not shy, not me | kth

15

 Lotti

Fújtatva vágtam be magam mögött a szobám ajtaját, azzal sem törődve, hogy Sohyun mennyire meglepődhetett ezen. Valószínűleg már a hazafelé úton sejtette, hogy valami nagyon nem okés velem, de Isten áldja, nem tette szóvá. Most még.

Mintha valami kdramaban lennék, úgy vágtam a táskámat a sarokba és egy kisebb sikítással vetettem magam az ágyamba, hogy erősen a párnámba fúrjam a fejem idegemben.

Mégis hogy a fenébe csókolózhattam Kim Taehyunggal?

Biztosan elment az eszem. Erre ez az egyetlen logikus magyarázat van, igen. Megőrültem és nem vagyok normális. Holnap be is jelentkezem egy elmegyógyintézetbe, hogy megnézessem magam és kapja róla papírt, hogy rendben van, ha időnként olyan férfiaknak hagyom, hogy megcsókoljanak, akik bár nagyon vonzók, a személyiségük taszító. Pontosan ezt fogom tenni!

Nyílván én is tisztában voltam vele, hogy ez így egy nagy hülyeség. Mert üssön el a fagyiárus kocsi vagy mi, de élveztem, azt a pár buja pillanatot, amit, azzal a tökfejjel átéltem. És basszus, akartam volna még belőle.

Megőrjített, ahogyan lyukat égetett a hátamba, amíg egy órán keresztül vártuk, hogy a sasaengek elmenjenek és tudjuk folytatni a foragtást. De egy szót sem beszéltük. Úgy tettem, mintha nagyon érdekes lenne a katalógus, amibe a fiúk outfitjei fel voltak jegyezve, holott már majdnem kívülről tudtam az egészet. Egyszerűen nem tudtam neki mit mondani, mert bár vonzott magához, mint egy kicseszett mágnes, hiba lett volna újra belebonyolódni bármibe is.

Kettő rövid kopogást hallottam az ajtómon, majd Sohyun lassan bedugta a fejét az ajtómon, így kénytelen voltam ülő helyzetbe tornázni magam és egy mosolyt erőltetve magamra vártam érkezésének miértjét.

- Éhes vagy? Rendelhetnénk kaját, vagy ha van, kedved le is sétálhatunk sojuzni és enni valami instant leves félét. – tárta ki az ajtót és fél vállával az ajtófélfának támaszkodott. Haját összefogta egy kontyba a feje tetején és a csinos ruháit is melegítőre, valamint pulóverre cserélte, amitől egy átlagos, de gyönyörű koreai lánynak nézett ki, amilyen valóban is volt. Komolyan féltékeny vagyok néha legjobb barátnőm szépségére...

- Menjünk le. – bólintottam határozottan és már pattantam is fel, amikor tudatosult bennem, hogy még mindig a napközben viselt, kissé kényelmetlen ruhámat viselem. – Csak, hagy vegyek át egy kicsit lazább valamit.

Alig tíz perccel később már a jól ismert koreai, drogériának csúfolt, mindenes bolt külső teraszán ücsörögtünk, egy hatalmas adag ramennel, valamint egy üveg sojuval.

- Tetszik a munkád? – érdeklődött Sohyun, leszedve a papírt a ramenes doboz tetejéről. Én közben kiöntöttem a kis pohárkákba az italt, majd vállat vonva összébb húztam magamon a kabátomat.

- Aha, elvagyok. – válaszoltam szerényen, mert nem tudtam volna teljes őszinteséggel, azt mondani, hogy szeretem. Igen, kedveltem a fiúkat – többnyire – a csapattal is rendben voltam, de mégsem az én világom volt, hogy idolfiúkra igazítom és adom rá a ruhájukat. Jobban szerettem volna lányok körül dolgozni, hogy élesben is lássam, milyen ruháik vannak, amikből ihletet meríthetek és egynapon majd az én kollekciómat hordhassák.

- A fiúk imádnak és a főnökség nagyon elégedett veled. Szóval, ha szeretnél... tudod, hogy Songil bármikor meghosszabbítja a szerződésed. – motyogott a lány, majd a szájába vett egy nagyobb mennyiségű tésztát.

