Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

Akárhogy is legyen, tudnod kell, hogy megváltoztattál

Mavis

- Szép a nyakláncod – vigyorgott rám Halley az újév második hetében, a Roxfort Expresszen. – És a medál se semmi – kacsintott.

- Gondolhattam volna, hogy de adtad neki a tippet – forgattam a szemem, és elfoglaltam a helyem mellette és Vincent mellett. Most nem volt olyan kényelmes az utazás, mivel May és az ikrek is hozzánk csapódtak. A fiúk időnként átcsalogatták magukhoz Vincentet, de az sem adta vissza az első napi kényelmet.

Halley csak legyintett.

- Megkérdezte, hogy én mit adok neked. A hozzá illő medál az ő ötlete volt. Megjegyzem, tíz per tízes ajándék. Egyébként hadd nézzem, mit ábrázol! – hajolt közelebb, de tiszte rögtön vissza is hőkölt. – Hiszen ez egy...

- Őzsuta – fejeztem be helyette. – A patrónusom.

- A tiéd? – értetlenkedett May is. – Az őzsuta Piton patrónusa. Illetve Potter anyjáé is az volt, de ez már nem számít.

Némán bámultam a barátnőimre, akik mindentudóan összenéztek, és visítva felnevettek, mintha valami nagyon vicces dolog történt volna. Lehet, hogy ők ezt gondolták erről a helyzetről, én viszont le voltam döbbenve.

Perselusnak és nekem már a patrónusunk is egyforma.

- Ez jelent valamit, igaz? – kérdeztem félmosollyal a lányokat.

- Szerinted? – kérdezett vissza Halley. – Ha két embernek azonos a patrónusa, az szoros kapcsolatot jelent kettejük között. Piton patrónusa azért őzsuta, mert szerette Lilyt. A tiéd azért őzsuta, mert szereted Pitont. Szerintem nem kell ezt tovább ragoznom.

A nagyterembe menet megláttam Perselust, aki, meglepetésemre, engem várt. Megérintettem a nyakamban lógó őzsutát, és már nyitottam volna a számat, hogy megköszönjem, amikor a kezembe nyomott egy pergament.

- Szerdán, január nyolcadikán lesz a vizsgája a hat tárgyból. Ha sikeres lesz, onnantól nem kell többet foglalkoznia a gyógynövénytannal, a mágiatörténettel és a bűbájtannal, részt vehet a roxmortsi hétvégéken. – A lapra bökött. – A vizsgák beosztása. Ebéd előtt a három főtárgya lesz, utána pedig a másik három. Grey professzor írásos értékelése és véleménye alapján repülésből nem kell bizonyítania.

- Értem – bólintottam. – Köszönöm. És... ezt is – nyúltam újra a medálhoz.

Perselus az égre emelte a tekintetét.

- Nem azt kértem, hogy ne hálálkodjon?

- Tudom, de ez... Honnan tudod?

- Potter volt olyan kedves, hogy beszámolt erről az érdekfeszítő tényről – válaszolta ironizálva. – Mintha lenne bármi jelentősége.

- Mert szerinted nincs? – Megdöbbentem. Mióta szokása játszani az idiótát? – Szóval nincs jelentősége annak, hogy ugyanolyan a patrónusom, mint a tiéd?

A férfi elhűlve nézett rám. A megegyező patrónus is egy kötelék kettőnk között. És Perselus hiába fogadta el az érzéseit (mert az ajándékhoz írt levél igenis egy vallomás volt), ha titkolja, semmi értelme ennek az egésznek.

- Bocsánat – mondtam inkább, és lemondóan megráztam a fejem. -, azt hiszem, megint félreértettem a számomra egyértelmű jeleket. Megyek, vacsorázom, egész úton nem ettem semmit. – Intettem a férfinek, és a könnyeimmel küszködve csatlakoztam a barátaimhoz.