Azelőtt és ismét

25.

Hetek teltek el azóta hogy láttuk a múltat Jamesel. Őszintén lelkileg jobban vagyok mert ő mellettem van. Mégis tehernek érzem magamat itt, nem akkarom hogy nekik is bajuk essen. Mégis azt érzem hogy akkor Jamest nagyon meg bántanám amit nem akkarok hiszen.. Nagyon fontos nekem.
-Gyere Pers!Menjünk el vásárolni. - jön mellém Jamei mosolyogva. Nem hiszen hogy egy ilyen embernek bárki is ellen tudna állni.
-Rendben.. - Na azért több lelkesedésel. Lent megvárlak. - mondja majd kilépet az ajtón. Lassan ki kellek az ágyból majd feveszem az egyszerű ruháimat. Elindulok a földszintre, ahol is ott várnak a szülei és ő az asztalnál.
-Boldog szülinapot! - mondják a szülei.
-Vagyis ilyen elő születésnapot. - teszi hozzá Jamie, igen jól emlékeztem hogy nem most lesz...
-Nagyon szépen köszönöm. - jól esett hogy ezt miattam tette James.
-Gyere ülj le és reggeliz. - lép mellém Jamei anyukája.

Őszintén mondom nagyon jól tud főzni az anyukája, hiányzik anya.. Ez lesz az első születésnapom amikor ő már nincs velem.. Valahogy ezeket a pillanataimat amikor vissza emlékszem a múltra és fáj Jamie folyton észre veszi. Például most is rögtön át ölelt a válamnál ami nagyon jól esik.
-Na induljunk hogyha mindenhova el akarunk jutni. - szólalt meg mellettem. Na jó ezt most higy értette, mindenhova? Mégis mit tervez.
-Hogy érted? - kérdem.
-Sehogy, sehogy na menjünk. Fogja meg a kezemet majd húz maga után.
-Vigyáztok magatokra ebédre érjettek haza. - szól utánunk az anyukája majd már ki is léptünk az ajtón..
-Pontosan hova is megyünk? - kérdem miután már egy ideje sétálunk.
-Meglepetés. - mondja majd tovább sétálunk míg az erdőbe nem értünk.

Kicsit furcsállom mégis minek hozott az  erdőbe..
-Miért hoz.. - nem tudom folytatni mert előttem egy gyönyörű tisztás van. Mint ha minden évszak egyszere megtalálható lenne benne egyszerűen gyönyörű.
-Ez egyszerűen gyönyörű. - mondom ki hangosan is.
-Ez az ajándékod, vagyis úgy mond ez lesz a mi rejtek helyünk. Úgy gondolom kell nekünk ez. - mondja majd el indult előre és kezét hátra nyújtja felém.
-Gyere nézzük meg. - megfogom kezét majd lassan körbe vezet az egészen. Egyszerűen ez felfoghatatlan, tényleg minden évszak jellen van itt. Nem hiszem hogy én ezt meg érdemelném.
-Én ezt.. - Ne ne is folytasd! Igen is meg érdemled és kettőnké. Bármikor amikor szomorú vagy és nem vagyok melletted ide ha eljösz mindig emlékezni fogsz rám. - nem értem ez olyan mintha búcsúzna tőlem.
-Nem akarom hogy el menj. - lépek mellé majd át öleltem.
-Ne aggódj nem fogok elmeni. - mondja majd lassan fejemet felemeli és közelít felé. Most mégis mire készül!???
Számhoz közelít majd hirtelen találkozik kettőnk ajka...
Kiss idő múlva el löktem magamtól.
-Ez - ez mi volt? - kérdem, hiszen több részletben nem értem, jó az igaz hogy kedvelem vagy annál több. De fiatalok vagyunk és miért pont én kellenék neki.
-Szerinted mi? Már a kezdetekor meg mondtam hogy kedvelek Pers..

Közben a vásárlásból semmi nem lett..
De mégis hogy érti ez hiszen én fiú vagyok és..