Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

Ahogy azt is, mivel bízott meg apád

Perselus

- Á, Perselus, már vártalak!

- Minerva – biccentettem köszönés gyanánt, majd betettem magam után az igazgatói szoba ajtaját. – Ezek szerint meghoztad a döntést?

- Meg – bólintott a nő. Maga elé húzott egy vaskos mappát, és fellapozta. – Be kell vallanom, ennél furcsább esettel még életemben nem találkoztam. Egy nagykorú boszorkány, aki eddig nem is tudott a varázserejéről... Őrület!

- Valóban furcsa – helyeseltem kissé ingerülten. – Ha lehet, térjünk a tárgyra.

- Persze, persze. – Minerva kontyából kiszabadult hajtincseivel játszott, de a szemét egy pillanatra sem szakította el a papírtól, amelyen Mavis fontosabb adatai szerepeltek. Miután levelet írtam Minervának a lányról, a válaszban arra kért, szedjek össze minden fontosabb adatot róla, és keressem fel az igazgatóiban, amikor augusztus utolsó hetében visszatérek az iskolába.

- Nos? – Az igazgatónő nem arról volt híres, hogy elkapkodja a dolgokat, de ez, gondolom, egyértelmű. Szerintem viszont így is túl sokáig halogatta a döntést. Rose és Stefan már egy hete folyamatosan küldözgetik a baglyokat. A kérdés mindig ugyanaz: Mavis mehet-e szeptembertől a Roxfortba tanulni. A válaszaimban sem tudtam eddig mást írni, mint hogy jelentkezem, amint tudok biztosat mondani.

Minerva végre hajlandó volt félretenni az iratokat, és a szemembe nézett. Az arca komoly volt, de a szeme mosolygott. Rögtön tudtam, hogy minden rendben Mavis ügyével.

- Nem bánom – mondta végül. -, jöjjön ide Mavis White. Viszont vannak feltételeim, Perselus.

- Hallgatom.

- A kora miatt természetesen hetedévesként fog itt tanulni. Az azonban nyilvánvaló, hogy segítség nélkül nem fogja bírni a tempót. Be kell hoznia a lemaradást a lehető leggyorsabban. Mindig kollégával megbeszélem, hogy tartsanak neki különórákat. Emellett nagyon fontos, hogy minél hamarabb megtanulja használni az erejét. Bájitaltan felzárkóztatás mellett ehhez is tőled várom a megoldást.

- Egyszerűbb lenne Grangerre bízni – szóltam közbe. – Ő sokkal jobban szót értene Miss White-tal.

A nő felnevetett.

- Úgy csinálsz, mintha nem lenne egyértelmű, hogy az a bájital úgy hat az erejére, mint az okklumencia. Lezárta az agyában azt a részt, ami mindig is tudott a kisasszony mágikus képességiről. Itt az iskolában te vagy a legkiválóbb okklumentor. Keresve sem találnék alkalmasabb embert.

Szóra nyitottam a számat, de Minerva megelőzött.

- Ez is egy feltétel, Perselus.

- Túlzásba viszed, Minerva. Mellesleg, ez nem csak az én dolgom lenne.

- Természetesen nem. Neked csak kontrollálnod kell, illetve a félév végéig bájitaltanból eljuttatni az RBF-ig.

- Minek neki RBF? Hetedév végén RAVASZ vizsgák vannak az általa felvett tárgyakból.

- És ha a bájitaltan is köztük lesz, akkor le kell tenni az RBF-et, mint belépőt a RAVASZ-hoz. Fel kell mérnünk a felzárkóztatás alatt, melyek azok a tantárgyak, amelyekhez különösen nagy tehetsége van. Ezekből félévkor leteszi az RBF vizsgát, onnantól pedig a társaival együtt készül az év végi RAVASZ-ra.

- Meg van határozva, hogy melyik tárgyból milyen szintű RBF kell ahhoz, hogy RAVASZ felkészítőre járhasson. Ehhez nem feltétlenül kell tudni, hogy mihez van tehetsége.

- Tény és való, hogy bájitaltanból nem lesz könnyű kiváló minősítésűre vizsgáznia. – Minerva szája mosolyra húzódott. – De, ahogy a mondás tartja, semmi sem lehetetlen. Mindenkitől el fogom várni, hogy legjobb tudása szerint segítse Miss White tanulását. Tőled különösen, Perselus.

Homlokráncolva néztem a nőre.

- Még valami, Minerva?

