Az üldözött

1.Fejezet

Hűvös szél fúj. A nyár lassan őszbe lép és ezt kora reggel már érezni, a szél időnként nekem ront és beletép a hajamba, de még nem kellemetlen. Remélem kifújja a gondolatokat a fejembõl.

Összébb húzom a vállamon a kendőt és visszafordulok. A kastély-bosszantó módon-még mindig a helyén van, nem párolgott el, vagy nyelte el a föld. Magasan, nagyképűen pöffeszkedik mint aki gonoszul arról akar biztosítani, igen lesz bál, és igen emberek is lesznek ott. Sok ember.

Válaszul csúnyán nézek rá.

Körülöttem formára nyírt bokrok sorakoznak, előttem messzebb egy szökőkút csobog.

A kastély előtt egy hintó áll, estére több tucat lesz. Nagybátyám szerint fontos, hogy jó kapcsolatra törekedjen az országunk a környező népekkel. Biztosan fél egy újabb háborútól.

Az emberek pedig szívesen jönnek mindenhonnan. Eldurból, Vandiából és Hestből. Kiélvezhetik, hogy Nadin majdhogynem a lábuk előtt hever, annyira igyekszik megőrizni a békét. Ami 15 év távlatából még mindig elég törékeny.

A nap felbukkan mögöttem a horizonton. Érzem a melegét a hátamon. Persze nekem már cseppet sem jelent olyan nagy örömöt az effajta bál. A béke árára emlékeztet.

Különben ilyenkor a vendégek előszeretettel köszörülik a nyelvüket rajtam. Főleg az elduriak. Többnyire nem nyíltan, de jobban érzik magukat ha valakit hibáztathatnak a veszteségeik miatt, akkor is ha a valódi bűnös már megfizetett.

Újabb széllöket jön, mire lehunyom a szemem és szembe fordulok vele, hogy a vörös tincseket kisöpörje a homlokomból.

Mikor kinyitom a szemem, Sareh-t látom közeledni a bejárat felől. Integet, majd megemeli a szoknyáját, hogy gyorsabban tudjon lépkedni. A szökőkútnál találkozunk. Álmosan pislog, vörös kontyából pár tincs kiszabadult, amit a füle mögé tűrt.

-Látom már alig várod a ma estét- jegyzi meg szarkasztikusan, az arcomat vizsgálva.

-Látom még mindig nem erősséged a korai kelés-vágok vissza. Elneveti magát.

-Nem hinném, hogy valaha is az lesz.-mondja, majd egy röpke időre a napfelkeltét bámulja.-De megértem, hogy te miért szereted.

Mosolygok, majd lehunyom a szemem és a nap felé fordítom az arcom.

-Hidd el én is szívesebben aludnék, feltéve ha tudnék aludni-nevetek. Aztán elkomolyodom és még mindig lehunyt szemmel teszem fel a kérdést:

-Mennyire lesz vészes?

Mély sóhajt hallok.

-Sokan jönnek Eldur tartományaiból. Lesz köztük jónéhány régi ismerős, de talán nem lesz olyan rossz mint amilyennek ígérkezik. És ott lesz Drevick. Ő majd figyel rád és persze én is...

Egy szikrányi harag gyúl bennem.

-Ennyire nem vagyok gyámoltalan!-csattanok föl-Nem kell pátyolgatni.

Sareh mély levegőt vesz, a homlokát ráncolja. Amikor megszólal jóval csendesebb.

-Tudod, hogy nem úgy értettem.

Tekintetével az enyémet keresi, hogy rájöjjön lenyugodtam-e már. Felnézek és rámosolygok.

-Felejtsük el!-vidámabban folytatom- Gyere találjuk ki milyen ruhát viseljünk ma este!

-Az utolsó simítások következnek, Yoren kisasszony.

Tille néhány apró csillagformájú csatot tűz a kontyom köré. Két oldalt egy-egy vörös tincs keretezi ovális arcomat. Végül Sareh választott nekem ruhát, én meg neki. Így egyeztünk meg. A bokáig érő estélyi világoskék, selymes anyagú. Felső része ujjatlan, hímzett ezüst virágok követik a dekoltázs vonalát, ami egyébként visszafogottan mély. A szoknya alsó részén lefelé fokozatosan sűrűsödik a szintén ezüst csipke. Kiegészítőként egy pár hosszú ezüst fülbevaló himbálózik a fülemben.