Gyere vissza, kérlek! [Klance] ✓

8 // Választás

Keith újabb döntés előtt állt. Mármint, ténylegesen még nem mondták ki előtte azokat a szavakat, de Keith tudta, hogy egyszer majd eljön az a pillanat. Márpedig a régi vörös paladin ezt nem akarta. Csak a békére vágyott, ami már olyan régen nem ütötte fel a fejét az életében. Talán nem is fogja. Talán örökre az a sorsa, hogy egyedül maradjon. Elfelejtve...

Keith nyöszörögve fordult át a másik oldalára. Már legalább egy fél órája próbált elaludni. Ugyan jó ideje, hogy felébredt a hosszú alvásból, de még mindig nagyon fáradt volt, így meg sem próbált kimászni az ágyból. Shiro továbbra is ott volt vele, csak éppen nem ébren, hanem a széken szuszogva. Valószínűleg egész végig nyitva tartotta a szemét.

Nem akarta őt felkelteni, így Keith próbált egyedül elaludni. Elég idős már ahhoz, nem? Biztosan sikerülni fog neki. Hirtelen megtalálta az álomvilág, majd elnyelte a sötétség.

Egy szobában találta meg. Kicsiként. Pontosabban abban a szobában, ahol a szomorú, magányos éveit töltötte gyermekként még azelőtt, hogy Shiro és Adam eljött érte és boldoggá tették az életét. Keith nem értette, hogy miért került oda megint. Shiro és Adam mindig azt mondták, hogy szeretik őt. Vettek neki ruhákat, játékokat, puha és meleg takarót. Könyveket is kapott, meg időnként finom édességeket. Tényleg törődtek vele. Vigyáztak rá.

De aztán Keith világában felbukkant a Kerberos. A küldetés, ami teljesen elvette tőle a testvérét. Shiro mindenképpen el akart menni arra a bolygóra még akkor is, ha ezzel senki sem értett egyet. Adam nagyon sokszor veszekedett emiatt vele, s nem egynek volt tanúja Keith is. Olyankor mindig elbújt a szobájába, s sírva vészelte át a kiabálást. Tény, hogy Keith nagyon félt az idegen, ijesztő hangoktól. A kiáltozás is ide tartozott.

Aznap, mikor Shiro az utolsó éjszakáját töltötte velük, Keith szerette volna, ha olvas neki este valamit, de a férfi nem maradt otthon. Akadt egy újabb veszekedése, s el is felejtette, hogy ígéretet tett Keith-nek. Reggel ért csak haza, még bőven azelőtt, hogy a küldetés kezdetét vette volna, viszont Keith akkor még nem volt fent, hiszen egész este ébren várta. Nem tudott tőle elbúcsúzni.

Keith továbbra is értetlenül szemlélte a szobát, amiről remélte, hogy sosem fogja viszont látni. Miért? Mit vétett, hogy újra oda került? Megfogta a plüss állatkáját, majd csendesen lesétált a szobából, s egy felnőtt keresésére indult. Nem is tartott olyan sokáig, ugyanis hamar rátalált az egyik nőre. Talán Lily volt a neve. Vagy Emma? Esetleg Evelyn? Keith nem tudta.

- Hol van Adam? - Keith csak ennyit kérdezett. Shiro mellett Adam volt a másik legfontosabb ember az életében. Nem akarta őt is elveszíteni.

- Elment, Keith - felelte a nő. - Elhozott ide, majd magadra hagyott téged. Ez a sorsod, Keith. Senki sem akar veled maradni!

Keith nem szólt semmit, csak egy magányos könnycsepp indult meg az arcán. Adam elment? Elhagyta? Visszahozta, s soha többé nem is akarja látni?

- Adam?

Keith becsukta a szemét, de mikor legközelebb kinyitotta, már nem az árvaházban állt, s nem is volt többé kisgyerek. Egy ismeretlen bolygón találta magát, Marmora öltözetben, vele szemben pedig Shiro tűnt fel, csak éppen nem úgy, ahogy azt Keith szerette volna.

A testvére gúnyos tekintettel nézett rá, a kezében pedig egy kardot tartott. Keith sejtette, hogy miért, de nem merte elhinni. Nem akarta elhinni. Mi rosszat tett ő? Miért hagyta el Adam? Miért akarja Shiro megölni őt? Egyáltalán miért akarja a testvére a halálát? Talán... Talán a galra vére miatt? Igen. Valószínűleg ez mindennek az oka. Keith az ő helyükben hasonlóan tenne. Egy szörnyeteg volt, semmi több.