Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Kempf tó

Álmosan kikeltem Zozó mellől. A fiú aranyosan szuszogott az ágyon elterülve. Muszáj volt megörökíteni ezt a pillanatot.

A konyhában otthonosan mozogtam. Mindent előkészítettem a gofrihoz. Néhány napja megtudtam azt, hogy édeset szeret reggel enni. Ezért vannak mindig ilyen reggelijeink.

-Jó reggelt.- fordított magával szembe Zozó. Egy apró puszit nyomtam az arcára, de ő inkább megcsókolt.

-Ez a reggel ennél jobb már nem lehetne.-egy apró mosoly jelent meg szája sarkában, majd magához húzva tette meg mégegyszer

-Tudom még fokozni.

-Élvezed, hogy égővörös fejjel állok előtted, igaz?

-Mindennél jobban. De tudod, hogy szeretlek.

-Én is, de mostmár egyél.

-Kaptam reggelit?

-Persze. Olyan vagy mint egy gyerek.

-Miért?-vigyorgott rám teli szájjal.

-Rajongsz az édes reggelikért. És bűntudat nélkül ehetsz, mert nem látszik rajtad.

-Tudom tegnap is megbeszéltük, hogy tökéletes vagyok.-nevette el magát.

-Az, na egyél.

A reggelink után Zozó hazazavart pakolni. Azzal az utasítással, hogy legyen nálam fürdőruha, és minden ami kell. Egy hétre elegendőt.

,,A parkolóban várlak❤️"-olvastam le az üzenetet a képernyőről.

A 4. Emeletről hosszú lépcső vezetett a parkolóba. A kis fehér bőröndömet, rángattam magam után.
A piros Alfába beülve köszöntöttem ismét a fiút. Egy gyors puszit adott az arcomra, és indultunk is. Mint kiderült Gyulára.

-Hazaértünk...-simította kezét a combomra

-Beköszönhetek Annának?

-Lerakom a kocsit és elkísérlek. Nem akarom, hogy belefuss egy másik srácba, és egy hét múlva már nála aludj.

-Ezt csak te tudtad elérni.-kulcsoltam össze ujjainkat.

Annához becsöngetve kezdtük el Gyulai látogatásunkat. A lány egyből a nyakamba ugrott, ettől én elvesztettem az egyensúlyom. Szerencsénkre Zozó megtartott mindkettőnket.

-Mi ez a nagy szerelem köztetek?

-Tudod történtek dolgok mióta eljöttél.

-Pl?

-Azóta nagyjából együtt lakunk. Vagy ő, vagy én alszok nála.

-Ennek örülök. Betti, új fejlemények: Július 7-én lehet le tudok költözni.

-Ezaaz, akkor a szülinapomat már együtt tudjuk tölteni.-öleltem magamhoz a lányt.

A Kempf házba belépve megcsapott a kellemesen hideg levegő. Borzalmasan meleg volt kint. Reggel 34C*. Ami nagyon nagyon meleg.

-Ne félj már. Senki nem fog megenni.

-Honnan tudod?

-Patrikot ismered. A családba pedig ő a legborzalmasabb.

-Naa, milyen testvér vagy te? Patrik rendes.

-A szüleim is. De ha nem jössz be, akkor beviszlek.-kapott fel hirtelen menyasszony pózba.

-Anyu, merre vagy?-kiabálta el magát. Ezzel egy gond volt, hogy a fejemhez közel tette ezt.

-Konyha-szólt vissza az említett. Gyorsan letett a földre, majd a konyha felé kezdett el tolni.

-Na szóval a lány akiről meséltem.

-Jónapot. Kiss Bettina-nyújtottam a kezem a nő felé.

-Nem kell ennyire hivatalosnak lenned-ölelt magához Évi. -Zozó, apád fent van a szobában, menjetek fel hozzá is nyugodtan.

-Te meséltél rólam anyukádnak?

-Már nagyon sokat. Ne lepődj meg, viszonylag sok dolgot tud rólad.

-Kezdesz megijeszteni.

-Aranyos, mennyire féltél.

-Apukád alszik, ne menjünk be.

-Felébresztem-vonta meg a vállát.
Miután Zolinak is bemutatkoztunk Zozó szobájában próbáltuk elviselni a meleget. Légkondival is kegyetlen meleg volt.

-Hoztál fürdőruhát?

-Persze. Kész listát adtál, hogy miket hozzak.

-Öltözz fel gyorsan. A naplementét még el tudjuk kapni.

Végül addig nem maradtunk, hogy naplementét is nézzünk. Délutántól kb este 7-ig kint voltunk, de utánna hazajöttünk. Vagyis neki haza, nekem pedig a Kempf családhoz. Szobája otthonosan be volt rendezve, és meglepően nagy rend volt. Ez valószínű annak köszönhető, hogy nem otthon lakik.

-Mit szeretnél csinálni?

-Csak pihenjünk.

-Nem is csináltunk semmit. Elfáradtál?

-Minden energiámat leszívta a nap.-fúrtam fejem a mellkasába.

-Akkor hagylak aludni.-puszilta meg a nyakamat.

Sajnos ez egy rövid rész lett, pedig igyekeztem. Azért remélem tetszik...