Az üldözött

14.Fejezet

Jayden kért egy tucat pogácsát az árustól. Míg az hozzálátott, hogy egy papírba csomagolja a pékárut, a férfi gondosan fejébe húzott csuklyája alól ismét hátrasandított. Tudta mit fog látni, de nem győzött újra és újra hálát adni az égieknek. A húga vörös hajzuhatagja a piacról is jól látható volt, pedig Yoren legalább száz méterre állt, további három fiatal lánnyal, mit sem sejtve bátyja közelségéről.
Jayden a Fekete Vipera Nadini fészkében tett látogatása után hamar rátalált a nyomokra. Bár a Gyűlés katonái már korábban jártak a támadás helyszínén, és a "bizonyítékok" javát magukkal vitték Batalba, Jayden így is el tudta képzelni, mi történt. Az úton hagyott nyomokból például tudta, hogy öt bérgyilkost bíztak meg a képviselők likvidálásával. Egy lány a helyszínen meg is halt, de egy katona is. Elmondhatatlanul büszke volt Yorenre. Azonban az erdőben talált nyomok már rendesen felkavarták. Felismerte, hogy egy katona ismét szerencsétlenül végezte, azonban újabb két lány sírját találta meg, köztük Sareh-ét. Amikor lehajolva megtalálta a kőre vésett nevett, a földbe csapott, részvéttel hunyta le a szemét egy pillanatra. Ekkor már azt is tudta, hogy két másik katona is meghalt-bár mind a négy Vipera holtteste eltűnt-és elszántan emelkedett fel a földről. Elindult Yorenért, miközben gyűlölete az Öreg és a Fekete Vipera ellen lefojtva izott. A fejét igyekezett tisztán tartani ettől az indulattól, hiszen tizennégy évesen elhatározta magát. Volt egy célja, amit a sok éves bújkálás, harc és szenvedés szikla szilárdá edzett. És sajnos ennek eléréséhez még szüksége lehet rájuk.

Ezúttal, amikor ott állt egy kőhajításnyira a Békekörút túlélőitől, még inkább elborzadt az Öreg kegyetlenségétől, ahogy Hest képviselőjére pillantott.

-Szörnyeteg-lehelte.

Látta Yoren mozdulatain, hogy mindjárt elindul, így ő is kilépett előre, de akkor valaki megállította a húgát. Jayden megfeszült, aztán megtorpant a felismeréstől. A régi ismerősre még a fejét is félre fordította, ugyanis tudta, hogy a húga nincs mellette veszélyben, viszont ő maga hamar nagy bajba kerül, ha Rhys is felismeri. A legutóbbi találkozásuk ugyanis kellemetlenül alakult és komoly csetepatéba torkollott.
Jayden mégis újra rájuk nézett. A keménykötésű fiatalember, mondott valamit Yorennek, mire a lány elsápadt. Jayden azonnal megértette. Jajj ne! Lehajtotta a fejét, mire a csuklya ernyedten a szemébe hullott, majd mély levegőt vett és a környéket kezdte fürkészni. Azelőtt akarta megtalálni a Fekete Viperát, mielőtt az találja meg a lányokat.
Látta, hogy Rhys és a társa-már nem emlékezett, talán valami "E" betűs neve van-sietve egy épület mögé terelik a lányokat. A látóterében hamar megjelent a katona, akit várt, aki látszólag még nem vette észre a kis csapatot. Jobb lesz, ha ez így is marad-gondolta Jayden és ellépett a bódétól, kezében a pogácsás csomaggal, hamar ki is hajtotta, hogy leplezze az idegességét és harapott egyet az egyik pékáruból. Hosszú lépteivel gyorsan beérte a katonát.

-Tetszik nekem ez a vidéki falu-szólalt meg nyammogva, mire a Vipera oldalról rásandított-Kellemes és békés.

-Mit keresel itt, Kval?-mérte végig gyanakodva a másik.

Jayden elmosolyodott és cinkosan megvonta a szemöldökét.

- Mi lenne ha bemennénk az ivóba, és megbeszélnénk egy sör mellett? Én állom.

Rákacsintott, mire a férfi halványan elmosolyodott és a fejét csóválta.

-Mondták, hogy ne bízzak benned.

-Ki mondta ezt? - érdeklődött Jayden, miközben elhaladtak amellett az épület mellett, és észrevétlenül odasandított.
Rhys-ék már nem voltak ott. Melegen ajánlom, hogy vigyázz rá!-figyelmeztette magában a férfi.

-Ott voltál az ülésen múltkor-mondta válasz helyett a Vipera-Tudod, miért vagyunk itt.

-Hányan vagytok?-kérdezte azonnal Jayden. Talán túl gyorsan is. Átkozta magát a meggondolatlanságáért, a másik egyből megfeszült rá.

-Idehallgass, Kval-köpte a szavakat.-Ha beleavatkozol az ügyünkbe, a húgoddal együtt döglesz meg.

Jayden egy hirtelen mozdulattal megragadta a másik kabátját, és elővillantotta a tőrét, hogy végleg elhallgattassa a Viperát. Tompa puffanással gurultak szét a pogácsák a földön. Jayden számításait azonban keresztül húzta egy erős, tarkóra mért ütés, ami végig szaladt a gerincén, miközben tehetetlenül összerogyott. Az oldalára gördülve, pár pillanattal az ájulás előtt megállapította, hogy figyelmetlen volt. Nem vette észre, hogy valaki a háta mögé került. Még hallotta, hogy az aki leütötte megszólal.

-Láttam az eldurit.

Aztán Jaydent beszippantotta a sötétség.

Arra tért magához, hogy valaki a pogácsás papírral legyezgeti az arcát. Összerezzent a koponyájába nyillaló fájdalomtól. Kinyitotta a szemét és egy idősebb bajszos férfit pillantott meg fölötte guggolni.

-Jól vagy, fiam?

A szíve emlékeztetően dübörögni kezdett, azonnal a földbe markolt és feltérdelt. Állásba tornázta magát, majd kishíján vissza is dőlt, de végül megtartotta a lába. Nem törődve a bajszos férfi kérdéseivel és pokoli szédüléssel, megindult az ösztöneire hallgatva egy irányba.
Vajon meddig volt eszméletlen? Beleborzadt a gondolatba, hogy Yoren ott volt tőle szinte egy karnyújtásnyira, és talán már el is vesztette. Az nem lehet! Nem történhet meg!
Már látta a csődületet egy szekér közelében, torkában dobogó szívvel lökte át magát a sápítozó tömegen.

Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle, amikor meglátta a két bérgyilkost a földön heverni. A hajába túrt és elmosolyodott. Szép volt, Rhys!
Még mindig a fején pihentette a kezét, amikor eszébe villant, hogy nincs rajta a csuklyája. Azonnal felhajtotta, és megszületett benne a döntés. Eddig is sejtette, és most bizonyítást is nyert, hogy Yoren biztonságban van Rhys mellett. Később mindenképp fel fogja keresni a húgát. De előbb elintéz pár dolgot. Elmegy, találkozik a Fekete Vipera megbízójával.