Azelőtt és ismét

4.

James szemszög :

Este maga mellé hívott, valószínűleg rossz volt azt látni hogy ő más ágyát "elveszi" olyan gyengéd természetű.
Imádom van egy sötét aurája de olyan mint egy fenséges virág mely kívül tüskés de tüskén túl elképesztően gyönyörű.
Le kapcsolom a lámpát, aludnia kell és rám is rám fér.

Éjszaka mintha sírásra ébrednék magam mellé nézek. Éppen felül Perselus, olyan meggyötőrt az arca és  záporként potyognak könnyei. Gondolkodom hogy meg kérdezem mi a baj, vagy lássam mit is csinál nélkülem. A második mellett döntöttem. Lassan nehezen felállt az ágyról. Néha majdnem elesett nehezen fogtam magam vissza.

Viszont úgy érzem neki most a magány kell. Nem telt sok időbe mire vissza jött, elég nehezen lépked mintha ereje kezdené testét elhagyni . Lassan fekszik le mellém, valószínűleg nem akar felébreszteni, meg nem is megy gyorsabban neki. Várok egy kicsit majd közelebb kúszom hozzá és figyelem egy ideig.

Annyira gyönyörű még így is. Olyan tiszta, olyan meggyötőrt, mégis olyan erős. Amikor rá tekintek mindig boldogság tölt el, hogy mellette vagyok. Mellette akarok maradni és örökre figyelni rá, óvni és szeretni akarom. Tudom hogy fiatal vagyok, nem tehetek róla az ember érzi amikor valaki számára fontos. Amikor szereti és óvni akarja Perselus ő nem csak barát számomra ő több. Nem olyan mint Sirius ő csak a barátom a legjobb barátom.

Próbáltam Perselusra is úgy tekinteni de őszintén ő tényleg bele futott az életembe. Hiszen úgy találkoztunk hogy egymásnak mentünk. Vissza emlékezésemből egy cuki hang hoz vissza. Oda nézek és egy cukin alvó Perst látok egyre jobban dörgölözik a kezemhez. Úgy érzem itt az ideje aludnom. Mellé fekszem és átölelem. Olyan jó érzés ahogy magam mellett érezhetem.

Reggel úgy hiszem hamarabb ébredtem, mert még csukva vannak szemei és valamit motyog álmában. Lassan nyitogatja szemeit, kicsit megtréfálom gyorsan becsukom szemem. Elkezd mozogni aztán hirtelen megdermed. Kinyitottam szemem és a vörös arcával találom magamat szembe. Istenem de aranyos, zavarban van