Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Látogató

Patrik és Anna sűrűn meglátogatott, mivel nem igazán adtam magamról életjelet. 2 hónapot éltem le a minimális mozgással, ez meg is látszódott rajtam.

A január és a február leginkább azzal telt, hogy a hűtőtől az ágyamig mászkáltam, majd este megnéztem az exatlont, ezzel is magamat kínozva.

Titkon reméltem, hogy a már 24 éves fiún látszódjon valami, de semmi. Még az első napon sem. Egy kicsi jelét sem láttam, hogy megbánta volna, és azt is fájt beismernem, hogy ugyan olyan tökéletesen nézett ki, mint eddig.

A hűtőm tartalma elég hiányos volt, mindössze egy félig üres tejes doboz, egy üveg nutella, és némi gyümölcs hevert benne. Egy almát felkapva ültem le a kanapémra. Ma is csak az járt az eszembe, hogy vajon mit ronthattam el, vagy talán sosem szeretett, csak mindent megjátszott, és az első adandó alkalomkor, pedig eldob?

Az ajtóhoz mentem nulla életkedvvel, mivel valaki a csengőmön lógott. A kukucskálót nem használva nyitottam egyből ajtót, ami nagy hiba volt. Amint megláttam az ott tartózkodó embert azonnal csuktam is vissza, de ő volt a gyorsabb. Lábát az ajtóhoz tette, így nem tudtam azt becsukni.

-Betti, kérlek had jöjjek beljebb. Csak beszélni akarok veled.-fogta könyörgőre

-Elkéstél. 2 hónapot vígan leéltél azóta Dominikán. 2 hónapot.

-A szerződés miatt nem jöhettem. Örülök, hogy most el tudtam szabadulni. De jöttem hozzád ahogy tudtam.

-Megcsaltál. A konyhapulton ült egy gyönyörű lány, napbarnított bőre, pedig éles váltás volt a te fehér pólódhoz képest. Őt csókoltad. Amikor velem kellett volna lenned.-kapálóztam, de nem tudtam szabadulni. Olyan szorosan ölelt magához, mint még soha. Próbáltam eltolni magamtól, de sehogy sem ment. Ő erősebb volt nálam.

Sokkal erősebb.

A lakásom vonalai halványodni kezdtek, majd éreztem, hogy egy puha ágyban fekszem. A szememet lassan kinyitottam, majd felültem az ágyamban. Vagy inkább ágyunkban. Annyira valóságosnak tűnt minden. A szilveszter. A megcsalás, és a rengeteg sírás.

Nem akartam lámpát kapcsolni, de a franciaágy másik felét kezdtem el tapogatni. Nem sok időbe telt, mire a kezem valaki vállára siklott. A sötétségben semmit sem láttam, viszont amint megszólalt, egyből tudtam ki van mellettem.

-Mi a baj kicsim?-ült fel mellém Zozó, majd karolt engem át.

A telefonomat felkapva az éjjeliszekrényről néztem meg a dátumot, majd megkönnyebbülten öleltem át őt. Szemeimből kicsordult a könny, ő pedig hajamat simogatva nyugtatott. Nem tudta mi történt, csak azt, hogy valószínű rémálmom volt.

A dátum amitől ennyire megkönnyebbültem az december 28-a volt. Nem volt még szilveszter, szóval meg sem történhetett. Minden csak a képzeletem szüleménye volt.

Zozó egy nagy pohár vízzel tért vissza hozzám, majd felkapcsolta az éjjeli fényt, hogy lássuk is egymást. A poharat szorongatva kezdtem el kortyokban inni, de továbbra is nagyon fülledtnek éreztem a levegőt.

-Mostmár elmondod mi történt?-ölelt át félig fekve.

-Megcsaltál-nyögtem ki ezt az egyetlen szót halk és erőtlen hangon.

-Hogy mi? Hiszen egész eddig itt aludtam melletted. Mégis hogyan tehettem volna bármi ilyet is?

-Zozó, az álmomban.-suttogtam továbbra is.
Mindent elmeséltem neki. A Réka nevű lánytól kezdve a csókig mindent.

-Ez nem kicsit sokkolt így hajnalban. De csak hogy tudd, sosem tennék ilyet. Remélem ezt tudtad.

-Reméltem.-pusziltam meg állát, de inkább egy csókba húzott.

-Ha már egyszer rád találtam, nem foglak elengedni. Ezt jól jegyezd meg. És mostmár aludj, mert holnapra van egy meglepim.