Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

December 26.

December 26. Ez volt az a nap, amikor már hajnal 3 órakor a reptéren várakoztunk. A gép csak 5-kor indul, de 2 órával előbb itt kell lenni.

De, hogy miért is vagyunk reptéren? Ehhez picit vissza kell menni az időben. Pontosabban az elmúlt 4 hónapra.

Zozó szeptembertől kezdve folyamatosan írt, és hívta a szervezőket. Rengeteg olyan alkalom volt, hogy azt mondták megpróbálják, majd később nemet mondtak. De a barátom nem adta fel.
Pontosan október 9-én kezdte újból hívni a szerkesztőséget. Sokadik csörgésre vette fel egy idősödő férfi hang a telefont. Az ágyon ülve hallgattam Zozó beszélgetését.

-Rendben. Nem hiszem el, hogy egyetlen egy plusz helyet nem tudnak biztosítani. Nem kértem mást csak ezt. A szállást sem kéne átvariálni, mert úgyis velem lenne egy szobában. Csak egyetlen egy plusz repülőjegyet kértem.-kis időre elhalgatott, a vonal végéről pedig válaszoltak, viszont azt nem értettem, hogy mit.

-Jó. Ha ő nem jöhet, akkor én viszont nem fogok elmenni. Nem érdekel a szerződés, nem érdekel a pénz a nézettség-emelte fel a hangját ismét-azt pedig mind tudjuk, hogy ez a műsornak is nagy hátrány lesz. De nekem igazából mindegy. Ha nem tudnak még egy repjegyet biztosítani nem leszek ott decemberben. Ezt előre megmondom...

Miközben ő beszélt én folyamatosan kalimpáltam, hogy ne tegye. Ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhatott volna, de nem érdekelte.

Több mint egy hónapig nem érkezett válasz. Semmi. Sem az, hogy mehet a plusz fő, sem az, hogy elvesztette a munkát. December elején szóltak, hogy 26-án indulunk, maximum 3 nagy bőröndöt hozhat egy ember. 5 hónapra utazunk ki Dominikára.

Le sem feküdtünk aludni, annyira túl voltunk mindketten pörögve. Zozóval közösen átnéztük a bőröndök tartalmát, majd mindketten kikészítettük a holnapi ruhánkat. A családtól és barátoktól már előző nap elköszöntünk. Hajnalban már a sokadik bögre kávé után kezdtem el készülődni. Egy fekete csőfarmert, egy fehér pólót, és egy szintén fehér Zozótól lenyúlt pulcsit vettem fel. Barátom hasonlóan öltözött fel. Furcsa lesz az, hogy 11 óra utazás alatt a télből visszacsöppenünk a nyárba.

Amint megérkezett a gépünk mosolyogva vágódtam le az ablak mellé. Zozó mellettem foglalt helyet, fejét pedig vállamra döntötte. Ezek szerint nem csak én voltam nagyon fáradt. Összekulcsolt kezeinket lefotóztam, és teljesen véletlenül ez lett a zárolt képernyős hátterem. Igen teljesen véletlenül.... milyen furcsán működnek a mai telefonok.

Mindketten bepótoltuk az éjjeli nem alvást. Körülbelül az út felénél ébredtem arra, hogy Zozó mellettem mocorog. Próbált óvatos lenni, de így is megéreztem azt, hogy ébredezik.
Továbbra is csukott szemmel ült mellettem, felé fordultam, majd kezeimet arcára vezettem.

-Nem vagy álmos baba?-nézett néhány perc múlva rám.

-Egy kicsit. De inkább már kíváncsi vagyok milyen Dominika.

-Hidd el fantasztikus. Engem az érdekel milyen úgy ott lenni, hogy nem versenyzel majdnem minden nap. Lesz majdnem fél év nyaralásunk, egy kevés munkával egybekötve.

Újabb nèhány óra alvás után már megérkeztünk úticélunkhoz. A vastag pulóvert egyből levettem magamról, és legszívesebben a hosszú nadrággól is megszabadultam volna. Nagyon melegünk volt, így igyekeztünk minél előbb elfoglalni a szállásunkat. A bőröndöket magunk után húzva ültünk be abba az autóba, ami elvitt minket a szállodába. Mivel rengetegen voltunk így több kisbusszal érkeztek meg értünk. A szállás hal részlege nagy volt és tágas. Csak úgy mint a többi helyiség. Az 5. Emeletre kellett felköltöznünk, szerencsére a súlyos bőröndöket nem kellett cipelni, mivel volt lift.

Az 503-as szobába benyitva elakadt a lélegzetem. Egy hatalmas előszoba, a folyosó végén a háló amiben egy óriási tv és francia ágy fogadott, szekrényekben sem volt hiány. A szobából nyílt egy fürdőszoba, de ez is a full extra határait súrolta. Majd egy kisebb konyha is fogadott minket.

-Jézusom. Én azt hittem, hogy egy szobát kapunk nem pedig egy komplett lakást.-döntöttem barátom mellkasának a fejem.

-Erre én sem számítottam. Pedig mondta tavaly Laci, hogy gyönyörű helyen voltak.
A stábtagok is ebben a szállodában lesznek, viszont nem ennyire felszerelt szobákban. A miénkhez hasonló helyet az orvosok kaptak.

-Felfedezzük a hely többi részét is?-húztam elő a szekrényből két fürdőköpenyt.

-Nem hagynék ki egy olyan alkalmat sem, ahol láthatlak fürdőruhában.-puszilt bele a hajamba már félmeztelen barátom.