Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Vacsora

Tegnap végül belementem abba, hogy Zozónál alszok. De ezt is csak azért, mert sérült, és szüksége lehet a segítségre. Vagy legalábbis ezt próbálom magammal elhitetni. Beszélgetésre ébredtem, amin meg is lepődtem, mivel tudtommal csak ketten vagyunk itt. Fáradtan kikeltem az egyébként nagyon kényelmes ágyból. Gyorsan megágyaztam, hogy erre a fiúnak már ne legyen gondja. Mivel a nappaliból hallottam a hangokat, ezért oda indultam. Azt el is felejtettem, hogy még mindig a rám iszonyatosan hosszú pulcsiban vagyok.

-Ohh, jó reggelt.-köszöntem barátnőmnek.

-Látom nem érted miért vagyok itt. Megígértem, hogy feljövök hozzád Pestre. Csak mivel otthon nem találtalak benéztem Zozóhoz.

-Sajnálom, de teljesen kiment a fejemből. Most mennyire gyűlölsz? Összeszedem kicsit magam, és mehetünk hozzám. 5 percet kérek. Vagy talán tizet.

-Semennyire. Inkább örülök annak, hogy végre látlak mosolyogni. Ha a lovagod megengedi akkor tőlem maradhatunk.

-Azt hittem még alszol-jött be két bögre kávéval a kezében Zozó. A dohányzóasztalra letette a forró italokat, majd hosszasan megölelt. Egy apró puszit adtam arcára, amitől ő elmosolyodott.

-Valamiről lemaradtam? Meséljetek.

-Felöltözök és elmondok mindent.

A levetett ruháimat szedtem össze, amikor Zozó bejött a szobába. Az ágyra levágódva figyelt.
A fürdőben minden tegnapi ruhámat felvettem, végül a fekete felsőt összehajtva tettem le a fiú mellé.

-Annát komolyan egyedül hagytad?

-Veled szerettem volna lenni.

-Ő Gyulán lakik, mi pedig mindketten Pesten. Többet tudunk találkozni, mint vele.

-Az elmúlt 5 évben többet találkoztam vele, mint veled-válaszolt frappánsan.

Mindketten hazakísértek a nem messze lévő lakásomba. A barátosném néhány napot itt tölt, ő ezért jött. Zozó viszont fogalmam sincs miért. Nem mintha zavart volna a társasága. Sőt élveztem is.

-Pakolj le nyugodtan a szobámban. -kísértem be a helyiségbe a lányt.

-Meddig hagyjalak titeket kettesben pakolás címszó alatt?

-Borzalmas vagy. De így szeretlek.-öleltem magamhoz.

-Visszatértem-vigyorogtam Zozóra.

-Látom.-kezdett el közeledni felém-Gyönyörű vagy.

-Nem, én n...-a mondatot már nem tudtam befejezni.

-Fogd be.-simította kezeit derekamra, így nekitolva engem a falnak.
Ajkaimat szólásra nyitottam, de csókjával hallgattatott el. Sosem gondoltam volna, hogy lehet ennyire szenvedélyesen, de mégis lágyan csókolni. Ha abban a pillanatban nem tart, valószínű, hogy összeesek.
Kérdés nélkül viszonoztam tettét. Ujjaimat hajába vezettem, ettől ő kissé felbátorodott.

-Egy hete várok arra, hogy megtegyem ezt.-vette el kezét a derekamról.

-Egy hete várok arra, hogy meg tedd.-öleltem magamhoz.

-Megzavartam valamit?-jött be Anna hozzánk.

-Igen.-vágta rá egyből
Zavaromban, lehajtottam a fejem. Pirosló arcomat próbáltam eltakarni előlük.

-Ha megbeszéltetek mindent, akkor várlak titeket vacsira.-adott egy utolsó puszit a számra.

-Mindent tudni akarok-csukta be Zozó után az ajtót barátnőm.

-Pár napja még azt mondtad nem szabad szeretned. Mi volt ez a gyors változás?

-Sosem gondoltam volna, hogy valaki fog szeretni. Vagy bármilyen érzéseket táplálni irántam.

-Az nem kérdés, hogy imádjátok egymást. Ahogy egymásra néztek, vagy ahogyan megcsókolt. Ráadásul mindig csillog a szeme, ha rólad beszél. Ahogyan neked is.

-Mikor beszélt rólam?-kérdeztem meg azt a dolgot, ami a legjobban érdekelt.

-Ezt nem szabadott volna elmondanom. Azt hiszem...

-Anna, ha már ennyit elmondtál akkor nem mindegy?

-Jó igazad van. Mindenképpen megutál-e miatt.

-Tőlem nem tudja meg.

-Minden nap, mióta találkoztatok.-a vizet félrenyelve kezdtem el köhögni. A szemem könnyezett, a torkom pedig kapart ez után.-De mostmár te mesélsz

-Szóval. Azért találtál nála reggel...-kezdtem bele a történetbe szememet törölgetve.

-Mondtam, megmondtam, hogy szeretitek egymást. Csak ezt egyikőtök sem akarta elhinni.

-Most elképzeltem azt, hogy miután nagyjából az én lelkemet helyreraktad hívott Zozó.

-Nem vagytok egyszerű esetek, maradjunk annyiban. Viszont te öltözz a vacsira.

-Te nem jössz?

-Egyértelműen veled akar kettesben lenni. Nem akarok zavarni.

-Nem zavarnál. Téged is vár.

-Öltözz és menj. Majd holnap találkozunk itt.

Úgy tettem, ahogy barátnőm mondta. Egy fekete hosszú nadrágban, és egy pezsgő színű felsőben indultam Zozóhoz.

Kissé félénken bekopogtam a lakásba. Nem nyitott ajtót, viszont egy őrülten hangos ,,gyere" kiáltást meghallottam.

A kilincset óvatosan lenyomtam, de amit bent láttam, az kicsit sokkolt. A világbajnokunk egy rózsaszín és virágos kötényben párolt azt hiszem spárgát. Először is meglepett az, hogy tud főzni. Másodszor pedig az, hogy azt miben teszi.

-Szia.-vettem le a cipőmet az ajtóban.

-Szia. Csak egyedül?

-Igen. Anna azt mondta azért nem jön, mert úgy gondolja kettesben szeretnél velem lenni.

-És milyen jól gondolja.  Csodásan nézel ki.

-Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Jól áll ez a virágos kötényke.

-Ne pimaszkodj.

-Mióta tudsz te főzni?-raktam be a tányérokat a mosogatóba.-Ráadásul ilyen jól?

-A szezámmagos csirkét még anyukám mutatta. Ez a kedvencem, így hamar megtanultam elkészíteni.

-Megleptél.

-És még mennyiszer megfoglak.-húzott magához közelebb.