- Azt hiszem, ennyi. Köszönöm, hogy nem felejtetted el a találkozót. Engedelmeddel, baglyot kell küldenem a kisasszonynak.

- Nem szükséges. – Az ajtókilinccsel a kezemben visszafordultam. – Majd én üzenek neki.

~~~~~

Mavis

Majdnem szívrohamot kaptam, amikor az éjszaka középen valami kopogott az ablakomon. De komolyan, úgy megijedtem, hogy egy szempillantás alatt leizzadtam, és zihálva nyúltam az első kezembe akadó tárgyért. Egy Danielle Steel regény volt – kellően vastag ahhoz, hogy ha fejbe vágom vele azt a valamit, ami felébresztett, egy hétig nem tér magához.

Feltérdeltem a puha matracon, és remegő kézzel elhúztam a függönyt.

A torkom felkészült a sikításra, de szerencsére időben tudatosodott bennem, hogy a szüleim valószínűleg az igazak álmát alusszák. Nyeltem hát egy nagyot, és beengedtem a szénfekete baglyot a szobámba. A madár körberepült, aztán leszállt a lábam mellé. Várakozásteljesen emelte rám csillogó szemét, és felém nyújtotta az egyik lábát. Egy papírtekercs volt hozzákötve. Hasonlított a pergamenhez, amin keresztül egyszer beszéltem Perselus Pitonnal. Leoldottam a lábáról levelet. A bagoly huhogott, és mire észbe kaptam, már el is tűnt a sötét éjszakában.

Becsuktam utána az ablakot, és a függönyt is elhúztam. Nem láttam volna szívesen több tollas látogatót aznap este.

Kedves Miss White!

Bocsásson meg, hogy ilyen későn ér célba a levelem. Az igazgatónő nem arról híres, hogy elhamarkodja a döntést.

Ma, rögtön azután, hogy megérkeztem az iskolába, beszéltem vele. Szabott ugyan néhány elég kemény feltételt, de ezek teljesítése nem csak magán múlik. Egyelőre nem is fontos, majd három nap múlva visszatérünk rá.

Igen, jól sejti. Három nap múlva a Roxfortban lesz. Kezdődik a tanítás. Hetedéves, végzős diákként fog megérkezni. Furcsa lesz ez mindenkinek, ne vegye magára, ha megbámulják a vonaton. Maga az első, aki nagykorúként új diákként számít. Mindenesetre, ha problémája van, keresse a vonaton tartózkodó tanárt. Egy ideje minden utazás alkalmával megtalálható egy kolléga a szerelvényen. Ha jól tudom, idén Hermione Granger (magának Granger professzor) kíséri magukat az úton.

A jegyét megtalálja a pergamen aljához rögzítve. A vonat pontban 11-kor indul, a kilenc és háromnegyedik vágányról. Át kell mennie a kilencedik és a tízedik vágányt elválasztó falon, és már ott is van a peronon.

A Roxfortban az első napon beosztjuk iskolánk négy házába az elsősöket. Mivel ön is új, természetesen ott kell állnia az elsősök között.

A szükséges tankönyvei már nálam vannak, de feleslegesnek tartottam elküldeni őket. Majd megkapja szeptember 1-jén. Ezen kívül ruhákra, tisztálkodási eszközökre és pénzre lesz szüksége. A szülei tudtommal már váltottak át mugli pénzt a mi fizetőeszközünkre.

Ennyi elég is lesz egy alkalomra. Nehéz év elé néz, Miss White. Azt ajánlom, pihenjen, amíg megteheti.

Perselus Piton

A vonatjegyen nem találtam semmi érdekeset, pedig reméltem, hogy beszél vagy valami ilyesmi. Hanyatt feküdtem, a fejem fölé tartottam Perselus levelét, és olyan merőn néztem, mintha a tudatommal elérhetném, hogy felfogjam, mi áll benne. Hiába értettem a szavakat, annyira hihetetlen volt minden mondat! Roxfort, végzős év, új diák, kilenc és háromnegyedik vágány... Te jó ég.

A papír kicsúszott a kezemből. Az értetlenség és a döbbenet mellett mást is éreztem. Vérig voltam sértve. Már közel három hete megvolt a tárgyalása. A levél nyilván ékes bizonyítéka volt annak, hogy felmentették, de akkor is rosszul esett, hogy nem beszélt róla. Magamat ismerve ezt a szemére is hányom egy alkalmas pillanatban.

De, ahogy Perselus is írta, ez egyelőre nem fontos.

Így hát magamra húztam a takarót, és a szeptember elsején kezdődő új életemre gondolva aludtam el.