Az üldözött

8.Fejezet

Valahol, messze a leharcolt béke-körút tagjaitól, messze az erdőtől, Gondes vára alatt húzódik egy alagút. Nem sokan tudnak róla, így tökéletes egy titkos találkozó lebonyolításáshoz.

A folyosón csak a falon függő fáklyák adtak fényt, amikor a sötét köpenyes alak lendületes léptekkel elhaladt alattuk. Elért egy nagy ajtóig, amit kopogás nélkül kitárt, majd belépett egy terembe. Itt már jóval nagyobb volt a fény, a tekintélyes mennyiségű gyertyáknak köszönhetően. A fal mellett hordók sorakoztak, (ki tudja mit tároltak bennük) a terem közepén, egy hosszú asztal körül, vagy egy tucat veszélyesnek tűnő férfi ült. Jobbára harcosok voltak, nagy részük kigombolt gallérral ült, hogy látszódjon a nyakukra égetett billog, egy vipera kacskaringós alakja. Az idegen belépésére mind az ajtó felé fordultak, és bár szinte az egész társaság ismerte, ő már csak megszokásból is a fején hagyta a csuklyát. A férfiak egy része biccentett,amit ő viszonzott, majd az egész csapat visszafordult az asztal felé és folytatták a megbeszélést. Lassan, figyelve minden elhangzott szóra, az idegen elindult az asztal felé, hogy helyet keressen magának. Ahogy elhaladt a székék mögött egy alacsony, de tagbaszakadt fickó elkapta a karját.

- Nem túl méltatlan ez a hely hozzád, kiskirályfi?!-kérdezte gúnyosan röhögve.

Az idegen egy pillanatra végig pásztázta a termet-épp akkor szaladt el egy patkány a fal mellett, és tűnt el az egyik sarokban-majd visszanézett a kötekedő alakra, akinek az arcát egy régi vágás csúfította. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta őt a székről, mire az nagy puffanással a hátára esett. A férfi dühösen fújtatva nyúlt az övén függő kardjáért, de mielőtt elérhette volna, egy penge hegye szegeződött az orrának. A mozdulatban megdermedve felnézett a csuklyás alakra, akinek a félarca még így is árnyékban maradt, és csak a szája látszott, ahogy egy szót formáz:

- Kotródj!

A földön fekvő arca egy dühös vicsorba torzult, de nem szólt egy szót sem, csak hátrébb mászott és felállva kisietett a teremből.

A fekete köpenyes idegen ledobta magát, az immár megüresedett székre, és a fejét egy kicsit oldalra döntve nézett a kétes társaságra.

Ekkor szólalt meg az asztal végén helyet foglaló férfi.

- Légy üdvözölve köreinkben, örülök, hogy idetaláltál-mondta kissé cinikusan. Vezető volt, aki parancsokat adott ezeknek az embereknek, és nem palástolta, mennyire nem örül az új vendégnek.- Már elkezdtük a megbeszélést.

- Feltartottak-válaszolta az idegen a csuklya alól.- Egyébként nem miattatok jöttem. Beszélnem kell vele.

- Ő nincs itt.

- Jó!-hagyta helyben- Akkor üzenem neki, hogy...

Ebben a pillanatban egy katona rontott be a helyiségbe, mire mindenki egy emberként fordult felé, de amikor felismerték benne a társukat megnyugodtak. A férfi azonban nem tűnt túl boldognak. Egyenesen az asztalfőnn ülő parancsnokra nézett, és belekezdett feszült jelentésébe.

- Az embereink nem tértek vissza a megbeszélt időre. Tegnap óta nincs róluk hír.

A parancsnok összeszorította a száját, a szeme egy pillanatra a csuklyás alakra tévedt, aki érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Na, és mi a helyzet Batalban?

- A kémeink szerint a képviselők nem érkeztek meg a kikötőbe.

A parancsnok lassan bólintott, úgy tűnt, ettől egy kicsit megnyugszik.

- Miről van szó?-kérdezte az idegen ártatlan hangon.

- Hát a béke...-kotyogta közbe valaki, de a parancsnok egy pillantásával beléfojtotta a szót.

De már késő volt. A fekete köpenyesnek nem kellett sokat gondolkoznia, hogy összerakja a dolgokat.

- A béke-körút?-tette fel a kérdést, majd összerezzent a felismeréstől.-Ti...megtámadtátok a béke-körutat?

- Hé, nyugalom Kval!-szólt közbe az egyik harcos.

Pislogni sem volt idejük, a csuklyás belevágott egy tőrt az asztalba, ami átszakította a felületére helyezett térképet.

- Válaszolj!-kiabálta a parancsnoknak címezve.

A parancsnok igyekezett megőrizni a hidegvérét, úgy kezdett el beszélni.

- Így szólt a megbízás. A képviselőknek meg kell halniuk, a Gyűlésnek, pedig azt kell hinnie, hogy rajtaütés áldozatai lettek út közben. A bűnbak szerepe Nadinra hárul. Nem tudom, mi a terve az Öregnek, de nyílván fontosabb dolgok kötik le, mint az, hogy mi lesz a húgod sorsa.

Jayden olyan lendülettel ugrott fel, hogy a csuklya is lecsúszott róla. Megmarkolta a kardját, arcát mérhetetlen harag ráncolta, miközben mindenki más is felugrott az asztalnál harcra készen. Nem volt esélye ennyi emberrel szemben, nem szólt mellette semmi, legfeljebb az, hogy Kval. Ám a legtöbben úgy gondolták, ez is lesz a veszte.

- Jayden,-szólt a parancsnok- nem akarsz te szembeszállni velünk. Egyébként is, tudtommal neked nagyobb szükséged van ránk, mint fordítva.

Lehet, hogy Yoren még él-futott át Jayden agyán. Adott neki egy tőrt, hogy megvédje magát, a megbízott katonák pedig nem tértek vissza. Ó, adja az ég!

Végül kardját egy mozdulattal a hüvelyébe tette, csuklyáját pedig visszahajtotta a fejére. A többiek még mindig kitartóan markolták a kardjukat, de nem törődött velük. Elindult a kijárat felé, léptei döngtek a terem feszült csendjében, de mielőtt kilépett volna az ajtón, visszafordult.

- Nagy hiba volt belekeverni Yorent!-közölte halk, de fenyegető hangon-Üzenem az Öregnek is.

Bevágta maga után az ajtót és a kihalt, félhomályos folyosón futásnak eredt. Egyenlőre csak ennyit tehetett, mert a távolság miatt tehetetlen volt. A lehető legrosszabb helyzetben volt, Nadin fővárosában száműzöttként, és most még a világ legveszélyesebb gárdáját is megfenyegette.
Yoren pedig veszélyben volt.