Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Elrepült

Ez az itt töltött 5 hónap nagyon gyorsan elrepült. Zozó gőzerővel dolgozott, folyamatosan a forgatásokon volt. Alig volt egy perc szabadideje. Én ez idő alatt ugyan ilyen feszített tempóban terveztem lakásokat.
A két nyertes szinte borítékolva volt. Az eleje óta biztosak voltunk benne, hogy ők fognak győzni.

Május utolsó napjai egyikét töltöttük a szállásunkon. A bőröndbe pakoltunk mindketten, eközben egymást szórakoztattuk.

-Búcsúzzunk a szállodától.-húzott fel a földről a barátom.

-Nem akarok hazamenni. Olyan jó volt itt.-dőltem bele utoljára a pihe-puha ágyba.

-Tudom. De ígérem visszajövünk. Viszont Anna, Patrik, és a szüleink várnak minket.

-Már azért hiányoznak. Szeress.-nyújtottam ki a hátamon fekve mindkét karomat.-nevetve hajolt fölém egy csókért, majd menyasszony pózban vitt ki a szobánkból.

-Néha olyan gyerekes tudsz lenni. De így szeretlek.

A dolgainkat összeszedve vártunk a hotel előtt. Ujjainkat összekulcsolva vártuk a taxit ami a reptérre szállít minket.

Este ismét keveset aludtunk. Az izgalomtól, és az éjjeli beszélgetés miatt is. Ezek a tényezők nagyban közrejátszottak abban, hogy hulla fáradtan vártuk a gépünket.

Mivel az éjjel nem sokat aludtam így a 11 órás út jól jött. A leszállást sem érzékeltem annyira aludtam. Zozó nem volt ennyire szerencsés. Ő filmezett, evett, sorozatot nézett, majd megint evett. Nem tudom, hogy ennyi kaja mellett, hogy néz ki így.

Budapesten ébresztett két puszival a barátom. Egy nagy nyújtózás után kész voltam arra, hogy felkeljek. Vagyis majdnem teljesen. A keresztanyám állt Anna és Patrik mellett, aki összekulcsolt kezeinket egyből kiszúrta.

-Hogy képzeled, hogy valami kis suhanccal fogsz enyelegni úgy, hogy én nem is tudok róla? Mégis meddig akartad titkolni előlem ezt?-kezdte köszönés helyett

-Neked is szia. Először is, ő itt Zozó, és nem beszelhetsz se vele, sem pedig velem így. Mivel 22 éves vagyok, így nem sok beleszólásod van ebbe.

-Jesszus, ő  ki volt?-pillantott hátra válla felett a még mindig kezemet szorongató fiú.

-A keresztanyám. Mindig is bántotta, hogy nem lehetett gyereke, így engem akart nevelni, de ugye ezt a szüleim megtették, és bekattant. Ne foglalkozz vele. Mindig kiabál velem, de már megszoktam.

-Sajnálom. És azt is, hogy a szüleid nem tudtak kijönni eléd. De ha van kedved, akkor várunk Gyulán.

-Csak köszönjünk a barátainknak is.

Hosszú idő után végre megölelhettem a legjobb barátaimat. Anna szinte rám vetette magát, így az egyensúlyomat elvesztve estem el.

Miután sikerült összeszedni magunkat elindultunk egyből Gyulára. A változatosság kedvéért az ablaknak dőlve aludtam tovább. Újabb 2 óra utazás.

Furcsa módon nem a kocsiban ébredtem, hanem a lépcsőn. Patrik menyasszony pózban vitt fel éppen az emeletre.

-Nem akartalak felébreszteni, ezért úgy gondoltam, hogy felhozlak.

-Köszönöm. De már letehetsz.-miután a lábam ismét a talajon volt, egy nagy nyújtózás után késznek nyilvánítottam magam. -Zozó merre van?

-Őt nem tudtam volna felhozni. A kocsiban alszik. De nyugodtan menj ki hozzá. Jobban fog annak örülni, ha téged lát ébredés után, nem pedig engem.-a beszólásán elnevettem magam, és lebotorkáltam a lépcsőn. Minden utat végig aludtam, így már cseppet sem voltam fáradt.

-Kipihented magad?-simítottam meg a hátsó ülésen tartózkodó fiú arcát. Borostás álla kissé megszúrta kézfejemet ahogy végigsiklott rajta a kezem.

-Tudnék még aludni. De már estig kibírom. Arra gondoltam, hogy holnap mennénk haza Pestre, ma csak beköszöntünk.

-Akkor nem nagyon pakolok szét. Gyere be. Még nem is láttad a szüleid.

Néhány ásítás között kikászálódott az alfából, és végre láthatta közel fél év után a családját. Évi és Zoli is szinte fellökte fiát, úgy ölelgették.

A napom eddig volt felhőtlen és vidám. A tanulság este ne akarj teát készíteni, ha ott tartózkodnak mások is.