Matt fáradtan lépett ki a hajóból. Pihenés nélkül repült a Marmora bázisig, s ez bizony nem tett jót neki. Aludni akart, de megijesztették a húga szavai, így minél előbb oda szeretett volna érni. Még akkor is, ha ez a megérdemelt pihenés kihagyásával járt.
Egy fiatal, magas galra tartott felé, s egy rövid pillanatra azt hitte, hogy Keith az. De amint a szeme tisztán látott, észrevette, hogy az idegen teljesen máshogy néz ki, mint az ő régi barátja.
– Te vagy Matt, aki a zöld paladin kérésére jött ide? – kérdezte az idegen kicsit zavartan.
– Én – biccentett mosolyogva Matt. – Ezek szerint a lovagok még itt vannak?
– Itt – felelte a galra. – A nevem Lacron. Keith társa vagyok.
– Így már világos – nevette el magát kicsit Matt. – Nem tudod, hogy merre van Keith? Éppen őt keresem. Régi jó barátom. Vagy ezer éve nem láttam már.
– Utoljára a szobájában volt – sóhajtott fel Lacron. – Gyere, kövess!
Matt egyre növekvő aggodalommal a szívében indult meg utána. Egy jó darabig tekeregtek a folyosókon, míg elértek Keith szobájához, ahol a legnagyobb meglepetésükre az összes lovag várakozott, illetve Kolivan és Antok.
– Történt valami? – kérdezte félve Lacron. – Nem éreztem semmit...
– Nem tudjuk – sóhajtott fel Shiro. Matt örült, hogy újra láthatja. – Nem enged be senkit, s nem is válaszol.
– Talán majd nekem fog – lépett előrébb Matt.
– Matt! – Pidge azonnal a bátyjára ugrott, nem törődve semmivel. A fiú mosolyogva ölelte magához, de hamar el is tolta magától.
– Majd később, Katie. Beszélnem kell vele, ha már idejöttem.
– Várj egy kicsit! – állt elé hirtelen Lacron úgy, hogy Matt ne tudjon az ajtóhoz lépni. – Elmondod nekünk Keith minden szavát?
– Ha szükséges, igen – biccentett Matt. Lacron is bólintott egyet, majd odébb állt, így a fiú végre Keith szobájának ajtajához léphetett. Észre sem vette, hogy közben mindenki elment onnan, nehogy megzavarják őket.
– Keith? – Matt halkan kopogtatott az ajtón. Egy darabig csend volt. A fiú már arra gondolt, hogy Keith talán őt is ignorálni fogja. Aztán meghallotta a zár halk kattanását, s a bejárat lassan feltárult előtte.
– Matt? – suttogta erőtlenül Keith, s Matt érezte, hogy legalább három árnyalatnyival elsápadt. A régi barátja elég rossz állapotban volt. A fiú alig állt a lábán, szemei alatt sötét karikák húzódtak, s egész testében remegett.
– Szia, Keith – mosolyodott el halványan Matt.
– Hogy kerülsz ide? – Keith még mindig értetlenül nézett rá. – Pidge tudja, hogy itt vagy? Mindenütt téged keres...
– Nyugalom – szólt közbe Matt. – Pidge tudja, hiszen ő hívott. Már két éve, hogy rám talált. Azért jöttem, mert hallottam, hogy nem vagy jól.
– Nekem semmi bajom – hajtotta le a fejét Keith.
– Nem úgy tűnik – rázta meg a fejét a Kerberos küldetés egykori tagja. – Nincs kedved beszélgetni?
Keith egy darabig csak nézett rá, majd lassan bólintott egyet, s behátrált a szobájába, hogy Matt is be tudjon menni. Utána viszont szinte azonnal becsukta az ajtót, mintha félne attól, hogy valaki meghallja a szavait. Óvatosan leült az ágyára, de nem szólt semmit.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Gyere vissza, kérlek! [Klance] ✓
FanficKeith mindig arra gondolt, hogy visszatér a barátaihoz. Hogy újra csatlakozik hozzájuk. Nagyon hiányoztak neki, s folyton csak arra tudott gondolni, hogy valami bajuk esett a Galra Birodalom ellen vívott csatákban. De nem. Keith sosem tett végül se...