Azelőtt és ismét

30.

- Ne aggódj vigyázok rá !- mondta Jamie és oldalamra siklott a keze .
- Nemsokára jövünk !- mondta az oldalamon lévő kéz tulajdonosa majd elindultunk.
Gondolom hogy hova tartunk az útból ítélve , bár hogy őszinte legyek . Az elmúlt két évben nagyon sokat változott itt kint minden. Jó ez hülyén hangzik de eddig csak a kertben voltam kint szóval ja.. A járás se olyan könnyű mint az egész fertőzés előtt.. mintha gyerek lennék újra . Meg kellett tanulnom ..
- Szólj ha nem bírod!- állt meg majd arcomra simitott.
Erre a tettére teljesen elvörösödőtem , fejemet gyorsan a másik irányba fordítottam.
- Pers! Ne legyél már ilyen édes mindig! Induljunk majd ott pihenünk!- mondta majd erősebben fogta az oldalam..

....

- Úgy látszik ez még mindig a mi titkos helyünk!- mondta majd egy plédet terített le a földre. Hogy ezt honnan szerezte azt nem tudom...Vissza sétált hozzám és segített leülni.
- Szeretnék veled komolyabb témáról beszélni!- mondta , fejemet az ő irányába fordítottam. Arcán ott ült a mosoly mégis annyira nem James arca volt.
- Tudod hogy én meghallgatlak .- mondtam, persze nem mintha el tudnék menni vagy bármi. Meghát érdekel hogy mit szeretne velem megosztani..
- Tudod szeretném a kapcsolatunkat felemelni. - mondta mire megint elvörösödőtem..

Attól a szótol hogy a " kapcsolatunkat" , na de Perselus nem szabadna így reagálni. Szeretem Jamest de azt nem hogy mindig így reagálok rá, ez annyira zavarba ejtő.
- Pers ! Az arcod !- mondta mire felé néztem és szájunk össze ért. Gyorsan eltoltam magamtól és kezemet arcom elé emeltem.
- Ez a büntetésed !- mondta , még is miért?
- Mégis miért?!- kérdeztem vöröslő arccal.
- Ezért ! Nem hagyod hogy végig mondjam a mondandóm. Az édes arcod a reakciód, istenem hogy én mennyire imádlak. - mondta majd a kezemet lehúzta az arcomról és megfogta.

- Viszont most már hagyd hogy elmondjam. - mondta majd vett egy nagy levegőt majd kifújta.
- Tudod már rég óta ismerjük egymást. Pontosan majdnem 5 éve.. nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül. Aztán pár éve elmondtam hogyan is érzek irántad, aztán jött ez a mérgezés. Őszintén nagyon féltem hogy elvesztelek , aggódtam és kiutat akartam találni. Végül sikerült meggyógyulnod mert egy erős ember vagy . Most pedig itt vagyunk 16 évesen és én az eddigieknél is jobban szeretlek. - nem tudok máshogy reagálni a vallomására , arcomon lassan lefolynak a könnyek...

- Hey ne sírj! Még nem is fejeztem be !- mondta majd letörölte a könnyeimet.
- Bocsánat .- mondtam neki boci szemekkel.
- Nem haragszom . A lényeg viszont hogy rajtad kívül mást nem fogok szeretni. Tudom hogy korai de akkor is szeretném ha velem élnéd le az életed. Bár a házasság számunkra .. . Mégis hozzám jössz majd pár év múlva. - kérdezte miért pár pillanatig nem jutottam levegőhöz.

- Lélegez !! - mondta mire fel észleltem.
- Biztos ezt akkarod!?? Lehet olyan gondokat hozok a fejedre amik ... ?- kérdeztem volna tovább mire , eltérített a földön és erősen falni kezdte a számat....
- Biztos! - súgta elválva