15. fejezet: Meglepetés

738 58 9
                                    

Ahogy a Vadon szegélyéhez, a Köd-hegység lábához értünk, utunk megint nehézkessé fordult. A kényelmes erdei utakat felváltották a meredek, kanyargós és nehezen járható hegyi ösvények, melyeken csak lassan, nagy odafigyeléssel tudtunk haladni. Továbbra is Gandalf járt elől, hisz ő ismerte az irányt, a többiek libasorban csúsztak-kapaszkodtak mögötte, ahogy sorra ereszkedtünk le kisebb völgyekbe, vagy másztunk felfelé. Még a hegyekhez szokott izmos pónik is nehezen vettek néhány akadályt. A törpök fáradtak voltak és rosszkedvűek, az élelemkészlet is apadni kezdett. Fogalmam sem volt, pontosan merre járunk, csak a hófödte hegycsúcsokat láttam magam előtt a távolban, és a nap járását, ahogy lassan végighalad az égen. Már jóval elmúlt dél, amikor Gandalf hirtelen megtorpant és felkiáltott.

- Végre itt van!

Néhány törp, élükön Thorinnal majd' kitörte a nyakát, úgy igyekezett, hogy beérje őt a keskeny, kavicsos ösvényen, amely vészesen a hátborzongató mélység mellett kanyargott. Bármily izgatott is voltam, ez bőven adott rá okot, hogy jómagam ne siessek úgy előre, inkább mindenki mást magam elé engedve óvatosan közelítsem meg a sziklapárkányt, melyen a csapat már javában nézelődött, és izgatottan suttogott egymás között, amikor végre odaértem. Igyekeztem előre furakodni Gandalf mellé...

És megláttam a Völgyet.

Imladris, az Utolsó Otthonos Ház ott volt előttem. Igaz, a fák lombjától nem láttam túl sokat, de elég volt hallanom a víz csobogását, a szél fújását, látnom a fel-felvillanó fényt, és tudtam: megérkeztem. Ha visszaemlékeznék s megpróbálnám elmondani, hogy nézett ki, nem tudnám leírni olyannak, amilyen valójában volt, hiszen még akkor sem találtam szavakat rá. Mindaz, amit akkor, és az egész ott-tartózkodásom alatt láttam, tapasztaltam, a lényem részévé vált, belém ivódott, oly mélyen, mint a legelső érzések, melyeket az ember szintén nem tud megfogalmazni. Milyen volt Völgyzugoly? Igaz feleletet erre a kérdésre talán csak a tündék tudnának adni a halandóknak. Részemről egy hosszú, boldog sóhaj lenne a legmegfelelőbb válasz. A gyönyörű és csodálatos szavak elveszítenék addigi jelentésüket, elszürkülnének.

Magam sem tudtam, miért, de volt egy olyan érzésem, mintha hazaérkeztem volna, vagy legalább is egyfajta menedékbe, ahová a saját világomból menekültem. Borzongás futott végig a gerincemen, de kellemes, jóleső borzongás. Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem, hogy egy ideje elfelejtettem levegőt venni. A törpök izgatottan beszélgettek, jókedvük máris visszatérni látszott.

Nekivágtunk az utolsó útszakasznak, mely lefelé vezetett a völgy szívébe. Ahogy haladtunk, botladoztunk a meredek ösvényen, szinte nem is éreztem lábamban a fáradtságot, és a járás is olyan könnyűnek tűnt. A hőmérséklet változott, de nem csak kívül, mintha a szívembe is belopta volna magát egyfajta megmagyarázhatatlan, békés melegség. Nem tudtam betelni a látvánnyal, hol kapkodtam ide-oda a fejemet, hogy ne mulasszak el semmit, hol csak bámultam egy irányba, próbálva egyszerre érzékelni mindent magam körül. Ahogy leértünk a hegyi ösvényen, ott folyt előttünk egy gyors vizű folyó, melyen keskeny híd vezetett át, s mögötte nem sokkal Völgyzugoly kapuja tárva-nyitva, mintha csak az érkezésünkre várna. Kíváncsian tekintgettem körbe, most már nem csak nézelődés, gyönyörködés céljából, de sajnos egy tündét sem láttam. Nem fogadott minket énekszó, nem nevettek ránk a fák közül, csak a víz csobogását, a madarak lágy énekét és a szél sejtelmes susogását hallottam. Kissé csalódottan és megintcsak értetlenül léptem be a kapun, utolsóként, mert bizony jócskán hátramaradtam a nagy csodálkozásban. Persze a törpöket is megérintette a látvány, de korántsem annyira, mint engem; rajtam kívül még Bilbó volt az, aki legalább annyira megittasodott az emberfeletti szépségtől, mint én. Miközben felzárkóztam, átfutott a fejemen, hogy Thorin vajon hogyan fog viszonyulni a tündékhez, de gyorsan megnyugtattam magam; amennyire eddig sikerült megismernem őt, biztos voltam benne, hogy jóval barátságosabb lesz, mint azt az ember először gondolná. Talán még a tündékkel is, főleg, ha Gandalf ott van az oldalán.

Törpök Nyakán (Hobbit fanfiction)Onde histórias criam vida. Descubra agora