Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

Beleegyeztem, mert tisztelem őt

Mavis

Az utazóládám (anyu vette nekem az Abszol úton, ahol a pénzt is átváltotta varázsvilági pénzre – állítólag ők nem kofferben, hanem ilyenekben viszek a dolgaikat az iskolába) teteje nem akart a helyére pattanni. Igazából már tegnap bepakoltam, de anya közölte, hogy a tankönyveken kívül másra is szükségem lesz a Roxfortban.

Így esett, hogy az utolsó itthon töltött napom délutánját az Abszol úton töltöttem. Vettünk egy üstöt, egy rézmérleget, egy készlet üvegfiolát, egy teleszkópot, több tekercs pergament és vésztartalék pennát meg néhány bájital hozzávalót. Aztán átmentünk Madam Malkin Talárszabászatába. Anya biztosan bejelentkezett már nála, mert amint beléptünk, Madam Malkin karon ragadott, és felállított egy zsámolyra.

- Mavis White, ha nem tévedek.

- Igen – bólintottam.

- Minden elő van készítve, drágám. Három fekete talárt és egy fekete, ezüstcsatos köpönyeget cipelt a karján. – Csak fel kell őket próbálnod, hogy elvégezhessem az utolsó simításokat.

Egyesével minden darabon a helyére tűzte a lelógó, felesleges centiket, és egy pálcaintéssel tökéletesre varázsolta.

- Szorítok neked. A Roxfort kiváló iskola – mondta a nő búcsúzóul, aztán a kezembe nyomta a talárokat és a köpenyt rejtő dobozt. Mire válaszolhattam volna, már egy nálam jóval fiatalabb fiúval foglalkozott.

A varázspálca izgatta a legjobban a fantáziámat az anya által írt listáról. Miközben a megfelelő boltot kerestük, elhaladtunk egy Uklopsz Bagolyszalon nevű hely előtt. Tátott szájjal néztem a rengeteg madarat, akik egytől egyig huhogó koncertbe kezdtek érdeklődő tekintetem láttán. Sorban végigmértem az összes állatot. Egy szénfekete, apró termetű baglyon akadt meg a szemem; hasonlított ahhoz, amelyik Perselus levelét hozta. Vajon az a férfi saját baglya volt? Vagy egyszerűen kölcsönvett egy iskolai baglyot? Anya azt mesélte, ő mindig ezt csinálta, mivel mugli családból származott, és a nagyszüleim nem voltak hajlandóak venni neki egy baglyot. Igazából mást se nagyon akartak: az első évben anya, szégyen vagy nem szégyen, pénzt lopott tőlük, hogy meg tudja venni a szükséges felszerelést.

- Vennék neked egyet, ha nem tudnám, hogy felesleges. – Anya egy gombóc málnafagyit nyújtott át. Csokidarabok voltak benne. Észre sem vettem, hogy amíg én álmaim baglyával szemeztem, ő elment fagyit venni. – Perselushoz bármikor mehetsz, ha gondod van. Nem kell üzengetned nekünk. Ha mégis úgy érzed, honvágyad van, vegyél példát rólam, és egy iskolai bagollyal küldj levelet.

Elvettem a fagyit, szomorúan bólintottam, és intettem a fekete madárnak. Nem vettem volna rá mérget, de szerintem ő is felemelte a szárnyát.

Ollivander úr boltjában éppen nem tartózkodott rajtunk kívül senki. A férfi lemérte, milyen messze van a vállam az ujjamtól, a csuklóm a könyökömtől, a vállam a földtől, a térdem a hónaljamtól, és megmérte a fejkerületemet is.

- A pálca választja a varázslót, és nem fordítva – mondta, miközben a kezembe nyomott egy pálcát. – Ne vegye magára, ha elsőre nem sikerül megtalálni a tökéleteset.

Nemhogy elsőre, húszadszorra sem sikerült. Komolyan kezdtem aggódni, hogy Ollivander feléli a teljes készletét, de nekem nem lesz varázspálcám.

- Utoljára Harry Potternek volt ilyen nehéz pálcát találni – dünnyögte. – Nézze meg ezt! Különleges példány, hiszen ebből két darab készült. Az egyiket nagyjából huszonhét évvel ezelőtt adtam el egy fekete hajú, fekete szemű fiúnak. Azt hittem, rossz kezekbe került, akárcsak Voldemort esetében. Minden erre utalt. Aztán kiderült, hogy én és velem együtt mindenki, tévedésben élt. Ha jól tudom, a férfi ma is tanít a Roxfortban.