Csak egy kávé? (Kempf Zozó ff)

Forgatás

A reggelünk ismételten koránkeléssel kezdődött. Igazán korán volt, amikor csörgött a mellettem fekvő fiú telefonja.

-Matyi mit szeretnél?-hallottam meg álmos hangját. Amint észrevette, hogy mozgolódom mellette fél karral átölelte a derekamat-Most? Basszus reggel 5 óra van. Tudom, hogy mentek el. Miért most akarsz videózni?

Ennyit sikerült leszűrnöm a beszélgetésből. Egy újabb forgatás.

-Sajnálom, hogy felkeltettelek. De van kedved eljönni velem?

-Hova megyünk? A Face team termébe?

-Akkor nem kéne ilyen korán kelni. Gyulán vannak, és lesz ott fellépésük. Ha szeretnéd akkor maradhatunk megint pár napot.

-Megígértem Annának, hogy segítek berendezkedni. Ugye nem baj?

-Maradj csak. Összepakolok és indulok.-láttam rajta, hogy nem volt túl boldog a hír hallatán, de tényleg elhanyagolom a legjobb barátnőmet a barátom miatt. Nagyon nehéz fenntartani az egyensúlyt két kapcsolat között. Zozó érzelemmentesen átölelt, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Hallottam a lépcsőházban a lépteit, de nem mentem utánna. Úgy éreztem ez most így helyes. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Rengeteg ideig forgolódtam, de az alvás nem ment. Fél óra múlva kipattantak a szemeim, majd úgy döntöttem felhagyok a próbálkozással.

Átszaladtam Annához, hátha már ő is ébren van.

-Öhmm, jó reggelt.-Túrt bele kócos hajába. A korai időpont ellenére éber volt, és vidám. Mintha kicserélték volna. Egy ideig álltunk az ajtóban, majd észrevettem valamit. A póló ami rajta volt, nem az övé volt.

-Ki a szerencsés?

-Nem értelek, hogy mi van veled-mondta továbbra is az ajtót tartva.

-Majd valamikor bemutatsz a srácnak?

-Gyere be-sóhajtott egy nagyot.-De kérlek ne legyél mérges.

-Zozó az?-ijedtem meg egy kicsit.

-Teljesen hülye vagy.-kinyitotta az ajtót, és ott állt Patrik. Kempf Patrik. Zozó öccse Patrik. A 21 éves fiú úgy viselkedett, mintha valami bűnt követett volna el. Lehajtott fejjel állt.

Barátnőmet átöleltem, majd ezt tettem a félmeztelen fiúval is.
-Kérek majd beszámolót.-terültem végig a kanapén. Patrik egy darabig maradt, de a délelőtt folyamán elment.

-Mióta tart?-váltottam át egyből tinilányba.

-Hát kb:2 hete találkozgatunk, és sokszor, vagy szinte mindig itt alszik.

-Aha, ismerlek már egy ideje. Ne engem akarj átverni.

-Jó. Megcsókolt, és azt mondta szeret. Megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője.

-Mit mondtál?

-Azt, hogy átgondolom. Nem tudom készen állok-e egy kapcsolatra.

-Csúnyán leráztad, és ezek után is ittmaradt veled. Tényleg szeret.-nyugtattam a barátnőmet.

Ebédet készítettünk, majd a gépe elé ültünk sorozatozni. A maratoni filmezést a telefonom zavarta meg, fülsüketítő hangerővel csörgött. Zozó hívott. Kihangosítva tettem a készüléket az asztalra.

-Betti, mindennél jobban örülök, hogy reggel nem jöttél velem. Megnéztem a kora délutáni fellépését a srácoknak, és történt egy kis baleset.-hallgatott el

-Jézusom Zozó, mondd már, hogy mi történt.-kezdtem idegeskedni. Abba beleőrülök, ha lesz valami baja.

-A kereszteződésben nem figyelt  az egyik sofőr. Nekem volt elsőbbségem, és a kocsi jobb oldala rommá tört. Az anyósülés felismerhetetlen lett.

-Te jól vagy?

-Igen. Egy két karcolással megúsztam. De az autóm már nem.-folytatta volna, de a szavába vágtam.

-Zozó, nem érdekel, hogy milyen állapotban van a kocsi. Azt a biztosító megoldja. Az számít, hogy te egyben vagy.
Megyek az állomásra, és lemegyek Gyulára. Aggódok érted.

-Nem, nem és nem.-most Anna szólt bele a telefonba- elviszlek kocsival. Gyorsabb, és egyszerűbb. Zozó pár óra és ott vagyunk. -nyomta ki a telefont.