Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Hiányozni fogsz...

Sürgősen közeledett a szeptember, ezzel egy időben pedig egyre kevesebb időnk maradt a nyárból. A napjaimat továbbra is Zozó társaságában töltöm, amit szerintem mindketten élvezünk. Ma is mellette ébredtem fel. Mellkasa a hátamhoz simult, a korai időpontban az autók zaja sem hallatszott fel, így hallgathattam egyenletes szuszogását.

Ölelő karjai közül nehézkesen kimásztam, nemtetszését pedig egy morgással jelezte felém. A reggelinknek is nekiláttam, ami ma neki egy sajtos zöldfűszeres omlett, nekem pedig a változatosság kedvéért zabkása. Szinte mindig ezt reggelizem újabban.

A kávékat is elkészítettem, továbbra sem tudom hogyan lehet meginni tej nélkül. Egy tálcára pakolva vittem be az elkészült dolgokat a szobába.

Az éjjeliszekrényre helyeztem a tálcát, majd barátom meztelen hátát, és a haját kezdtem simogatni. Nem telt sok időbe, mire a BMX-es felébredt, hirtelen mellette találtam magam.

-Jó reggelt-motyogta a hajamba fáradtan.

-Neked is. Örülök annak, hogy a kócos tincseidért és a kialvatlanságodért én vagyok a felelős.-csókoltam meg lágyan.

-Én is. Megengedem, hogy máskor is elrontsd a tökéletes frizurámat-vigyorgott rám pimaszul.

-Szeretlek-bújtam oda hozzá annyira szorosan amennyire csak tudtam.

-Én is. És hiányozni fogsz.

-Mi, hova mész?-ültem fel vele szembe, hogy teljesen rá tudjak figyelni.

-Még az exatlon után felkértek, hogy vegyem át Palik Laci helyét műsorvezetőként. Nem vagyok képzett ilyen téren, de mivel most a követőim száma nőtt ez jól jön a műsornak. Kérdezték, hogy akarok e valakit magammal vinni, de nemmel válaszoltam. Akkor még nem ismertelek.

-Ez azt jelenti, hogy hónapokig nem fogunk tudni találkozni?

-Igen. Nem tudom van-e lehetőség még változtatni, de megpróbálok mindent. Rendben?-aprót bólintottam, és kitárt karjai közé vetettem magam.

A reggelem nagyon jól kezdődött, de a hír hallatán az élettől is elment a kedvem. Nem akartam, hogy Zozó hónapokig kint legyen Dominikán. Persze ez a karrierjében egy hatalmas lépés, és természetesen mindenben támogatom, de akkor sem szeretném, hogy hónapokig távol legyen.

-Kiharcolom a szervezőkkel. Emiatt ne aggódj.-húzott magához még közelebb. Egy apró puszit nyomott a homlokomra, majd a kicsorduló könnyeimet letörölte.

Az egész napunkat otthon töltöttük együtt. Az exatlon egy olyan műsor, ahol minden ki van számolva. Arra az esetre is fel vannak készülve, ha valami történik egy játékossal, ezért minden hely foglalt. Rengeteg orvos, ápoló, kamerás, rendező, műsorvezető, pót műsorvezető van bekészítve. Éppen ezért nem mertem beleélni magamat abba, hogy én is ott lehetek a barátommal.

A nap nagy része feszült csendben telt. Amikor beszélgettünk Zozó aközben is azt mondogatta, hogy valahogy megoldja. Ezzel szerintem inkább magát nyugtatta mint engem.

-Elrontottam az egész napodat ezzel. Sőt decemberig mindketten ezen fogunk görcsölni.-vágta le magát a szürke kanapéra. Szorosan mellette foglaltam helyet, kezemet pedig vállára simítottam.

-Te tudod a legjobban, hogy hogyan működik egy ilyen komoly forgatás. Nem biztos, hogy tudnak szorítani még egy helyet. De te mindent megpróbáltál.-simogattam haját és hátát.

-Tudod, hogy nem adom fel. Vagy mindketten megyünk, vagy egyikünk sem.-húzott az ölébe Zozó. Fejemet mellkasába fúrtam, így a válaszom halkra sikeredett.

-Nem dobhatod el ezt a nagy lehetőséget. A karriered szárnyalni fog. Neked menned kell.

-De nem érted, hogy nélküled nem bírok ki hónapokat?-emelte fel a hangját amitől összerezzentem. Kissé nyugodtabban beszélt tovább-Nem érdekel az, hogy milyen nagy hasznom lenne a műsorból.  Nem érdekelnek az anyagi javak. Ha te eközben tőlem több órányi repülő útra vagy nem ér semmit a nézettség.

Lágyan megcsókoltam, amit egyből viszonzott. Észre sem vette, hogy miket mondott nekem az előbb idegességében. Minden egyes kiejtett szava nagyon sokat jelentett