Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Sajnálom...

Tényleg sajnáltam, hogy elrontottam az estéjét. Úgy őszintén. Eszembe jutottak a klisés megoldások, de azokat inkább hanyagoltam. Helyette kikerestem a Tv2 műsorai közül az exatlont, majd a versenyzők neveit. A bajnokokhoz tartozó instagram nevet szerencsére könnyen megtaláltam, hiszen baromi nézett műsorról van szó. Nem is tudom, hogy maradhattam le. A megfelelő csapattagokra ráírtam. Mivel ettől az utazástól nem volt hangos a sajtó, elhitték, hogy tényleg ismerem Zozót, nem csak egy túlpörgött rajongó vagyok. Mert én tudtam az egészről.

Az üzenet rövid, de lényegretörő volt. A Margit szigetre szerettem volna egy találkozót a csapatnak. Tudom, hogy az én hülyeségem miatt maradt le valamiről, amit biztosan nagyon várt. Kissé kárpótolni szerettem volna érte. Az üzenetekből következtetve egy kedves társaság volt a bajnok csapat.

-Hova megyünk?-kérdezte sokadjára a türelmetlen BMX-es.

-Kérlek. 5 percet még bírj ki. Utánna megtudod, és remélem örülni fogsz.

-Várj, a Margit szigetre?

-Igen. Na gyere.-állítottam le a motort. Kivételesen én vezettem, ritkán vezetek, mert nincs saját autóm, de az Alfát előszeretettel nyúlom le. Ma már másodjára. Annyit már elárultam neki, hogy lesznek valakik ott, akiknek örülni fog. Ettől még izgatottabb lett.

-Kik azok?-kulcsolta össze ujjainkat.

-Na ezt már nem szeded ki belőlem.

Amint meglátta egykori csapattársait, már tudta miről van szó. Mosolyogva megcsókolt. Nem érdekelte, hogy ezt más is látja.

-Srácok, én hagylak titeket beszélgetni. Érezzétek jól magatokat.-élsportolók voltak körülöttem, mind elképesztően jó reflexekkel megáldva.

-Maradj nyugodtan. Neked köszönhetően vagyunk megint így együtt.-szólalt meg Szilveszter rangidősen.

-De ez a bajnokok találkozója.

-Aki a csapattársakhoz tartozik, egy kicsit hozzánk is.  Örülni fognak neked. Csak akkor maradj itt.

Meggyőző volt a tornász olimpikon. Visszasétáltam a nevetgélő társasághoz. A lányokhoz, mentem. Őrülten kedvesen fogadtak. Gabi volt az, aki a legjobb kapcsolatot ápolt a verseny során Zozóval.

Ő is a párjával érkezett,  és masnival. Aki a nagyon aranyos kiskutyája.

-Heló lányok.-Jött oda hozzánk Zozo-elvihetem Masnit?-csillant meg a napfény a szemében. Látszott mennyire örül

-Részeg vagy?

-Dehogy egy pezsgőt ittam.

-Vigyázz rá, és a fülére is...-A rendőrnő kezéből kivette az állatot, majd felém hajolva megcsókolt.

-Értenem kéne az előbbi mondatodat?-mosolyogtam folyamatosan

-Ezen a képen-vette elő a telefonját.-tényleg meg akarta enni. Mondjuk már nem volt szomjas sem.

-Uhh mikről maradtam én le-nevettem fel-avass be minden ciki sztoriba, amit nekem nem árulna el.

-Ebből nem lesz hiány. Készülj fel sok van.

-Lányok miért nem lepődök meg azon, hogy 15 perce folyamatosan a nevemet hallom?-ölelt át hátulról Zozó.

-Tényleg beszélsz álmodban?-kérdeztem rá nevetve

-Gabi ne már. Nem árulhatsz el mindent.-kezdett duzzogni. A nevetőráncok látszódtak szeme sarkában, így tudtuk, hogy nem haragszik. Sőt talán örül annak, hogy jól kijövünk egymással.

Néhány órával később már bőven besötétedett. Időközben egy nagy kört alkotva ültünk le a földre beszélgetni. Társaságunk nevetése betöltötte az egész helyet. Gondolni sem mertem, hogy ez ennyire jól fog elsülni. Mindenesetre nagyon örült mindenki az újabb találkának.

Az összes tányért, evőeszközt és edényt összegyűjtöttük. Nem volt túlságosan megtervezve, csak végig kérdezgettem mindenkit, hogy ráér-e. A válasz legtöbb esetben igen volt. A padra fáradtan feküdtem le. Nem egyedül voltam ezzel, a délutáni napon ücsörgés mindenki energiáját leszívta.

Masnival az ölemben próbáltam nyitva tartani a szemem. A jószág nem zavartatta magát nyugodtan aludt rajtam.

-Örülök, hogy jól érzed magad, de nem gondolod, hogy indulnunk kéne lassan?

-Annyira aranyos. Nem akarom itthagyni.-simítottam végig az édesen alvó kutyuson.

-Nekem is van kutyám Gyulán. Szerdán úgy is megyünk haza.

-Meggyőztél.-kulcsoltam össze ujjainkat.

A bajnok csapat itt tartózkodó tagjaitól elköszöntünk.

-Jól érezted magad?

-Persze. Köszönöm, hogy ezt összehoztad.-adott egy puszit a nyakamra.

-Ez természetes. Várj, nem hozzám jöttünk.-parkolt le a saját otthona előtt.

-Tudom. Ma nálam alszol. Nincs ellenkezés.

-Jó, de nincs nálam pizsama. Farmer sortban nem aludhatok.

-Aludj anélkül.

-Zozó, te teljesen hülye vagy. Nem!

-És még rám mondják, hogy perverz. Úgy gondoltam odaadom az egyik pólómat. De a te ötleted sem rossz.

-Naa. Bármikor azt mondhatom, hogy hazamegyek.

-Nem tennéd.-nyitotta ki előttem az ajtót.

-Biztos vagy te ebben?-léptem hátra, de ő egyből felkapott, megakadályozva ezzel a szökésemet.

-Nem ér, hogy erősebb és nagyobb vagy.

-Ez ilyenkor előnyömre válik. Válassz gyorsan egy pólót. De az sem zavar, ha nem,-húzta pimasz mosolyra telt, és rózsaszín ajkait.

-Befoglalom a fürdőt. 2 percet kérek, addig átöltözök.-vettem ki a szekrényéből egy pólót. Ahhoz képest, hogy nem régen találkoztunk, rengeteg mindent megtudtam róla. Kezdve attól, hogy mi a kedvenc étele, a gyerekkori történetéig mindent.

-Kijöttem, szabad a fürdő-ugrottam rá az ágyra.

-Kissé hirtelen érkeztél. Viszont a pólóm jól áll neked-simított végig karomon.

-Öltözz fel.-fordítottam neki hátat, majd a szekrényét kinyitva kerestem elő neki is egy pólót.

-Nyár van, és meleg. Bőven jó így.-mutatott alsónadrágos ábrázatára.