9 // A Jelen

291 28 6
                                    

– Matt? Ő Pidge, Keith! – szólalt meg Lance, kissé értetlenül. A kék paladin nem látta az összefüggést. Miért hitte azt Keith, hogy Pidge bátyja ott van velük? Egyáltalán honnan ismeri a fiút? Keith sosem szólt hozzá senkihez. Mindig egyedül volt.

Keith nem felelt. Zavartan figyelt, de a szeme előtt lassan tiszta lett a kép. Rájött, hogy tényleg csak keveredés volt. Nem Matt állt előtte. Csak Pidge. Pidge, a zöld paladin. A barátja. A társa. A lázadó Matt nem volt velük. Igazság szerint Keith már nem is emlékezett arra, hogy mikor látta a fiút utoljára. Régen.

– Keith?

Shiro próbálta visszahozni a jelenbe, de Keith még túl messzi volt. Neki a múlt jobban tetszett. Azt akarta, nem a jelent, s nem is a jövőt. A viszonylag vidám éveket. A családját. A szobáját. Mindent. De nem volt semmi. Semmi, ami vele maradt volna a múltból. Egy apró tárgy sem. Csak Shiro. Shiro, aki megölte. De az álom volt, nem?

Keith elengedte Lacront, majd félénken a fekete paladinra pillantott. Shiro kedvesen mosolygott rá, de Keith észrevette a szemeiben az aggodalmat és a szomorúságot. Nem akarta így látni. Mindig fájt neki, ha a testvére nem volt boldog. Márpedig a veszekedések miatt Shiro gyakran veszítette el az örömét. Kicsit odébb kúszott, majd magához ölelte a testvérét is. Érezte Shiro erős karjait a hátán, s ez megnyugtatta. Elfelejtette vele a rossz képeket.

Lassan felemelte a fejét. Pidge állt vele szemben, s most már tudta, hogy nem Matt. Olyan erős hatással volt rá a múlt, hogy a jelenben is azt látta. Mindenütt, s mindenben.

– Sajnálom, Pidge – suttogta a fiú halkan.

– Ugyan mit? – kérdezte a lány, s óvatosan leült az ágy szélére. – Nem tettél semmi rosszat.

– Nem akartalak összekeverni a testvéreddel – hajtotta le a fejét Keith. – Csak ismertem, s régen láttam már. Hiányzik a múlt.

– Semmi baj, Keith – mosolyodott el Pidge kedvesen. – Egyáltalán nem okoztál bajt.

– Sajnálom... – Keith továbbra is úgy vélte, hogy hibát követett el. Mint egy kisgyerek, még jobban Shiro karjaiba bújt. A férfit ez egyáltalán nem zavarta. Emlékezett azokra időkre, mikor még kisebbként Keith egyfolytában nála, vagy Adam mellett keresett menedéket.

– Keith? – Shiro óvatosan ejtette ki a nevét.

– Igen? – pillantott fel rá a fiú.

– Mit álmodtál pontosan? – tette fel a kérdést.

Keith lefagyott. Ezelőtt már kezdett megnyugodni. Még aludni is tudott volna, de ez a pár szó újra felkavarta a lelkét. Túl korán, túl hirtelen érte. Még nem felejtette el a látottakat. Még nem...

– Keith? – Lacron óvatosan fogta meg a vállát, mert nem akarta megijeszteni.

– Nem... Nem akarok erről beszélni – motyogta a suttogásnál is halkabban Keith. – Még túl friss.

– Rendben – bólintott Shiro. – Akkor majd legközelebb.

– Köszönöm – erőltetett magára egy halvány mosolyt Keith, majd kicsit helyezkedni kezdett. Hamarosan már készen állt arra, hogy elaludjon a testvére karjaiban, de a félelem visszatartotta. Nem akarta újra látni azt álmot. Azokat a rémképeket. Shiro simogatását érezte meg a vállán, s a hátán. Ez egy kicsit megnyugtatta, így ha lassan is, de elnyomta az álom.

