not shy, not me | kth

23

 - De most komolyan fiúk. – tettem le a poharamat az asztalra, amiből már a sokadik felesemet fogyasztottam el. – Miért hívtatok meg engem is?

Jungkook maga elé húzta az egyik tálat, ami nassolni valóval volt megtöltve és mosolyogva Jimin felé fordult, aki úgy forgatta a poharát a kezében, mintha valami kincs lenne.

- Miért ne? Ritkán vagyunk nagyjából velünk, egyidős lányokkal egy társaságban, főleg külföldiekkel, szóval valami ilyesmi lehet a magyarázat. – hümmögött Jimin, mire Jungkook a szemét forgatva meglökte barátja vállát, aki ettől felnevetett. – Jó, viccelek, igazából Kook bír téged, és szeretem ismerni a barátait. Ennyi.

- Ja, akkor mi barátok vagyunk? – pislogtam vidáman, ahogy a mutató ujjammal előbb magamra, majd a velem szemben ülő hosszú hajú fiúra mutattam.

- Szerintem most már hivatalosan is ki merem jelenteni, hogy barátok vagyunk, Lotti-ya. – bólogatott határozottan Jungkook. Jimin ezt az alkalmat választotta, arra, hogy újra töltsön a fiújának és nekem is egy pohárka sojut, amit szinte egyből felhajtottunk.

Már órák óta iszogattunk a BTS dorm nappalijában, és bár az érkezésünkkor Namjoon is a házban tartózkodott, nem maradt velünk, mert akadt egy kis dolga a stúdióban, de, azért előtte biztosított róla, hogy legközelebb velünk iszik ő is. Ezután hármasban maradtunk és bár azt hittem eleinte fura lesz, de meglepően könnyen folyt köztünk a csevegés. Jiminnel korábban még nem beszéltem olyan sokat, de elképesztően közvetlenül viselkedett velem, és bár néha kedvesen visszakérdezett, hogy mit akartam mondani, nem volt probléma.

Sok minden szóba került, többek között kicsit finoman beavattak a kapcsolatukba, habár nem részletesen, azért említettek néhány apróságot, arról, hogyan találtak egymásra és, hogy milyen nehéz titokban tartaniuk a nyilvánosság előtt néha, hogy egy párt alkotnak.

- Tényleg Lotti-ya, neked volt barátod otthon Magyarországon? – érdeklődött Jimin, míg én kihalásztam egy pokit az asztal közepéről.

- Hm, volt, de már nagyon régen. – vontam meg a vállamat lazán. – Tizenhét éves koromban jártam pár hónapig egy felsőbb éves sráccal, de nem éreztem magam vele túl komfortosan, szóval szakítottunk. Azután leginkább ilyen kis futó kalandjaim voltak, de semmi komoly.

- És most van valaki, aki érdekelne téged? Az egyetemen vagy hasonló? – folytatta a kérdezősködést az idősebb fiú, mire Jungkook kimeredt szemekkel fordult felé és rázta meg a fejét.

- Hallod, miért faggatod ilyenekről? Ki vagy te? – fújtatott a fiatal énekes, amit a párja értetlen nézéssel reagált re. Én csak csendesen lehajtottam a fejemet, mert tudtam, hogy miért nem akarja elterelni a témát a szerelmi életem vagy mim felé.

Már éppen válaszoltam volna a kérdésre, hogy Jimin ne érezze kellemetlennek a helyzetet, amikor valaki dübögő léptekkel szelte át feltehetően az előszobát, ugyanis pár másodperccel később a személy a nappaliban jelent meg.

- Taehyung-ah! – pillantott fel Jimin meglepetten az újonnan érkező BTS tagra, félig fekvő, félig ülő helyzetéből. – Azt hittem ma otthon alszol, mert nem válaszoltál, amikor írtam, hogy gyere inni!

Taehyung fújtatva ledobta a kabátját a kanapéra, ami mögöttem helyezkedett el és egy pillantást sem vetve rám, idegesen fordult a két velem szemben ülő társa felé.

- Azzal amúgy úgy tisztában vagytok, hogy legalább tíz sasaeng lány áll kint a dorm előtt?! – hangját ugyan nem emelte meg, de olyan szinten csöpögött a dühtől, hogy ijedtemben magam elé húztam a térdemet és átkaroltam azokat. Mielőtt folytathatta volna a szidást, lassan felém fordult és gúnyosan horkantva megrázta a fejét. – Gondolhattam volna, hogy miattad van az egész!