not shy, not me | kth

21

Kellett pár perc reggel, hogy rájöjjek hol is vagyok pontosan, mivel egy számomra ismeretlen helyen keltem fel. Pár pillacsapkodás után tudatosult bennem, hogy mi történt az előző éjjel, amitől legszívesebben sikítottam volna és azonnal a fejemre rángattam a takarómat.

Ha valaki néhány nappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy Kim Taehyung lakásán kelek fel, az ő pólójában, nemhogy kiröhögöm, egyenesen elátkozom az abszurd kijelentése miatt. Erre nézzenek rám, megtörtént.

Morogva felültem a hatalmas francia ágyon és az alsó ajkamba harapva kezdtem el agyalni rajta, hogy mégis mit kellene, tegyek. A sötétítőkön beszűrődő fények alapján megállapítani sem tudtam hány óra lehet, így a párnám alól kihalászva a telefonomat döbbentem rá, hogy tíz óra elmúlt. Oké, nem gáz, nincs ma órám, és csak délután kell bemennem Songilhez egy megbeszélésre, úgyhogy nem késtem el sehonnan.

Kilőttem az értesítéseket, miután átfutottam Sohyun üzenetét, amiben csak emlékeztetett, hogy este hatalmas beszélgetés vár rám, ha végeztünk. Igen, úgy érzem lesz miről beszámolnom neki.

Magam elé hajítottam a készüléket és a térdemre támasztott kezeimbe temettem a fejemet, miközben a hajamat összekócoltam. Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Miért pont, annak a hülye tökfejnek kellett megtalálnia engem kiszolgáltatott állapotomban? És mégis miért voltam olyan idióta, hogy nem mentem haza?

Próbáltam keresni, mérlegelni a megoldást, hogy mégis mihez is kéne kezdenem pontosan a kialakult helyzettel. A ruháimat a fürdőben hagytam, miután zuhanyzás előtt Tae egy törölközővel együtt az egyik felsőjét is beadta nekem, hogy legyen miben aludnom. Azután már nem találkoztunk, mert a fürdőszobából azonnal a vendégszobába mentem, ő pedig gondolom a saját szobájában tartózkodott.

Ki kéne slisszolnom, átöltöznöm, megmosakodnom, utána angolosan távoznom? Nem, az nagyon kellemetlen és gyerekes lenne. Még legalább ezer opciót lefuttattam az agyamban, mire végül úgy döntöttem, hogy lehet, az lenne a leg célra vezetőbb, ha először is kimennék a szobából és körbe néznék, hogy egyáltalán Taehyung itthon van-e még.

Nagy sóhajok közepette lerúgtam magamról a takarót, belebújtam a házipapucsba és elindultam a hatalmas szobából kifelé. Kinyitottam az ajtót és a lehető leghalkabban, mintha csak valami kém lennék kislisszoltam a helyiségből. A nappalira egyből ráláttam, ami üresen kongott és pár lépést téve a fürdő felé, megállapítottam, hogy a konyhában sincs senki. Ezek szerint Taehyung lelépett? Az vajon baj nekem, vagy csak jó?

A vállamat megvonva inkább nem kerestem választ a kérdésemre, hanem a fürdőszoba kilincsére téve a kezemet már majdnem benyitottam, amikor az kitárult előttem.

Kim Taehyung teljes életnagyságban, mintha csak egy kdramaból lépett volna ki úgy állt előttem a gőzfelhőben, egy szál törölközővel a derekán, vizes hajjal és egy szokásos mosollyal az arcán.

- Szép jó reggelt neked, Lotti-ya. – mért végig azonnal tetőtől talpig, mire zavaromban elkezdtem a felsőjét lefelé húzogatni, hiszen éppen hogy eltakarta a fenekemet a hosszú darab. – Jól áll rajtad a felsőm.

- Ühüm, nos, igen. – köhintettem. – Szeretném már átvenni.

- Csak nyugodtan. – támaszkodott meg a férfi az ajtóban, pimaszul vigyorogva, pont, annyi helyet hagyva nekem, hogy elmenjek mellette, ha szeretnék. – Mi állít meg?

