Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Költözés

Egy hosszú fehér pólóban kezdtem neki a család reggelijének. A sonkás omlettet szavazták meg tegnap este. Az asztalra 5 tányért készítettem, majd az ételt is megsütöttem. Óvatosan minden szobába bekopogtam, kezdve a Kempf szülőkkel. Ők ma utaznak el, ezért a korai kelés.

-Felkeltél azért ilyenkor, hogy még tudj reggelit csinálni nekünk?-kezdett bele a reggelijébe Évi

-Ez semmiség szeretek sütögetni, és amúgy is napok óta nálatok lakok.

-Köszönjük. A fiúkról tudsz valamit?

-Patrikot felkeltettem, azzal az utasítással, hogy tegye ugyan ezt a bátyjával. Megnézem őket.

-Ma mentek vissza igaz?

-Igen. Ma.

A lépcsőn felsétáltam, majd az idősebbik fiúhoz nyitottam be. Patrik az ágyon és testvérén is keresztbe feküdve aludt. Ebből Zozó semmit nem érzékelt. A reggel 6 óra nem olyan vészesen korai, mégsem bírtak felébredni.

A furcsa pózban pihenő Patrikot kezdtem el bökdösni. Azt már megtanultam, hogy másra nem ébred fel.

-Fel kéne kelned. Már anyukádék lent várnak.-egy morgás kíséretében fordult át másik oldalára.

-Kihűl a reggelid. Zozó ez rád is vonatkozik.-csókoltam meg lágyan.

Reggeli rekedtes hangján üdvözölt, majd egymást lökdösve rohantak le az emeletről.

-Akkor találkozunk majd egy hét múlva. Patrik a házat egyben hagyni, nektek pedig jó költözést.-ölelt végig mindenkit a családfő. Ezután Évi is elköszönt tőlünk.

-Várjatok, mi is indulunk.-nyitottam ki újra az ajtót. A fiatalabb testvért megölelve ültem be a tűzpiros autóba.

-Izgulsz?-indította be a motort a barátom.

-Egy kicsit. Annát imádom, de félek, hogy valamelyik kapcsolatom tönkremegy. Vagy a legjobb barátnőmmel, vagy a barátommal.

-Nincs az az Isten, hogy én téged egyszer elhagyjalak. A világ legszerencsésebb pasijai közé tartozok.

-Szeretlek.-simítottam kezem a tarkójára. Egy csókot akartam tőle lopni, de elhajtotta a fejét. Értetlen arcomat látva rögtön magyarázkodni kezdett.

-Én is. De nem tudok kitolatni, ha elcsábítasz a csókjaiddal. A kerítést pedig nem akarom kibontani.

-Azt én sem akarom. És szerintem senki. Először azt hittem valami baj van.

-Dehogy van. Bepótoljuk.- csapott le ajkaimra.

Csodás hangunkkal egész úton énekeltünk. Pedig Gyula és Pest között nem kicsi a távolság. A hosszú lépcsőn kézen fogva vonszoltuk fel magunkat. Anna még nem érkezett meg, mondjuk még csak most kezdődött a nap. Normális esetben az emberek alszanak. Vagy most kelnek.

-Bejössz?

-Igen, és segítek is a költözésben.

-Ez aranyos tőled.

-Azért remélem ettől még sokat fogsz nálam aludni. Vagy lecserélsz Annára?

-Dehogy. Nagyon szeretem őt is, de őt barátilag. Vagy inkább testvérileg.

-Tudom. De -e miatt ne aggódj. Minden rendben lesz.

Barátnőm is megérkezett, körülbelül egy órával utánunk. Együtt megebédeltünk, majd belekezdtünk a munkálatokba. Mivel a lakást nem béreljük, így nem volt gond a költözéssel, és a plusz egy fővel sem.

-Van egy szuper ötletem.-döntötte fejét az ölembe Zozó-Nálam nagyobb a hely. Lakhatnánk ott együtt, így szaladgálnod sem kéne, mégis közel lennétek egymáshoz. Ráadásul így Anna is úgy tudja élni az életét, hogy nem zavarunk bele.

-Tényleg jó ötleteid vannak-ült le barátnőm a padlóra.-nekem tetszik, már csak neked kell beleegyezned Betti.
Mindketten rám néztek, ami kissé frusztrált. De hamar válaszoltam.

-Egy ilyen lehetőséget nem hagynék ki.

-Megijedtem, hogy nemet mondasz.-fújta ki szaggatottan a levegőt az újdonsült lakótársam

-Sosem fogok nemet mondani.

-Remélem ezt az ígéretedet akkor is betartod, ha majd megkérem a kezed.-ejtette ki ezt a mondatot.
Zavaromban az éppen számban lévő vizet félrenyeltem, és köhögni kezdtem.

-Ennyire rossz ötletnek tartod?

-Dehogy. Csak megleptél. És szerintem még korai lenne. Alig egy hónapja ismerjük egymást. Vagy talán még annyi sincsen.

-Értettem. Korai.

-Szerintem magatokra hagylak titeket.-állt fel Anna a kanapéról.

-Megyünk mi. A cuccainkért majd jövünk valamikor.

-Előbb intézd ezt.

Zozó lakásáig szinte rohantam. Van egy olyan érzésem, hogy kegyetlenül megbántottam.
Az emeleten végig futottam, majd a jobb oldalon lévő 4. Ajtón szinte beestem.

-Zozó.-támaszkodtam az ajtónak kissé lihegve. A futást elvileg bírom. De szerintem gyorshajtásit kapok a tempómért.

-Ülj le mielőtt összeesel.-kísért a kanapéra. Kicsit kifújtam magam, és kezdtem bele az útközben kigondolt monológomba.

-Nem akartalak megbántani, csak...

-Nem. Te semmit nem csináltál. Baromira izgultam, hogy mit fogsz  szólni ehhez az ötlethez. Féltem, hogy nemet fogsz mondani. Izgultam. Ennyi. Tudom, hogy letámadtalak azzal a mondattal. De azt továbbra is tartom. Remélem megtartod ezt a jó szokásodat, hogy nem mondasz nemet. Hülye voltam.

-Tényleg az voltál.

-Szeretlek. És bocsánat.

Annához visszatértünk mindketten. A táskát már Zozó átvitte új lakhelyünkbe, viszont a többi ruhámat amit Gyulára nem vittem még össze kellett pakolni.

-Kirohangáltátok magatokat?

-Azt hiszem igen. Ma még alhatok itt?

-Még szerencse, hogy közel lakunk egymáshoz. Persze. Zavard el a herceged, és tartunk egy csajos napot. Vagy inkább estét. Senki nem zavarhat be.

-Imádlak. Van fagyi a hűtőben, és keresünk valami sírós filmet. Így indítunk. Utánna jöhet a just dance.

-Zárkózz be. Kezdődhet a kétszemélyes őrült buli.-vetődött le a kanapéra.

Ismèt egy résszel érkeztem. Tudom picit eltűntem, de mostanában több részt tervezek.