Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

Ennyi év után is? - kérdezted akkor...

Mavis

Nem akartam felébredni. Féltem, hogy ha kinyitom a szemem, a múlt éjszaka semmivé foszlik, mintha meg sem történt volna. Azt pedig nem éltem volna túl. Hiszen Perselus bevallotta, hogy szeret! Végre eljutottunk odáig, hogy soha többé nem fogja elrejteni az érzéseit elölem. Talán rájött, hogy neki is jár a boldogság. Nem kell mindig mindent és mindenkit saját maga elé helyeznie. A tudat, hogy nekem is szerepem volt abban, hogy rájöjjön, vannak olyan emberek a közelében, akik nagyon szeretik, mosolygásra késztetett.

Perselus keze a derekamon nyugodott, a kiskifli-nagykifli póz miatt éreztem egyenletes szuszogását a tarkómon. Álmában olyan nyugodt volt, mintha nem is ugyanaz az ember lenne, mint aki ébren. Óvatosan megsimogattam a kézfejét, és a karját kicsit megemelve átfordultam a másik oldalamra, hogy láthassam az arcát. Teljesen kisimult, egyetlen apró ránc sem árulkodott arról, hogy a férfi valójában eléggé ideges típus. Egy tincs az arcába hullott. Odanyúltam, és finoman a füle mögé tűrtem. Véletlenül sem akartam felébreszteni, de nem bírtam megállni, hogy ne simítsam a tenyerem az arcára. Egy elégedett sóhaj hagyta el a száját, mire elpirultam.

Ahogy végignéztem magunkon, még vörösebb lettem. A takaró mindkettőnket csak deréktól lefelé takart. Álmában időnként közelebb és még közelebb húzott magához, a lábaink teljesen összegabalyodtak, és a felsőtestünk között se biztos, hogy elfért volna egy pergamen. Feljebb húzódtam hozzá, közel az ajkához, és amint az illata belekúszott az orromba, elmosolyodtam. Lehunyt szemmel élveztem ezt a nem mindennapi, felejthetetlen pillanatot.

Arra eszméltem fel, hogy puha ajkak simítják végig a számat. Apró puszival, félálomban reagáltam a gesztusra, mire Perselus mély baritonja belenevetett a számba, a következő pillanatban pedig mohón az ajkamra tapadt.

Habár nem volt éppen finomkodó, az ébredés utáni, kásás mámor érződött rajta. Határozottan szívta alsó ajkamat a szájába, de lustán ízlelgette, olyannyira, hogy képes lettem volna csók közben elaludni, ha hirtelen rá nem harap az ajkamra. Belenyögtem a csókba, az alvás utáni sóvárgás olyan gyorsan tűnt el, ahogy jött. Kiszabadítottam duzzadt harapdált ajkamat, és egy szenvedélyes csókcsatába invitáltam a férfit. Imádtam az ízét, még akkor se akartam elengedni, amikor már szinte fuldokoltam az oxigénhiánytól.

Lehetséges egyáltalán, hogy az ember lánya ennyire imádja egy férfi csókját?

Mindenesetre teljesen biztos voltam benne, hogy ő is az én csókom rabja. A hevességem feltüzelt, a testem forrósodni kezdett, és kellemes bizsergést éreztem az alhasamban. Perselus lesimogatta rólunk a takarót, keze lustán végigsimított a testemen, és vadul, mélyről jövőn felmordult, amikor megérintett a lábaim között.

- Ennyire figyelemreméltó lenne a csókom? – kérdezte kacéran, és választ sem várva fölém gördült.

Égtem a vágytól. A testem nem is nyugodott addig, amíg a férfi el nem merült bennem teljesen. Onnantól aztán megint lelassultak az események. Perselus lassú, ráérős tempót diktált. Valósággal rám feküdt, folyamatosan az ajkam közelében volt, szüntelenül csókokat követelve. A beteljesülés előtt eltávolodott. Kéjtől elködösült szemmel néztem fel rá, megmarkoltam a lepedőt, és számat néma sikolyra nyitva adtam át magam a gyönyörnek. Ezt a látva a férfi egész testében megremegett, és másodperceken belül követett.

- Ez lesz mostantól mindig? – kérdeztem percekkel később, amint normalizálódott a légzésem.

Perselus, fejét a karján támasztva, kérdőn nézett rám.

- Mire gondolsz?

- Egyetlen csók, és máris...

A férfi halk nevetésétől libabőrös lettem.