Azelőtt és ismét

18.

Egy nap van még az iskoláig, nem igazán vagyok rendben az érzéseimel. Van egy énem aki Jamievel akkar maradni a másik meg csak el akarja taszitani magától. Viszont aggódok is, anya ma hagyta el egyedül a házat és lassan már 3 órája itthon kellene lennie. Reggel ment el most pedig délután 3 óra van.

Az volt hogy James és a szülei meg én meg várjuk őt vagyis egy meg beszélt helyen. De anya nem jelent meg abban az idő pontban, James próbált meg nyugtatni. Persze tudja hogy ilyen helyzetben egyáltalán nem könnyű le nyugodnom. De ők se akartak tovább várni, vagyis már tényleg sok ideig itt voltunk.

Mégis ez nem az ő problémájuk, így 'haza' vesszük az irányt.
-Gyertek üljetek le az asztalhoz. - szólal meg James anyukája.
-James emlékszel arra amikor nyom követő bűbájt tettünk rád. - kérdi az apukája mire James szeme fel csillan. Arra emlékszem hogy mondta hogy annak segítségével találták meg őt.
-Igen. Miért? - kérdi.
-Perselus édesanyjára is tettünk hogy ha bármi történe. Nem igazán számítottunk erre hiszen csak egy személy van aki ártani akart nektek Perselus. Nem hiszem hogy ide jött volna. - mondja, ugye nem..

-Tehát most meg tudjuk nézni hol van anyukád. - mondja majd az asztalra itt ahol ki rajzolódik egy kép. Jaj ne ez nem lehet... Anya a házunkban van, nem tarthatnak vissza, veszem a cipőm és már indulok is. A kezem után kap James hátra nézek, mind annyian fel vannak öltözve. Tehát velem jönnek, örülök neki de de..

Gyorsan ugyanúgy mint ahogy 'elszökttünk' megyünk oda. Furcsa érzés kerít hatalmába, mintha látam volna már ezt. Nem érdekel a tartó kéz gyorsan be szaladok, ugyanúgy mint abban az álmomban apa ott ül a fotelben és...
Ne kérelek ne, könyörgök,..szaladok be a szóbába anya ott fekszik.

Ugyanúgy véresen, nem mozog a mellkasa, hangokat hallok de nem tudok vele foglalkozni. Sírok csak úgy folynak a könnyeim, majd mellém lép Jamie mire rögtön mellkásához préselem magam. A szülei is meg érkeztek, apukájára tekintek mire nemlegesen fejét rázta, és könnyezet ő is és James anyukája.

Azt hiszem el ájultam, nem ott vagyok vagy állom volt. Lehet csak álom volt gyorsan fel kellek majd le szaladok a konyhába, ott ülnek hárman. Anya nincs ott, rám tekintenek mindegyikük szeme szomorúságot tükröz ez nem lehet.
Térdre rogyok, hirtelen erős kezeket érzek meg, ők itt vannak és ovnak mint egy pajzs. Nekem anya kell, és.. Miattam most...