- Nem hiszem, hogy erre szükség lesz. – ingattam a fejem és én is kivettem a pálcikámmal egy kis kaját, mert már farkaséhes voltam valójában. – Februárig maradok. Lemegy a hétvégi koncert, utána az évvégi díjátadó és fesztivál szezon. Utána átkerülök, tudod...

- Igen, igen, de reménykedtem benne, hogy meggondolod magad és esetleg együtt fogunk dolgozni. – vonogatta a vállát aranyosan csücsörítve közben az ajkaival. Ettől őszintén felkuncogtam, de továbbra is ráztam a fejemet.

- Inkább mesélj te. Izgatott vagy a koncertek miatt? – húzogattam a szemöldököm. Ezzel szerencsére sikerült teljesen elterelnem a témát, ugyanis Aejin most nem csak sminkasszisztensnek kérte fel Sohyunt, ezúttal be is segíthet a sminkekben és tanácsokat adhat. Így a vacsoránk további részét Sohyun ötletei tették ki, én pedig örültem, hogy eltereli a figyelmemet és nem kell Kim Taehyung édes, csókolni való szájára gondolnom közben.

˙˙˙˙˙˙˙

Pénteken a délutáni órám után már a parkolóban várt a fekete autó, amivel a Bighit főépületébe vittek. A csoporttársaim már lassan két hete, amióta a BTSel dolgoztam, állandóan összesúgtak a hátam mögött, de egyikük sem merte még megkérdezni, hogy igaz-e, vagy csak pletyka az egész. Valójában még egyikükkel sem ismerkedtem meg, annyira közelről, hiszen csak szeptemberben érkeztem ide és eleinte nem mertek velem nagyon beszélni, mert nos, az én koreaim nem volt túl jó, ők pedig zömében nem beszéltek angolul.

Ez, azóta változott és igyekeznek nyitni felém, de érezhetően távolságtartóbbak velem, mint, ahogyan másokkal. Szóval egy ideje már nem is törődöm ezzel.

Szinte lélekszakadva estem be a ruharaktárba, ahol már ott volt Songil és hat másik lány is, akikkel együtt fogjuk a fiúkat vetkőztetni, majd öltöztetni, ahogyan halad előre a koncert. Mi leszünk a felelősök az outfitekért, a többi lány, akik pedig nincsenek itt, ők csak segédkezni fognak.

- Mivel nem akarlak titeket leterhelni, hogy minden egyes szettet fejben tartsatok, ugyanis a három óra alatt rengeteg öltözés lesz, mindenki kap egy tagot, akire oda kell figyelni. – tapsolt kettőt Songil, miután köszöntem neki és a lányoknak is és lepakoltam a holmimat a kanapéra. – Így rendben leszünk?

Csoportos bólintás volt a válasza, úgyhogy hét mappát fogott a kezébe és elkezdte kiosztani közöttünk.

- Van egy órátok, hogy tanulmányozzátok, megnézzétek a raktárban a darabokat, vagy pótoljátok őket. Pontban hatra érnek ide a fiúk, addigra szedjetek elő mindent, ami a képeken van és készüljetek fel, mert hosszú ruhapróba lesz. Nem akarom, hogy holnap szakadás vagy folt legyen bármin is, érthető voltam? – hadarta el egy szuszra az utasításokat, mire továbbra is egyszerre bólogattunk a lányokkal, meg sem nézve a mappáinkat, amiket szorosan a mellkasunkhoz szorítottunk, mintha csak valami kincs lenne. – Helyes. Nos, akkor munkára lányok! Ha kérdés van, itt vagyok és segítek!

Hosszasan kiengedtem a számon egy hatalmas adag levegőt és izgatottan tartottam el kissé magamtól a fehér színű mappát, hogy leolvassam róla a tagot, akinek a ruháit felügyelnem kell két napig a koncerten. Teljes izgalomban voltam, mert bár nem az én világom volt az egész, mégiscsak remek lehetőség volt bepillantani az egészbe. Mind ezek mellet, ingyen VIP jegyem volt a BTS koncertjére, amiért kislányok ölni tudnának! Hahaha!

Kinyitottam a szememet, amiről észre sem vettem, hogy becsuktam idő közben és leolvastam a nevet a dossziéról: Kim Taehyung – V

Ó, ezt most már komolyan nem hiszem el...