not shy, not me | kth

18

 Lotti

Mivel a hétvége alatt, szerintem egy évre elegendő fáradtságot összegyűjtöttem, úgy gondoltam, hogy megérdemlem, hogy a hétfői napon kihagyjam az óráimat és egész nap pihenjek. A terveim között szerepelt többek között, hogy délutánig alszom, aztán rendelek valami kaját és a Produce48 ismétlését nézem majd a tévében, mert valamiért szórakoztatnak az ilyen túlélőshowk. Na, meg imádtam az Izonet, és szomorú voltam, amikor feloszlottak.

Ezek a terveim a kora reggeli órákban már megdőltek, amikor és fél kilenc körül megszólalt a telefonom. Félálomban először azt hittem, hogy az ébresztőm az, így némi csapkodás után, elemeltem az éjjeliszekrényen pihenő készüléket, és nemes egyszerűséggel megnyomtam a hangerőgombot, hogy hallgasson el. Ezt követően elégedetten ejtettem a párnám mellé karomat, továbbra is a kezemben tartva a telefonom, ami perceken belül újra megszólalt.

Nyöszörögve nyitottam ki félig a szememet, és ezúttal elolvastam a nevet, ami a képernyőn világított.

- Mhm, halló? – vettem fel végül, mert bár még azt hittem álmodok, a tudatomig eljutott legalább, annyi, hogy nem az ébresztőm szól, hanem valaki hív.

- Lotti-ya? – egy nevető férfihang válaszolt az én álmos, koreaiszerű motyogásomra. – Felkeltettelek?

- Aha. – észre sem vettem, hogy magyarra váltok, csak, akkor eszméltem fel, amikor a vonal másik felén lévő személy nevetni kezdett. – Kivel is beszélek?

- Jungkook vagyok, nem akartalak felébreszteni, ne haragudj. – szabadkozott azonnal a srác, én meg közben felültem az ágyamban, és párszor megdörgöltem az arcom, hogy felébredjek.

- Jaj, semmi gáz. Valami baj van? – ropogtattam ki a nyakam, feladva ezzel, hogy visszaaludjak.

- Igazából csak meg akartam kérdezni, hogy lenne-e kedved velem ebédelni, és elkísérni, vásárolni. – válaszolt Jungkook és hallottam a hangján, hogy zavarban van. Ugyan volt már rá példa, hogy együtt ebédeltünk, amikor is megígértem neki, hogy elmegyek vele majd egyszer ruhákat nézni, mondván úgyis az egyik stylistja volnék vagy mi a csuda.

- Ó, persze, csak adj úgy másfél órát, hogy összeszedjem magam. – ásítottam el a mondat végét. – Hova menjek?

Jungkook lediktálta a címet, utána közölte, hogy inkább értem jön kocsival, mert tudja, hogy hajlamos vagyok eltévedni, amit megköszöntem. Miután letettük, komótosan kimásztam az ágyamból és a konyhába tipegtem, hogy valami koffeinszerűt magamba öntve felélesszem az agyamat, ami szerintem még mindig aludt.

Sohyun már nem volt otthon, mivel neki nem volt szabadnapja, ugyanúgy be kellett mennie, dolgozni. Csupána hűtőn kaptam tőle egy kedves üzenetet, miszerint büszke rám, amiért ilyen szuperül helyt álltam a hétvégén és nagyon szeret. Ettől máris szebb lett a napom.

Mivel lusta voltam a kávéfőzéshez, az egyszerűbb megoldásnál maradtam és kihalásztam egy jegeskávét a hűtőből, amiből Sohyun előszeretettel vásárol be mindig, a hasonló okok miatt. A kis dobozos kávém és a puha köntösöm társaságában levágódtam a kanapéra és próbáltam össze szedni magam, amit lehetetlennek éreztem. Olyan merevek voltak a végtagjaim, a fejem pedig ködös, mintha legalább egy komoly másnaposságban szenvednék. Persze ez csak a fáradtság volt, ami eluralkodott rajtam, de úgy döntöttem megküzdök vele!

A kis kávézásom után befoglaltam a fürdőt, gyorsan lezuhanyoztam, ami kellően kitisztította a gondolataimat, és kicsit fel is ébresztett. A hajamat is megmostam gyorsan, majd, amíg egy törölközőbe csavarva vártam, hogy némi nedvességet beszívjon az anyag, kiválasztottam egy egyszerű bővebb farmert, amit egy fekete inggel és lila mintás mellénnyel párosítottam. Ezután valami sminkszerűséget csapattam az arcomra, hajat szárítottam és miután felöltöztem, írtam egy üzenetet Jungkooknak, hogy készen állok.