not shy, not me | kth

5

Lotti

Habár tagadhatnám, hiábavaló lenne minden erőfeszítésem. Teljes mértékben elképedtem rajta, hogy a mai önkéntes megmentőm, valójában a BTS egyik tagja. Sőt! Ahogyan, azt korábban Sohyun állította, mind a hét fiú talpig úriember és elképesztően rendes, így Taehyung viselkedéséből nem is tippeltem volna egyik jellemvonásra sem. Hiszen se rendes, se úriember nem volt. Gyakorlatilag rám nyomult a székházban és a kocsiban is! Hát álljon már meg a menet!

- Nos, ez egy remek fejlemény. – köhintettem visszanyerve a hangomat és negédesen barátnőmre, majd a még mindig vállamat szorongatóra pislantottam. – Azonban ettől függetlenül téged nem kedvellek – böktem ujjaimmal a srácra, aki ezt magára sem véve elvigyorodott. – nekem pedig dolgom van otthon. – mutattam ezúttal magamra.

- Azt hittem feladtad az overállal való próbálkozást. – ráncolta értetlenül a szemöldökét Sohyun, amitől megrántottam a vállamat.

- Sajnos ez nem áll fent, mint választható opció. – tártam szét a karomat, és kissé el is csodálkoztam kijelentésén, mivel tudta, hogy a legfontosabb órámra nem mernék egy hónap múlva üres kézzel beállítani. – Úgyhogy hazafelé betévedek egy méteráruba, és ha kell, egész éjjel újat fogok tervezni.

- Várjunk csak meg egy pillanatra... - szakított bennünket félbe Taehyung, amitől morcosan fordultam felé. – Divattervező vagy?

- Dizájner – javítottam ki magamat, majd megingatva a fejemet helyesbítettem. – És majd csak leszek, ha lediplomáztam.

- Hát ez csodajó! – csapta össze a kezét Taehyung izgatottan, amit se én, se a döbbent legjobb barátnőm nem tudott hova tenni. – Akkor akár dolgozhatnál nekünk is, nem igaz?

- Lányokra, tudod ilyen mellekkel megáldott, hosszú hajú egyedekre szoktam ruhát tervezni. – magyaráztam, majd a szemléltetés kedvéért magam elé helyeztem két karomat, mintha mindegyikben egy jól megérett görögdinnyét fognék. – Szemlátomást, te se nem Sunmi, se nem Chungha nem vagy, így rád és a kis barátaidra nem nagyon tudnék ruhát tervezni. Bár a múlt hónapban rajzoltam egy lilás-fehér habcsók ruhát, azt megvarrhatom neked, ha mindenképpen dolgoztatni szeretnél...

- Sunmi? Chungha? – ráncolta a szemöldökét, ahogy összefonta a kezeit maga előtt. – Hogy-hogy pont ez a két név ugrott be neked?

- Ők a múzsái. – szólt közbe Sohyun, én pedig bólintva fejeztem ki egyetértésemet. – Sunmira tervezte az első ruháját, még, amikor a Wonder Girls tagja volt. És Chungha már a Produce óta magára vonta a figyelmét... Nagyon mérges volt, amikor Somi nyert, ki is jelentette, hogy rá sosem fog tervezni...

- Sohyun! – szóltam rá erélyesen kissé szószátyár barátnőmre, aki akaratán kívül regélte el egész életemet.

- Most miért? Nem ez az igazság? – mosolygott rám, ujjaival megbökve az orrom, amitől szokásosan elnevettem magam.

Taehyung meglepően édes mosollyal vizslatta a duónkat, ami kimondottan nem tetszett. Annyira elképesztően helyes férfi volt, vonzó megjelenéssel és kisugárzással. A hangjától természetesen érthetően padlót fogtam, de, akárhányszor megszólalt és tett valami hülye megjegyzést, legszívesebben a plafonra másztam volna, hiába alig pár órája ismertem. Illetve egy órája, ha pontosítani akarok.

Mindenesetre örültem, hogy a személyisége nem túlkecsegtető számomra, mert így nem állt fent a veszélye, hogy megtetszik nekem egy világhírű idol, aki után sírhatok éjszakákat. Feltehetőleg minden második lánnyal kikezd, akivel csak tud, és nem sikítja a nevét elaléltan pusztán a jelenlététől. Erre nekem pedig nincs szükségem. Ezért is vette fel a személyiségem a harcot vele, hogy esélye se legyen egy pillanatra sem, azt gondolni, hogy egyáltalán valaha képes lennék rá, pasi alapanyagként tekinteni.