Azelőtt és ismét

13.

Reggel kicsit nehezen ébredek fel, fáj a hasam. Persze valahogy fura helyen találom magamat. Jamie ölében hogy a fenében. De csak a fejem van ott lassan fordítom felé fejem, mire mosolyogva néz rám. Most nincs rajta a szemüvege.
Eddig így még nem igazán láttam. Olyan elképesztően néz ki.

-Hogy aludtál? Fáj valamid? Kell gyógyszer? - teszi fel a sok kérdést egyszerre. Lassan ülök fel, amiben persze segít és a hátam mögé rák egy párnát.
-Semmi bajom, azt mondtad este hogy anya itt van. Hol van? - kérdem. Mire kicsit dühös lesz. Na megint miért.
-Hülye vagy??!! Miért csináltad azt tegnap és ha meghaltál volna akkor mi lett volna, hah?? - kérdi.
-Akkor annak kellett volna történnie, anyát kellett menteni. Többet ér az ő élete mint az enyém. - mondom mire magához húz és erősen meg ölel.
-Minden élet egyenlő, ezt fogad el a te életed se kevesebb se több másénál. Elhiszem hogy anyukád akartad menteni, de a te életed nem kerülhet veszélybe. Nem fogom engedni soha.! - miért ne engedné.
-Anyukád biztonságban ott van a másik szobában alszik. Ne is járjon a fejedben hogy oda mész ma egész nap feküdnöd kell. - de látni akarom anyát.

-Neki is nehéz napja volt tegnap hagyjuk pihenni. Úgy is ide fog jönni amikor felébred. - mondja nyugodtan, még mindig ölel.
-Te miért voltál ott? Mondtam hogy ne gyere nem akartam hogy közöd legyen ehhez. - mondom elhuzodva.
-Ugye ezt te se gondoltad komolyan?? Tényleg azt hitted hogy csak úgy hagyom hogy megölesd magadat? Anyáékal a suli utolsó hetében találkoztam, mindent elmondtam rólad. - mi miért csinálja ezt velem komolyan ő - ő..
-Ne aggódj, ők tudod hogy nem olyanok, így tehát követelek és amikor hallottam a zajt rögtön be mentem. Ott feküdtél véresen azt hittem elveszitelek. - de.

-Soha többé nem csinálhatsz ilyet  még értetted?!! Amúgy meg itt fogtok élni amíg anyukád újra nem lesz a régi önmaga. - nem.
-Nem lehet nem akarok a terhetekre lenni.
-Ugye tudod hogy te soha nem lennél teher számomra. - mondja és a nyakamba csókol. Várjunk mi van a nyakamba csókolt!?
Idegesen hajlok el tőle, természetesen teljesen vörös arccal. Ahogy rá nézek egy büszke mosolyt látok. Nem tudom mire annyira büszke..