Azelőtt és ismét

11.

-Egyik varázsló sem érdemli ezt amit ti kaptatok. A fiamnak fontos a fiad. - mondta anya majd felhúzta hogy indulni tudjunk.
-Nem is tudom hogy hálláljam meg! De kérlek vigyétek magatokal csak a fiamat. - mondja könnyezve. Hát azt lesheti Pers csak is miatta lett ilyen miatta történt ez. Őszintén tudom miért akarja ezt, de miért is  most komolyan meg akar halni a fia össze törne. Nem tudja milyen volt az iskolában és mennyi idő volt az míg valamennyire meg nyílt felém.
-Hölgyem ezt ugye nem gondolja komolyan? Tényleg azt akarja hogy Pers össze törjön, úgy ébredne fel hogy az anyja nincs mellette bele halna. Nem tudja milyen volt az iskolában, folyton magát hibáztatta azért amit nem tett. - mondom neki.

-Úgyhogy kérem most jöjjön velünk, tudjuk mi történik magával és Perssel. Hiszen mindent el mondott nekem, a fiának szüksége van magára. - úgy érzem hatott az egész beszédem mert anyával az ajtó felé indultak. Én és apa is követjük, az ajtót le védjük mágiával, persze fel fog oldodni amint elhagyuk a ház területét. Nem akarjuk kockáztatni hogy az apja lássa mi is történik. Amint anya be fejezte a varázslatot hirtelen hallunk meg dörömbölést. Apára nézünk és bólint.
-Jól van mindenki fogja meg a kezemet, kissé kellemetlen lesz. - mondja majd már csak a húzás érzem a gyomromban.
Hoponáltunk, nem lehetne de szükséges volt, a házba érve apa a szobámba viszi Perst.
-James maradj vele én hívom az egyik barátom, majd ő meg vizsgálja. - mondja apa.
-Gyere, ne aggódj James figyel rá, addig beszélgessünk és igyunk meg egy teát. - mondja anyu Pers anyukájának.
Még el csipem az anyukája nevét, Eileen Prince.

Azt hallottam a Prince család eléggé előkelő és nagyon régre vissza húzódó családi ág. Nem is tudom hogy mehetett hozzá ehhez a férfihez, persze akkor Pers nem lenne és annak nem örülnék. De legalább már választ kaptam arra hogy miért olyan ügyes, és miért áll olyan közel hozzá a varázslat. Az említett személyre vezetem tekintettem. Olyan sápadt, olyan gyönyörű még így is. Az arcán ezer és ezer érzelem szalad át.

Nem sok időbe telt mire apa Leo bácsival lépett be a szobámba. Ő vizsgál már kis gyerek korom óta . Nem orvos de ért hozzá. Apa és én bent maradunk a szobában.
-Gyere ide James és segíts levenni róla a pólót. - mondja Leo, oda sietek mire ő fel ülteti és le veszem a pólóját. El szörnyedek, nem is tudom mennyi mindent kellett magábam tartania egyedül szenvednie. Tele van zöld foltokkal, frissnek tünek vagyis az iskolában csinálnak vele valamit..
-Eléggé csúnyán néz ki a seb, de nem mély komolyabb bajt nem okozott, de... - itt megáll és szemei mintha ki akarnának esni. Valami baj lehet.
-Mi a baj? - kérdem aggódva.
-Semmi-semmi csak különös ilyet még nem láttam a saját szememel. - ha nem böki ki hogy mi van akkor én bököm ki a szemét.
- Furcsa hiszen férfi, méhe van, ez nagyon különös. Persze hallottam már olyat hogy néhány varázsló rendelkezik vele. De nagyon ritka. - mi hiszen de..
-Őszintén az a hír kering hogy azok a férfiak akik méhel születnek, nagyon szépek és kedvesek nagyon tiszták. Őszintén ahogy a fiút látom a szépség igaz rá. - hát igen szép az biztos őszintén a kedvesége is meg van de inkább mindenben magát okolja mindenért.

De ez akkor is meglepett.
-Ne aggódj James, holnapra már ébren is lesz a sebet össze forrasztotam. Hagyok itt pár fájdalom csillapítótt. Holnap ne enged hogy fel kelljen az ágyról. Igaz hogy a sebbet nem lehet már látni de a fájdalom az nem múlik el olyan hamar. - mondja majd a Persre néz újra.
-Ha bármi lenne csak szóljatok. Most megyek mert még dolgom van, jó volt látni James.
-Rendben én ki kísérlek.-mondja apa majd ki is mennek a szobából. Egy percre se hagyom magára. Az ágy szélére ülve kezdem el arcát simitani olyan puha.