//\\

Shiro már az oroszlánja felé tartott, hogy tartson egy kis pihenőt és elmélkedjen, mikor Pidge utána szaladt, s megállította.

– Shiro! – érte be a lány lihegve.

– Igen? – fordult felé a fekete paladin érdeklődve.

– Tudod... Azon gondolkodtam, hogy... Talán jó lenne, ha Matt ide jönne. Mármint, lehet, hogy Keith megnyílna neki. Meg Keith még nem is tudja, hogy én közben megtaláltam őt. Biztos, hogy örülne neki.

– Ez egy remek ötlet, Pidge – mosolyodott el Shiro vidáman. – De azért informáld erről Kolivant is. Ne lepődjön meg, ha leszáll itt valami idegen hajó.

– Máris! – kiáltotta boldogan Pidge, majd elszaladt a bázis felé. – Köszönöm!

Shiro halványan mosolyogva nézett utána. – Én köszönöm, Katie – suttogta magának a férfi, majd az oroszlánjához sétált, de ezeket a szavakat Pidge még pont hallotta, mert hát nem rohant ő olyan nagyon gyorsan.

Örült neki, hogy talán újra láthatja a bátyját, feltéve persze, ha Matt nem éppen egy küldetéssel foglalkozik. Gyorsan szólt a pengéseknek is, akik azonnal belementek az ötletbe. Számukra valószínűleg mindegy volt, hogy ki megy oda, csak Keith legyen jobban. Ezután az oroszlánja felé vette az irányt, hiszen ott minden eszközt megtalált ahhoz, hogy elérje a testvérét.

Hiányzott neki Matt. Nagyon, de tudta, hogy ő is sok küldetésre jár el. Meg aztán az első évben Matt végig segített nekik – miután Pidge megtalálta – Keith keresésében. Megnyomott pár gombot az egyik kütyün, majd várt, hogy a hívás elérjen a testvéréhez. Matt hamarosan fel is vette, s az arca megjelent a Pidge előtt álló képernyőn.

– Szia, Pidge! – mosolyodott el vidáman Matt, de a húga látta a fáradtságot a szemében.

– Szoktál te aludni? – tette fel a kérdést köszönés helyett.

– Én is örülök, hogy látlak kedves húgom – nevette el magát Matt. – Ne aggódj! Majd alszok, ha lesz időm. Miért hívtál? Valami baj van?

– Megtaláltuk Keith-t – vágott azonnal a közepébe Pidge. – Itt volt a Marmora bázison egész végig.

– Tényleg?! – kiáltott fel Matt. – Hát... Ez azért jó hír. Mármint, bekerestük az egész űrben, de legalább megvan.

– Az igaz, de nincs valami jól – hajtotta le a fejét Pidge.

– Ezt hogy érted?

– Hát... Ez egy hosszú történet. Egyszerűbb lenne, ha ő mondaná el neked. Tudod, rémálma volt, s mikor felébredt, azt hitte rám, hogy te vagyok. Azt mondta, hogy hiányzol neki. Én pedig arra gondoltam, hogy ha van időd, akkor eljöhetnél ide.

– Ugyan most értem vissza, de... – Matt felsóhajtott. Kicsit gondolkodott, majd elmosolyodott. – Megyek. Majd pihenek ott.

– Köszönöm, Matt! – Pidge boldogan kiáltott fel. Legszívesebben megölelte volna a bátyját, ha nem állt volna közéjük az egész végtelen űr.

– Semmiség. Még ma elindulok. Küldd el a koordinátákat, aztán majd jelentkezem, ha közel leszek.

– Rendben – biccentett Pidge. – Várunk rád.

– Találkozunk – mosolyodott el Matt, majd megszakította a hívást.

//\\

Heya!

Tudom, Matt nem pont így kerül elő a sorozatban, de most kellett ide a kedvenc lázadónk, így ez lett belőle. Jó olvasást!

Gyere vissza, kérlek! [Klance] ✓Donde viven las historias. Descúbrelo ahora