Az üldözött

21.Fejezet

Szürkületre érünk csak Albernába. Ez egy kis város, Bataltól nagyjából öt mérföldre.
Sajnos nem sokat látunk belőle. Feltámadt a szél és az arcunkba fújja a szakadó havat. Amikor már macskakövön kopognak a lovaink patái, beleszippantok a levegőbe. Livára vigyorgok.

-Közel vagyunk. Érzed a tengert?

Grimaszol.

-Neb érzeb-morogja náthás hangon, majd előveszi zsebkendőjét és belefújja az orrát.

-Kutyaidő van-szólal meg Brienda is, mire Chimalis köpenye alól kibukkan egy fekete orr.
-Már elnézést-szabadkozik-Príma ötlet volt most elindulni, Yoren. Ilyen hidegben még a Fekete Vipera sem teszi ki a lábát!

-Szerintem sem-mondom én, és előre szegem a fejemet, hagyom, hogy a szél, jeges ujjaival végig karcolja az arcomat.

-Láttam egy fogadót-jegyzi meg Castrin-pár házzal korábban.

-Igen-feleli Brienda-Ott fogunk megszállni. Csak előbb túl akartam ezen esni.

-Micsodán?-kérdezem.

-Rhys a lelkemre kötötte, hogy vegyünk új ruhákat nektek.

-Szóval itt használt ruhákat árulnak? - kérdezem enyhe fintorral.
Brienda egy eldugott kis divatáru bolthoz vezetett el bennünket. Belépve egy kisebb dzsungel fogadott minket ruhákkal tele lógatott állványokkal és némi dohos szaggal.

-Aha. A nemes népek sokszor így adnak túl a felesleges gúnyáikon-feleli Brienda, miközben le-leakaszt egy-egy ruhát a két sorból, ami közt haladunk. Egy pillanatra rám néz-Nyugi, kimosták őket. Különben meg nem értem ezt finnyázást, hónapokat töltöttél banditák közt, kisasszony.

-Igaz, de az egy kicsit más volt.-felelem végig simítva egy lila szoknyán-Az inkább...

-Olyan családias, igaz? - fejezi be a mondatot helyettem. Mosolyog. Szemmel látható, mennyire szeretettel gondol a táborra. Itt az alkalom, hogy szóba hozzam, amit Rhys-nak ígértem. Csak ketten vagyunk a bolt ezen részén, mert Brienda elhatározta, hogy mind a négyünkkel külön fog foglalkozni, hogy megfelelő ruhát találjunk.

-Igen. Nagyon kedves hely. A szívemhez nőtt. Szinte az otthonommá vált. - magyarázom és figyelem, hogy Brienda vonásai ellágyulnak, miközben a ruhákat nézegeti. Most egészen fiatalnak tűnik, a korához mérten, tehát huszonévesnek. Az arcán átívelő heg, a szorosan fején futó fonatok, és egyébként is kemény arcélei sokszor idősebbnek láttatják. Nem beszélve a vesébe látó tekintetről.
Úgy döntök veszem a bátorságot és rákérdezek.

-Ezért nem is értem, te miért töltesz ennyi időt távol a tábortól?

Kicsit talán nyers lett. Rhys mellett könnyen elszokik az ember a modoros beszédtől. Kissé feszengve figyelem, ahogy a nő megáll és abbahagyja a ruhák vizsgálását. Felpillant és ezúttal komoly erőfeszítést kell tennem, hogy ne kapjam el a tekintetem. A bosszantó érzés az, hogy míg ő úgy tűnik mindent kiolvas belőlem, amit akar, én nem tudnám megállapítani, mi jár most a fejében.

-Ez minden, amit választottál? - kérdezi végül.

Kell pár pillanat, mire leesik, hogy a ruháról beszél. Tehát nem fog válaszolni. Világos.
A kezemben lévő kabátra nézek, majd bólintok.

-Jó, akkor gyere-hív és pár lépés után egy függönnyel eltakart kis saroknál állunk meg. Brienda elhúzza a függönyt, ahol egy egész magas tükör és egy szék áll, mint egy öltözőben.-Itt felpróbálhatod a ruhákat.

A kabát mellé még az általa választott holmikat is a kezembe nyomja.

-Addig megnézem a többieket-tájékoztat és összehúzva a függönyt magamra hagy.