki ugyebár nálunk alszik.

- Na okés, én elmentem dolgozni, majd valamikor éjszaka, 2-3 körül jövök - vette fel a farmerkabátját az említett személy.

- Szia - mondtuk egyszerre Payttel.

- Dolgozni? - kérdeztem miután becsukódott a bejárati.

- Igen... Riley... - kezdte. - Szóval ő... táncol - köhintett.

- Óóó - értettem meg rögtön. - De miért jó ez neki?

- Hát, hogy őt idézzem, "jól fizetett meló" - húzta el a száját, mire nagyokat bólogattam.

- Ő tudja... - forgattam a szemem.

- Idejössz? - tárta szét a kanapén ülő fiú a karjait. Mosolyogva beleültem az ölébe, mire kezeit derekamra helyezve hevesen megcsókolt. Nyelve szinte azonnal átcsúszott a számba. Egy kis idő után ösztönösen áttértem a nyakára, mire egy halk sóhaj hagyta el a száját.

- Gyere fel - suttogtam a fülébe, majd leszálltam róla és felszaladtam a piros leddel világított szobájába. Abban a pár másodpercben amíg egyedül voltam a helységben, végiggodoltam mindent. Tényleg akarom én ezt? Igen. Készen állok rá? Igen. Nincs visszaút, ha egyszer megtörténik, megtörténik. Biztos hogy vele szeretném? Igen.
Gondolatmenetemből a kulcs elfordulásának hangja zökkentett ki. Megfordultam, és Payt állt előttem. Alsó ajkamba harapva végignéztem rajta. Közelebb jött, és óvatosan megszorította a kezem.

- Biztos vagy benne? - nézett a szemembe. Barna íriszei csillogtak a vágytól. (író ~ az írisz szót még nem is használtam ebben a könyvben. pedig tök szép szó ~ író)

- Teljesen - mondtam magabiztosan, mire közelebb húzott magához. Derekamat átkarolva vad csókba hívott. Kis idő után nekinyomott a falnak, majd áttért a nyakamra, és lágy csókokkal hintette be. A bizsergő érzés a hasamban nemhogy csillapodott volna, helyette mégjobban felerősödött. Fölemelt, mire lábaimat átkulcsoltam a derekán. Odavitt az ágyhoz egy pillanatra sem elszakadva a számtól. Ledobott, és pólóját levéve fölém mászott.

- Figyelj, én még... szóval még nem... - köhintettem mikor már minden ruhadarab lekerült rólunk, mire nyomott egy csókot a homlokomra.

- Hé, nyugi. Engedd el magad. Vigyázok rád - suttogta a fülembe, mire az egész testem bizseregni kezdett. Nyakát átkarolva csókoltam meg újra. Egyikünk sem volt teljesen józan, de tudtuk mit csinálunk.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Reggel magamtól keltem, ami eléggé szokatlan számomra. A telefonomért elnyúlva néztem meg hogy hány óra van. Fél 12. Az szép. Szememet megdörzsölve ültem fel, majd rájöttem hogy nincs rajtam ruha, ígyhát gyorsan magamra húztam a takaró felém eső részét. Magam elé bambulva gondoltam vissza az előző éjszakára. A beugró emlékképek miatt ösztönösen elmosolyodtam, majd fejemet megrázva körbenéztem. Magam mellé pillantva láttam hogy Payton még mélyen alszik. Nem volt szívem felkelteni, ígyhát fehérnemű után egy pulcsi – melegítő kombót halkan magamra húzva indultam reggelizni. A konyhába leérve viszont Rileyval találkoztam össze.

- Jó reggelt! - rágogattam szám szélét miközben a hűtőhöz lépve kivettem a tejet. Választ viszont nem kaptam.

- És... hánykor értél haza? - próbálkoztam beszélgetést indítani, csak hogy ne az legyen a baj, hogy egymáshoz sem szólunk.