Gyere vissza, kérlek! [Klance] ✓

6 // A párbaj

Lacron némán rögzítette a kötést Keith karján. A sebesült fiú legalább hat órát aludt teljesen mozdulatlanul azután, hogy megérkezett a cirkálóval, s a társa nem akarta felkelteni, így nem is nyúlt hozzá a vágásaihoz. Egyedül a lőtt sebre tett egy hevenyészett szorítókötést, de azt sem ápolta le rendesen. Lacron tehát csak az ébredés után kezdett el dolgozni. A lovagok és a tanáraik is ott voltak, de Lacron egy szót sem szólt, még akkor sem, ha kérdezték.

– Haragszol? – Keith csak suttogott, mégis hallotta mindenki. Lacron jó darabig nem válaszolt, helyette inkább egy újabb ragtapaszt tett fel.

– Igen – felelte végül hidegen. – Hazudtál nekem. Azt mondtad, hogy nincs semmi baj. Miért?

– Nem akartam, hogy aggódj – hajtotta le a fejét Keith, mire a haja a szemébe hullott. – Elég, ha csak az egyikünk kockáztatja az életét.

– Tudtad, hogy Mondak becsapott, igaz?

– Sejtettem – bólintott Keith. – De szerettem volna azt hinni, hogy talán feladta a csatát.

– Ismered őt, Keith – emelte fel a fejét Lacron. – Sosem akart velünk lenni. Mindig az ellenség felé húzta a szíve.

– De én megbíztam benne – sóhajtott fel a fekete hajú. A feketés fülei szomorúan lapultak le a tincseibe, s a sárga szemek is élettelenül csillogtak.

– Mind hittünk neki – vonta meg a vállát Lacron.

– Így igaz – csatlakozott Kolivan is. – Senki sem hibáztat téged, kölyök. Nincs okunk rá, hogy azt tegyük.

– Pedig kéne – állt fel Keith éppen akkor, mikor Lacron az utolsó sebbel is végzett. Gyorsan magára kapta az egyik pólóját – nadrágot azért viselt az orvoslás alatt –, majd elindult kifelé.

– Most hová mész? – ugrott elé Lacron olyan gyorsan, hogy senki sem tudta követni a szemével.

– Majd meglátod – kerülte ki a társát Keith, miközben egyszerűen otthagyta őket.

– Na jó! – kiáltott fel Lance. – Csak én vagyok az egyetlen itt lévő, aki totálisan nem ért semmit?!

– Nem – rázta meg a fejét Shiro.

– Pontosan mi nem világos? – sóhajtott fel fáradtan Lacron. Szeretett volna már pihenni egy kicsit, de tudta, hogy egyelőre erre nem lesz lehetősége.

– Mondak szerepe a történetben – vágta rá azonnal Pidge. – Mit tett veletek? Miért mondta azt Keith, hogy megint becsapta?

– Mielőtt még megtudtuk, hogy elárult minket, azt mondta nekünk, hogy látta Keith anyját. Persze Keith azonnal ugrott, s engem meg se várva, rögtön indult oda. Alig tért vissza élve. Fogságban is volt egy darabig. Elég, ha annyit mondok, hogy félelmetes kínzásokon ment keresztül.

– Mi miért nem tudtunk ezekről? – kérdezte halkan Hunk. – A három év alatt semmi hírt nem kaptunk rólatok.

– Keith akarta így – vonta meg a vállát Lacron. – Nem akarta, hogy ne aggódjatok miatta, ha egyáltalán eszetekben volt, hogy egykor ő is a csapatban szolgált.

– Másnak tűnik, még régen – motyogta maga elé Lance.

– Más is – bólintott Lacron. – Mióta én ismerem nagyon zárkózott. Csendes és folyton csak harcol. A bolygókra jár egyfolytában, nem tud megmaradni egy helyen. Mindig azt mondja, hogy még nem ért haza, de azt hiszem nem is fog sosem.

– Sejted, hogy most hová ment?

– Nem – felelte a fiú Pidge kérdésére válaszolva. – De azt hiszem hamarosan meg fogjuk tudni.