6.

502 37 2
                                    

Nehezen lélegezve közeledünk a szüleihez. Félek hiszen mit is gondolhatnak rólam. Enni sincsen kedvem jól is ment addig amíg James észre nem vette. Vissza gondolva lehet kellett volna akkor ennem és nem történik meg ez. Ez is az én hibám, aggódnia kellett el vettem az ágyát és ez is.

Nem igazán akarom ezt próbálok kitérni az egész állol de James nem enged, kezemnél fogva húz lefelé. Majdnem elestem mire leértünk. Mit mondjak nagyon jó első benyomás, fel emelem a fejemet. Két mosolygós felnőttel találom magamat szemben, nagyon hasonlít rájuk Jamie. Mi a fene mit mondtam az előbb. JAMIE na ne már kezdem én is.

-Jó - jó napot! - mondom nekik megint akadozva.
-Jaj nem kell félni, gyere és ülj le, reggelizünk. - mondja kedvesen az édesanyja.
-Gyere ülj le, ne félj. - mondja James suttogva. Megnyugtat a hangja, ahhr mit gondolok megint.
-Na és mi a neved ha szabad megtudnom? - kérdi az édesapja.
-Perselus Piton. - mondom neki.
-Nagyon szép neved van. És a családod? - kérdi az anyukája itt egy kicsit megszepenek. Nem akarom hogy tudjanak róla.

Lehajtom fejemet, nem akarom hogy most így lássák az arcom. James az asztal alatt megfogja kezemet és megszoritja.
-Remélem nem baj ha ezt most nem mondja el. Eléggé érzékeny téma számára. - mondja.
-Persze semmi baj, bocsánat. - mondja az anyukája, fel emelem fejemet. Mosolyogva néz rám. Könnyezni kezdem nem hittem volna hogy ilyenek.
-Istenem mi a baj? - kérdi aggódva.
-Köszönöm, csak ennyit tudok mondani.

Azelőtt és ismét حيث تعيش القصص. اكتشف الآن