Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Január 1

Ez a nap volt az, ahol hivatalosan is elkezdődött a forgatás. Reggel nem én ébredtem előbb, Zozó mosolyogva keltett a reggeli kávémmal a kezében.

-Izgulsz?-kérdeztem két ásítás között

-Igen. Nem tudom milyen leszek. A videókat már ösztönből csinálom, de ez új lesz. Ezt nem hülyéskedhetem el.

-Ne gondold túl. Ne akarj megváltozni. Pont azért kértek fel téged, mert laza és vicces tudsz lenni. Ezzel megnyerve a fiatalabb társaságot is. Csak ne görcsösen próbálkozz poénkodni. Legyél olyan mint amilyen szoktál.

-Megpróbálom. Ugye te is jössz?

-Nem akarom azt, hogy rám koncentrálj a forgatás helyett. Most oda kell figyelned.

-Menni fog. Megoldom.-bíztatta ezzel szerintem saját magát. Én hittem benne. Vagyis inkább tudtam, hogy megcsinálja, méghozzá nagyon jól.

Amint a pálya mellé értünk én háttérbevonultam. A barátom kamerája nálam volt, mert néhány behind the scenes részt beletehet a videójába ami most készül. Próbáltam minél jobb felvételeket készíteni róla, nem zavarva a profikat.

Eközben nekem a laptomom előtt kellett volna dolgoznom, mert hivatalosan lakberendező vagyok. Nem ilyen gimibe jártam, de végül-e mellett döntöttem.

-Mit csinálsz?-ült le mellém néhány óra múlva Zozó. Pólója kissé nedvesen tapadt rá. Ma vizespálya volt.

-Csak gondolkodtam. Te hogy bírod?

-A bajnokoknak szurkolok. A kihívók unalmasak, ráadásul borzalmas emberek. De ezt csak neked mondhatom. Mi sokkal jobbfejek voltunk.

-Jó, értem nem olyanok mint ti. De te, hogy vagy? Otthon még nagyon izgultál.

-Mostmár minden rendben. Gyere velem.-ragadta meg a karom, és húzott fel az egyik összecsukható székből.

-Hova megyünk?

-Van 30 perc pihenőnk. Az itteni kávé pedig nem finom. Gondoltam tartsuk meg ezt a kávézós szokásunkat.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod?

-A kávét, vagy engem?-ivott bele a poharába egy félmosoly kíséretében.

-Ez egyértelmű.-adtam egy rövid, de érzelmes csókot ajkaira. -Az ott egy fagyizó?-engedtem el a fiú kezét.

-Igen, de ne rohanj. Mindjárt benézünk oda is.-kapta el a derekamat, így megakadályozva azt, hogy elfussak mellőle.

-Lehetne ennél jobb ez a nap?-vigyorogtam rá. Nem kell sok dolog a boldogságomhoz. Fagyi, kávé, és Zozó. E mellett rossz napod nem lehet.

-Min töröd a fejed?-kérdezte meg a forgatási helyszínhez közel Zozó

-Igazából minden annyira álomszerű. Egy ilyen helyen vagyok, ráadásul veled.

-Ez van ha a barátod ismert. De nekem vissza kell mennem.-rántott magához, és csókolt meg. Van egy olyan érzésem, hogy ez meg lett örökítve. Hiszen rengeteg kamera vette őt, vagy ez esetben minket körül.

-A kihívók élvezhetik a villa kényelmét.-mondta ki nemsokára a műsorvezető. Ez pedig azt jelentette, hogy elköszön  a nézőktől és mi mehetünk. A kamerások még nem szabadultak.

A kényelmetlen székből felültem, ezután az első mozdulatom az volt, hogy elgémberedett végtagjaimat megmozgattam.

-Végeztem.-ölelt magához a fiú.

-Tudom. Minden napod ennyire húzós lesz?

-Sajnos. De hidd el megéri. Jövőre eljövünk négyen. Elhozzuk Annát és az öcsémet is.-a hír hallatán felcsillant a szemem, majd szorosan megöleltem őt

-És a forgatások, interjúk? Mert ezeken kívül mindketten tudunk innen dolgozni. Te videózni, én tervezni.

-Megoldjuk. De most mit szólnál ahhoz, ha hazamennénk, és a szaunában töltenénk a nap egy részét.

-Menjünk.

Ismét rengeteget hülyéskedtünk, de nem úszhattam meg vízbedobás nélkül. Ezt a részt mondjuk kihagynám legközelebb, de jól éreztük magunkat.

Vizesen léptünk be a hotelszobába, a telefonom pedig ezerrel csörgött.

-Na ez nem ér. Mi itthon megfagyunk, ti pedig fürdőruhában ücsörögtök.-szólt bele a készülékbe Anna köszönés nélkül

-Kapcsoljatok fűtést.-zárta le ennyivel Zozó

-Patrik, utazunk Dominikára.

-Kost mit csináljak vele?-nézett felváltva ránk és a barátnőjére a kétségbeesett fiú.

-Add oda neki a pulcsid, és csinálj neki forrócsokit. Akkor majd nem akar eljönni.-adtam neki tanácsot.

-Vagy vegyél repülőjegyet öcsi. Tette le az idősebbik fiú.