Göröngyös út vezet Gondesbe, Nadin fővárosába, de a táj kárpótol a kellemetlenségekért. Egyre közelebb érünk a hegyekhez, melyeknek a lábánál fekszik a város. Onnan fog útnak indulni a társaság. Furcsa, ahhoz képest, hogy mennyire ellene voltam az ötletnek, minél közelebb érünk, annál izgatottabb vagyok.
Ahogy elérjük a város határát először Gondes vára tűnik fel, büszkén és sebzetten magasodik fölénk. Itt-ott még mindig látszanak a háború nyomai. Sötét foltok és a csonka fal, az ágyú golyók bélyegei. A tornyokon a nadini mellett, elduri zászlók lobognak.
Ahogy keresztül megyünk a városon a várig, egészen békésnek tűnik. A paraszt házak mentén, gyerekek szaladgálnak mellettünk, nyakukat nyújtogatják, hogy belássanak a hintóba, és amikor Sareh-val intünk nekik, ők visszaintegetnek.
Az utcákon bódésok hirdetik árujukat és pezseg az élet a fő téren.
Amikor a vár közelébe érünk azonban, feltűnik, hogy egyre több katona őrködik a házak mentén, éber tekintetük követi a hintónk mozgását.
Megállunk a várudvarban, a többi kocsi mellett, felismerem őket a rájuk kötött szalagokból. Jelen van már Eldur és Vandia képviselője is. A kocsisunk leugrik, hogy ajtót nyisson nekünk, miközben már érkeznek felénk a kisasszonyok is, hogy üdvözöljenek. Lelépek a fűre, sötét zöld utazó ruhám alól épphogy kivillan a cipőm, de egy pillanatra megdermedek a mozdulatban. A két elduri nő közül ugyanis egyiken ismerős fekete hajkoronát fedezek fel.
-Mi a baj?-kérdezi mögöttem Sareh.
Nem sok szitok szót ismerek, de most felsorolom az összeset magamban.
-Semmi. Csak Castrin.-morgom beletörődve. Majd ellépek a kocsi ajtaja elől, hogy Sareh is le tudjon szállni.
Castrinen látszik, hogy legalább annyira örül nekem, mint én neki. Ellenségesen végig mér, úgyhogy én is így teszek, és kihúzom magam.
Mellettük egy középkorú katona lépked, valószínűleg a vár főparancsnoka, az egyenruhája alapján. Amikor közel érnek hozzánk, ő szólít meg minket elsőként.
-Üdvözlöm Önöket, én Sylerak parancsnok vagyok. Önök minden bizonnyal Yoren Kval és Sareh Midden kisasszonyok. A Kameth-i Gyűlés, azt hagyta meg nekem, hogy a béke körút még ma elindul, de előtte természetesen vendégül látjuk a hölgyeket. Már megterítettek az ebédhez, csak Hest képviselőjét várjuk még.
Közös ebéd. Nagyszerű!
-Köszönjük, Parancsnok-feleli Sareh kedvesen.
-Hölgyem, nézze ezeket a gyönyörű selyemkendőket! Olcsón adom, idenézzen!
Ebéd helyett bevetettem magam a piac nyüzsgő forgatagába. Világos szürke köpenyt és csukját húztam, hogy ne keltsek feltűnést. Kicsit úgy érzem megfutamodtam, de most egyszerűen csak jól akarom érezni magam, kritikus pillantások, sokatmondó csendek és Castrin nélkül. De kétségem sincs afelől, hogy nem fogok hiányozni az asztalnál.
-Van mindenféle színben, biztosan talál kedvére valót.-erősködik mögöttem a kendőket áruló férfi.
Nem igazán foglalkozom vele, mert legfőképp ennivalót szeretnék venni, ha már kihagytam az ebédet. A pékáru bódénál már egy ideje szemezek egy kaláccsal.
Egyébként jó érzés, hogy itt úgy kezelnek mint egy közönséges vevőt, hiszen senki nem tudja, hogy ki vagyok. Ezért is jöttem vásárolni egyedül.
A kalácsot a kosaramba teszem és kérek még néhány almát is.
-Nézze, ez a kendő remekül kiemelné a szeme színét!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Az üldözött
ПриключенияYoren Kval, a családja múltjának árnyékában él. Az apját háborús bűnökért kivégezték, a bátyját, egyetlen férfi utódként száműzték a zord Külvidékre. Yoren még fel sem nőtt, de közutálat tárgyát képezi, és minden egyes bál, számára egy kínzással ér...
