Azelőtt és ismét

9.

A gyengélkedős eset óta eltelt az év. Őszintén valahogy csak úgy el repült. James más volt, persze végig mellettem próbált lenni,mindig próbáltam valahogy elkerülni. Mégis valahogy mindig modott talált arra hogy a frászt hozza rám és velem legyen. Egy idő után már nem tettem ellene, hiszen sok próbálkozás utána se hagyott fel vele. Jobb volt bele törődni mint kivárni mivel készül ellenem. Jövöre más lesz.

Őszintén félek attól hogy haza kell mennem,hogy anyát milyen állapotban fogom találni. Magam iránt nem aggódom hiszen meg érdemlem azt amit kapni fogok. Év zárta után igyekszem a vonathoz, sajnos most nem úgy lesz mint évelején...Jamesel. Tudom el kell löknöm de akkor is magamba fogom tartani..

Hirtelen valaki megragadja a kezem és elkezd húzni. Az állomás elé érve, valahogy sejtettem ki is... Az egyik fal mögé húz, majd meg pillanatom arcát
James!
-Biztos haza mész? Kérlek gyere hozzánk! - mondja aggódva.
-Nem lehet te is tudod, anya ott van. Min mehetett keresztül miattam.
-Ne mond megint ezt. Vagyis vissza mész és megvéded? A saját életed árán? Téged ki véd meg? - kérdezi.
-Igen ezt kell tennem. - mondom, majd erősen magához húz és megölel.
-Megyek veled! - mondja, még mit nem eddig is nagyon bele folyt az egészbe.
-Nem a szüleidel kell lenned! - el engedem és indulok a vonathoz.

Helyet foglalva a a kabinban kezdek el jobban aggódni és félni. Anya miatt nagyon aggódom min mehetett keresztül. Néhány levelet kaptam amiben le írta hogy semmi baj és ne aggódjak csak figyeljek a tanulásra. Próbáltam eleget tenni a kérésének hiszen az évet jól zártam. Hosszú a vonat út de nem tudok aludni se pihenni így.

Ezért elő veszem az egyik varázsigés könyvem. Ezt James adta nekem, igen ő.
Őszintén nem tudom hogy honnan tudta meg de születésnapomra adta nekem. Őszintén nagy becsben tartom hiszen eléggé közel áll hozzám a varázslás. Persze az iskolában a bájitaltant is nagyon megszeretem. A tanár azt mondta különleges tehetsége van hozzá. Nem igazán törődtem vele, de követem mert szeretem.

Az út olvasással elég hamar elrepült, néhány érdekes varázsigét találtam védelemre. Jól jöhetne de mi nem varázsolhatunk otthon. Félve szállok le a vonatról és indulok az otthonak nem nevezhető házba. Gyalog teszem meg utam de legalább így gondolkodhatok. Az út felénél járva olyan érzésem van mintha valaki követne. Lassan körül tekintek de senkit sem veszek észre, így tovább indulok.

Fél órába telt mire haza értem, ma valószínűleg hogy apa dolgozik hiszen szerda van és délelőtt. Így gyorsan a házba sietve keresem meg anyát, a konyhába meg is találom háttal.
Amikor hallja hogy közeledem felé megfordul. Abban a pillanatban megállok az arca tele van kék foltal. Sírva rohanok hozzá és ölellem meg.
-Sss semmi baj Pers, ne aggódj. - mondja lágy hangon majd arcára tekintek mosolyog.
-Nagyon örülök hogy itthon vagy, viszont el kell menned az egyik ismerősöm otthont tud nyújtani neked. Itt nem maradhatsz. Ha itt maradsz apád soha többé nem fog elengedni innen.- nem, nem ha anya nem jön én se.
-Anya kérlek gyere velem, én nem hagylak itt téged. - mondom neki.

Újra erősen meg ölel majd az ajtó hirtelen csapódik.
-Menj kérlek! - mondja, nem modulok elé állok. Apa a konyhába terem, majd a kés tartóból kihúz egy kést. Mit akar vele?
-No lám haza tértél! Tudod nem volt szép hogy csak úgy elmentél. - mondja majd közelít felém. Anya hirtelen elém állt védve.
-Menj arrébb most meg tanítom neki mi a jó módor. - mondja hirtelen anya neki támad és harcolnak. Apa a késsel a kezében anya oldala felé próbálja megsebezni. Hirtelen kerülök elé és így engem ér a szúrás.

Fáj az oldalam, oldalra dölök és anya elkap. Apa megint közelít felén de valaki leüti őt így elájul. James az, mégis hogy a fenébe került ide.
-Mi történt? - kérdi aggódva.
-Persel barátok vagyunk, ne aggódjon.
-Az apjával harcolunk és ez a buta gyerek védve engem elé ugrott. A hasa megsérült. - mondja anya sírva.
-Miért vagy itt? - kérdem tőle enyhén mosollyal a számon azt hiszem ez az utolsó...