Azelőtt és ismét

10.

James szemszög :

Hirtelen szakadt ki az ölelésemből. Az évben próbáltam mindig vele lenni de mindig el lökött magától. Persze soha sem adtam fel, tudnia kell azt hogy az emberek törődnek vele. Folyton magát okolja mindenért főleg most hogy iskolában volt és ez idő alatt az édesanyja egyedül a idióta apjával. Azért is okolja magát hogy még született. Nem tudom mit kéne tennem hogy ez a hülye gyerek el fogadja az értékét. Tényleg szeretem.

Nem nem tudom le írni miért, de már azóta hogy találkoztunk. Mintha abban a pillanatban csapot volna belém valami. Az az érzés hogy ő számomra mindennél fontosabb. Őszinte leszek anyáéknak üzentem hogy mire készülök. Tudtam hogy nem fogja engedni hogy vele menjek követni fogom. A suli utolsó hetében mentem haza anyáékhoz miután meg tudtam hogy Pers haza megy. Mintha valami el csattant volna bennem, tudom hogy az édesanyja miatt megy haza. Én is azt tettem volna ha nekem olyan lenne a helyzetem. De így meg fogja magát öletetti.

Őszintén a levelet ma reggel küldtem nekik. A családi "gyűlésen" mondtam el mindent Persről igazából néha volt nálunk az év alatt. Valahogy mindig ugyan olyan volt nem beszélt mindig kihúzódott hogy velünk együtt legyen. Anyáék el szörnyedtek amikor meg tudták az egész dolgot. Előttük el  mondtam hogy nem fogom engedni hogy vissza menjen oda. Végül azt beszéltük meg hogy, ha nem engedi hogy vele menjek kövessem. Reggel küldjék levelet nekik és indulnak ők is ki mentjük őt és az édesanyját.

Anyáék meg követőbűbájt tettek rám még múlt héten tehát nem lesz vele gond. A vonat út elég unalmas de valahogy végig próbálom követni Perst. Persze a köpeny amit apától kaptam, senki se vesz észre így tehát előnyöm van. A maradékár részében vagyok tehát és Perst figyelem, látom az arcán az aggódást . Majd várom hogy el aludjon hiszen hosszú az út de ő nem teszi, táskájából egy könyvet vesz elő. Ez az a könyv amit én adtam neki születésnapjára. Örülök hogy fontos számára, persze ezt előttem soha nem is mutatná.

Figyelem ahogy olvas úgy olyan gondtalanak tűnik. Hamar el is telik az idő, ő is észre veszi és megint az aggódás az arcán, utálom így látni őt. Lassan szál le és húzza maga után a bőröndöt. Kicsiny testéhez képest még nagyobbnak tűnik a bőrönd. Nehezen állom meg azt hogy ne segítsek neki. Néha néha bele rugók egy kőbe ami persze hanggal jár. Közeledünk egy ház felé kicsit jobban rúgtam meg a követ mire hátra fordult és végig nézet, persze semmit sem látott.

Már a ház ajtajánál jár amikor egy nagy levegőt vesz és belép. Kint várok mert anyáéknak is ide kellene érniük. Persze hogy én nem mehetek be egyedül, az orromra kötötték. Mintha Perst hallanám sírni, de ez olyan öröm telinek hangzik.
Magam mögül hangokat hallok mire oda fordulok, az a személy áll ott. A személy amely mindkét ember életét tönkre teszi. Őszintén nehezen bírom megállni hogy ne átkozam el persze nem is tehetem. A házba be megy és erősen csapja be maga után az ajtót.

Pár pillanat múlva megérkeznek a szüleim és együtt várunk arra hogy be mehessünk. Hirtelen nagy zajt hallunk mire bennem valami elpattant és berohantam. Anyáék még utánam szólnak. Ami ott fogadott,.. hamarabb kellett volna be jönnöm. Pers ott fekszik az anyja kezében. Az oldalát fogják, erősen vérzik. Itt pattant el bennem valami meg fogtam egy serpenyőt és az apja fejére céloztam. Össze esett oda siettem mellé és arcára néztem. Mosolygott rám, ez a mosoly olyan gyönyörű volt de ebben a helyzetben mégis olyan csúf.

Majd szemei lecsukodtak, nem nem hallhat meg. Anyáék be érték majd szomorú arccal futottak mellé.
-Anya mentséttek meg! - mondom mire anya a pálcáját elő veszi. Majd hirtelen varázsol mire a vérzés eláll.
-James el kell mennünk, fogd és induljunk rögtön orvos kell neki. - mondja apa.
-Gyere induljunk, segítek felállni. - mondja anya, Pers anyukájának.
-Miért segítettek? - kérdi sírva az anyukája.
- Egyik varázsló sem érdemli ezt amit ti kaptatok. A fiamnak fontos a fiad.