Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Victoria

Reggel fájdalmasan korán keltünk. A hajnali ébredésem után néhány órával már talpon kellett lenni. Az ébresztőre csak én ébredtem fel, vagy legalábbis Zozó nagyon jó színész.

Engem ölelve aludt, így kezétől nehezen de meg tudtam fordulni. Így láthattam folyamatosan emelkedő és süllyedő mellkasát. Az éjjeliszekrényén pihenő telefonjáért nyúltam, mi folyamatosan azt jelezte, hogy fel kéne kelnünk. Az órát lenyomtam, Zozó pedig a derekam után kapott, így nem az ágyban, hanem rajta kötöttem ki. Tudtam én, hogy nem alszik. A kis cseles.

-Muszáj ilyenkor kelni?-nyafogott a hajammal játszó fiú

-Te húztál ébresztőt, szóval ne panaszkodj. Ráadásul kezdesz kényelmetlenné válni, szóval engedj.-pusziltam meg az állát.

-Készülődj, mert hosszú napunk lesz. Ja, és hozz fürdőruhát. -görgetett le magáról, így visszaestem az ágyra.

Mivel ismét nagyon meleg volt, így egy farmer shortot, és egy trikót vettem magamra. A fürdőruhámat felvettem a nadrág és a felső alá. Hajamat kiengedve hagytam, és a napszemüvegemmel tartottam kordában rakoncátlan tincseimet.

A táskámba bedobtam a telefonomat, a pénztárcámat, zsepit, törölközőt és Zozó egy pulcsiját. Dominikán elég szélsőséges az időjárás. Az egyik pillanatról a másikra vihar kerekedik.
A tükörben ismét megnéztem, hogy minden rendben van-e velem, majd késznek nyilvánítottam magam.

-Hova megyünk?-kulcsoltam össze kezemet barátoméval. Kacéran mosolygott rám, tisztában volt vele, hogy mocskosul jól állt neki a fürdőnadrág és trikó kombó.

-Majd megtudod. De örülni fogsz.

-Gonosz vagy, hogy nem avatsz be.-ültem be a kocsiba tettetett sértődöttséggel. Egy fekete Alfa lesz az ideiglenes autónk itt Dominikán. Igen, a barátom kicsit ragaszkodik az alfa rómeókhoz.

-Kiengesztellek.-mondta nevetve, majd arcát folyamatosan közelítette az enyém felé. Ajkaink lágyan összeértek, de nem sokkal később elhajolt tőlem.

-Baj van?

-Dehogy. Csak tényleg el kell indulnunk, hogy legyen elég időnk mindenre. És ha így nézel rám akkor nem fogok tudni a vezetésre koncentrálni.

1,5 órát utazhattunk, amikor Zozó hirtelen megállt. Eddig kezét a combomon pihentette, viszont most hirtelen kipattant az autóból. Az én oldalamra rohant át, és az én ajtómat is kinyitotta. A kezem után nyúlt, és ki is segített a járműből.

-Hova jöttünk?

-Ha jó tempóban haladunk akkor 30 perc és megtudod.

-Naaa, mond el.-kérleltem sokadjára a fiút.

-Jó. De cserébe kérek valamit.

-Hallgatlak-öleltem át a derekát.

-Tudom, hogy a Victoria vízesést szeretted volna megnézni.

-Honnan tudsz ennyi mindent rólam?

-Kicsim, 7 hónap alatt jól kiismertelek. De van egy Annánk, aki sok mindent elmondott, ezzel sokat segítve nekem.

-Tényleg oda megyünk?

-Nem, csak vicceltem-forgatta meg a szemét.-Na indulás.

Félúton a barátom hátára ugrottam, így ő vitt engem tovább. Néha hátranézett rám, de csak mentünk előre. Hogy ő ne fáradjon el, az utolsó nagyobb részt már én is sétálva tettem meg.

-Ez... ez gyönyörű.-kerültem ki egy csapat turistát.

-Tudtam, hogy tetszeni fog. Tavaly bántam, hogy nem sokat láttam Dominikából. De jobb lesz veled felfedezni.

Nem lehetett továbbmenni, ezért leültünk néhány sziklára. A fényképező kattanását hallottam, majd Zozóra néztem.

-Megvan az indexkép.-mosolygott rám édesen.

-Naa. Nem is néztem oda. Nem lett jó.

-Nem is láttad. És ha én azt mondom, hogy jó kép, akkor higgy nekem.

-Rendben.-hajtottam fejem a vállára. Add egy picit a telefonod.-nyúltam felé.

A készüléket átnyújtotta nekem, a fotók között pedig kikerestem az egyik közös képünket. Még indulásnál készült. Azonnal átküldtem magamnak, majd visszaadtam a fiú telefonját.

-Megint lemerültem.-lóbáltam a telefont meg a kezemben.

-Ez egyszer már jól sült el. De nem engedlek el, nehogy összefuss Anna valamelyik dominikai ismerősével.

-Olyan bolond vagy.-adtam egy puszit az arcára.

-De te szeretsz.

-De én szeretlek.

Délután lett mire hazaértünk, még a korai időpont ellenére is. A látvány gyönyörű volt, és ezt azonnal el is szerettem volna mesélni legjobb barátnőmnek. De mivel rólunk volt szó, ezért ez nem volt egyszerű. Zozó mobilját kértem el, mert az enyém a töltőről lógott. Annát hívtam, de Patrik borostás arca jelent meg előttem.

-Bocsi, félrenyomtam. Annát akartam hívni.

-Ez az ő telefonja, csak elment fürdeni.

-Délután 3-kor? Mi történt?

-Lehet, hogy belepottyant a hóba.

-Naa. Azért vigyázzatok egymásra.

Furcsa volt, hogy ameddig otthon esett a hó, itt Dominikán fagyiztunk és napoztunk.