Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Péksüti

Kora reggel a telefonom hangos csörgésére ébredtem. Fogalmam sincs, hogy ki kereshet engem hajnal, öhmm 9 órakor.
A képernyőre pillantva olvastam le a nevet. A felirat láttán automatikusan mosolyogni kezdtem.

-Beengedsz? Itt állok az ajtó előtt.-szólt bele a fiatal fiú a telefonba.

-Megyek. Tudtam, hogy neked nem szabad elmondani hol lakok.

-Pedig hidd el, sűrűn foglak látogatni.-ölelt magához.

-Már várom. Ülj le nyugodtan. Én addig felöltözök és valami életet varázsolok a fejemre.

-Ne sminkelj kérlek-fogta meg mindkét kezem.

-Anélkül csúnya az arcom.-jelentettem ki.

-Most is smink nélkül állsz előttem. Szerintem egyáltalán nem vagy csúnya. De ha mégegyszer annak nevezed magad, akkor nem tudom mit csinálok veled.

-Abbahagytam-öleltem magamhoz.

-Végre. Viszont azt tűrném még egy darabig, hogy ölelgess.

-Álmodj királylány- kezdtem énekelni a dalt. Zozó az étkezőasztaltól figyelte mozdulataimat. A kávét gyorsan elkészítettem mindkettőnknek, így beszélgettünk tovább.

-Nem reggelizel?

-Nem eszek. De ha gondolod akkor csinálok neked reggelit.

-Zárd be az ajtót, és gyere.

Fogalmam sem volt, hogy most éppen mit vett a fejébe nemrég megismert barátom. A negyedik emeletről levezetett, és még az utcán sem engedett el.

-Hová megyünk?

-Majd megtudod. Ne türelmetlenkedj.-fordított magával szembe.

-Mondd eel-nyújtottam el a magánhangzót.

-Reggelizünk.

-Nem vagyok éhes.

-Hát te akartad, akkor megetetlek.-jelentette ki.

Zozó egy kakaós csiga darabbal közeledett felém. Keze elől ügyesen elhajoltam, de ezt nem hagyta ennyiben. Az apró pékségből mindketten kiléptünk. A hozzám vezető úton rengeteget beszélgettünk, hiába csak néhány perc volt.
A kanapéra lefeküdt, majd engem is magára rántott a sportoló.

-Nem kérek többet-toltam el sokadjára a kezét

-Megehetem?-pillantott felém

-Persze. Én addig hívom Annát.
Zozó karjait lehámoztam magamról, hogy a barátnőm ne lássa azt, hogy megint itt van.
-Hová mész?-kapta el újból a kezem. Ezzel visszarántva engem az ölébe.

-Ha Anna meglát ki fog találni valami romantikus drámát megszégyenítő történetet.

-Engem ez nem zavar. Csak ne menj el.

-Biztos???

-Szerinted miért mondtam.-forgatta meg a szemeit.
Visszafeküdtem eredeti helyemre, vagyis a nálam tartózkodó fiú mellkasára. Amint mindketten kényelembe helyeztük magunkat hívtam is barátnőmet.

-Szia Anna.-vigyorogtam a kamerába

-Hello. Na mi ez a nagy boldogság.-húzta fel fél szemöldökét.- Várj. Ki van nálad? Látom valaki mellkasát.

-Zozó ébresztett reggel, és itt ragadt nálam-fordítottam Annát, vagyis a kamerát felé.

-Te ott aludtál Bettinél? De ott csak egy hálószoba van. Ti együtt aludtatok? Akkor most együttvagytok? 

-Mondtam, hogy túlpörög-súgtam Zozó fülébe.

-Naa, válaszokat várok...

-Nem aludt nálam, nem aludtunk együtt, és nem jöttünk össze.

-Pedig aranyosak lettetek volna.

Túlpörgött barátnőmtől mindketten elköszöntünk, majd folytattuk azt amit egész nap csináltunk. A semmittevést.

-Igazad volt. Tényleg furcsa sztorikat talál ki Anna.

-Én megmondtam.

-Viszont nekem mennem kell.-ült fel Zozó-Forgatunk a Face team csapatával, késni pedig nem szeretnék.

-Menj nyugodtan. Majd mindenképpen számolj be róla.

Egymástól mára véglegesen elköszöntünk. Rájöttem arra, hogy nem sokat ettem ma, így a pestos tésztának láttam neki. Egyszerűen imádom.

Hiányzik. Mióta kilépett az ajtón, azóta hiányérzetem van. A nevetése, az ölelése, az illata. Egyszerűen mindene.
Még csak néhány napja ismertem meg őt. De teljesen megváltozott az életem. A napjaimat vele töltöm.
Imádom benne azt, hogy mindig jókor érkezik. Aggódik értem, vigyáz rám, de nem viszi túlzásba.

Teljesen véletlenül botlottam bele Zozóba szó szerint. Már az első napon, amikor kétségbeesetten kerestem az Incepápa utcát nem haragudott rám, hanem helyette átölelt, amit én félénken viszonoztam. Olyan érzésem van, mintha már ezer éve ismerném.

De neki sosem leszek más, csak egy lány. Az a lány, aki Gyula utcáin letarolta. Aki sosem lesz más, mint Betti szívecskével, de nem jelent semmit az a szimbólum. Csak egy emoji a sok közül.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal hajtottam álomra a fejem. Nem volt valami jó éjszakám. Kétszer felébredtem, majd hajnal négykor végleg feladtam azt az álmot, hogy én kipihenem magam. Egy gyors reggeli zuhany után letudtam a mai futást.