Gyere vissza, kérlek! [Klance] ✓

5 // Mondak

// Keith

Az egész egy hatalmas csapda volt, s a fekete hajú fiú ezt nagyon jól tudta, mégis minden nap azt jelentette, hogy minden rendben van. Nem akarta, hogy a családja aggódjon miatta, vagy esetleg veszélybe sodorják az életüket csak azért, mert ő bajban van. Keith még mindig nem fogadta el teljesen, hogy vannak olyanok, akik szeretik őt. Úgy vélte, nem érdemli meg.

Sejtette, hogy Mondak hazudott neki, de egy része még mindig hinni akart abban, hogy a férfi jó, s nem állt át az ellenség oldalára. Hiszen tanította őt, vigyázott rá... Keith reménykedett abban, hogy a megérzései helyesek, s tényleg megbízhat benne. Aztán kiderült, hogy mégsem. Egy áruló volt, semmi több.

A legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy újra egyedül maradt. Ugyan ő akarta, hogy Lacron ne menjen vele a küldetésre – nem szerette volna bajba sodorni –, de nagyon hiányzott neki a a társa megnyugtató jelenléte. Csak akkor nem félt és aggódott a jövő miatt, ha Lacron is mellette volt.

Keith nem állította volna, hogy beleszeretett a fiúba. Vagyis, talán ő maga sem tudta, hogy mi történt vele. Ő és Lacron nagyon közeli barátok, de Keith lelkének egyik fele szeretett volna többet. Mindig vágyott arra, hogy valaki egyszer szeresse – nem csak úgy, mint egy testvért –, vigyázzon rá, aggódjon érte. Mikor még a barátaival volt, érzett az egyikük iránt valamit, de azok rossz irányba mentek. Az illető nem viszonozta, még csak nem is szerette őt. Barátként sem.

Keith haza akart menni. Utálta magát érte, de nagyon félt azon a helyen. Egyedül volt, az ellenség folyton ott ólálkodott körülötte, s semmi esélyt nem látott arra, hogy élve megússza ezt a kalandot. Ugyanakkor magában tartotta az érzéseit, s mindig azt jelentette a csapatnak, hogy minden rendben van, holott ez egyáltalán nem volt igaz. Lacron ugyan furcsán nézett rá – Keith tisztában volt vele, hogy őt nem tudja megtéveszteni –, de végül nem szólt semmit.

Keith utólag azt kívánta, bárcsak megtette volna, hiszen akkor nem egyedül nézett volna szembe egy igen hatalmas galra sereggel. Azért késett a visszatéréssel is, mivel nem tudott volna úgy kijutni a bázisról, hogy ne vegyék észre. Hajója sem volt, szóval mindenképpen egy galra járműt kellene elkötnie, ami megint nem egy egyszerű dolog, ha minden teli van őrökkel és fegyveresekkel.

Fáradt volt, több helyen is sebesült, s nagyjából vízből meg innen-onnan szerzett kaján élt, de azokból nem talált valami sokat. Érezte, hogy Lacron tudott a fájdalmairól. A társa idegessége és aggodalma félelemre késztette őt is.

Végül ha nagyon nehezen és lassan, de döntött. Egy terv formálódott meg a fejében, s az némi bátorságot is töltött a lelkébe, noha továbbra is úgy vélte, hogy nem fog élve hazakerülni. Megvárta az éjszakát, majd a sötétségben indult meg kifelé a bázisról. Volt olyan galra, akit hezitálás nélkül küldött a másvilágra, de párat életben hagyott, s csak egyszerűen elment mellettük. Keith nem akart ok nélkül ölni. Ő nem volt gyilkos.

Meglátott egy gazdátlan hajót a távolban. Csak három őr volt mellette, azokkal pedig Keith valószínűleg simán végzett volna, ha nem vérzett volna már több sebből ő maga, s a hevenyészett terve. A fáradtság miatt nem tudott teljesen tisztán gondolkodni, így csak reménykedett abban, hogy hátha el tudja hagyni úgy a bolygót, hogy senki sem lövi le a csillagok közül. Talán...

Keith végigsietett az árnyékos területeken. Az egyik őrt kilőtte még a távolból, a másikat pedig ott helyben iktatta ki. A harmadik azonban lefülelte őt, s felé lőtt a fegyverével, ami ugyan nem állt meg a testében, de súrolta az oldalát, ami legalább ugyanolyan fájdalmas volt. Szinte hallotta a fejében Lacron kiáltását.