- Most éppen? Te. – böktem felé az állammal. – Hogyhogy még itt vagy?

- Zavarlak? – hajolt kicsit közelebb hozzám és a hirtelen mozdulattól majdnem meglazult a törölközője a csípőjén, amitől egy másodpercre elfelejtettem levegőt venni. Mi történik már megint velem? Mi ez az egész? Láthatta rajtam, ahogy a szemem lesiklik tónusos, szálkásan izmos testén, amit még vízcseppek díszítettek itt-ott, feltételezem azért, mert nem rég mászhatott ki a zuhany alól. – Úgy látom nem. – szólalt meg újból, ezzel kizökkentve engem, így tekintetem vissza vezettem az arcára.

- Korán van még, ahhoz, hogy itt neki állj velem flörtölni, nem gondolod? – egyenesedtem ki, és összefontam karjaimat a mellem alatt, ezzel kicsit feljebb húzva véletlenül a pólómat, amitől megvillantak a combjaim. Taehyung ösztönösen követte le a mozdulatsoromat, de szemei nem lefelé, hanem sokkal inkább felfelé álltak meg, ezzel emlékeztetve engem, hogy melltartó nélkül aludtam.

A férfi lassan beszívta a levegőt ajkain keresztül, szemei pedig az enyémbe kapcsolódtak. Elsötétült, ködös tekintetétől kirázott a hideg és megszeppenve hátráltam egy lépést.

- Szerinted meddig csinálhatod még ezt velem, Lotti-ssi? – ingatta meg a fejét lassan és közelebb jött hozzám, amitől újabb lépést tettem magam mögé. – Meddig húzhatod még az agyam következmények nélkül?

- Nem állt szándékomban az agyadat húzni. – vágtam vissza, de mivel folyamatosan csökkent köztünk a távolság, folyamatosan hátráltam, amit nem hagyott annyiban. – Félre-félre értesz. – dadogtam, és tudtam, hogy rossz vége lesz ennek, ha nem cselekszem.

- Szerintem meg akarsz engem. – jelentette ki, hátam pedig egy oszlopnak csapódott, míg Taehyung kezei mindkét oldalról közrefogtak, elzárva előlem a menekülési útvonalakat. – Ne tagadd, szépség, mikor hozzád érek, érzem. Amikor megcsókollak – hajolt a nyakamhoz, ahol lassan végig húzta ajkait, ezzel egy kisebb sóhajt kiváltva belőlem. – nem tudsz ellenállni.

- És most mit fogsz csinálni? – próbáltam tartani magam és határozottan nézni a szemeibe.

Taehyung újból elnevette magát, ujjait pedig finoman az állam alá vezette. Az arcomhoz hajolt, de testét még nem préselte hozzám. Orra már az enyémet érintette, és itt már éreztem magamon, hogy nem fogok tudni elszaladni, mert nem is akarok.

- Nem hagylak kicsúszni a kezeim közül. – susogta kettőnk közé, én pedig elveszetten hajoltam ajkaira, hogy megcsókoljam.

Ahogy csókolózni kezdtünk, kikapcsolt az agyam. Nem hallottam a vészjelzőt, hogy rossz, amit csinálok. A vágyaim eluralkodtak rajtam és csak mentem utánuk.

Taehyung mindkét kezét a fenekemre vezette, és miután ugrottam egyet, lábaimat a dereka köré kulcsolva folytattuk azt a szenvedélyes táncot a nyelveinkkel, amit elkezdtünk. Erősen a falhoz nyomott, amitől felnyögtem és hátravetettem a fejemet.

Láttam perverz mosolyát, ahogy végig nézett rajtam, majd a nyakamat kezdte el finom csókokkal belepni. Nem telt sokidőbe, hogy a pozíciónkat megtartva elinduljunk a szobája felé. A csókunk újból elkezdődött, és, akkor sem maradt abba, amikor a hátam a puha matracnak ütközött.

- Mondtam, hogy az enyém leszel, ugye? – suttogta kéjtől csöpögő hangon a fülembe Taehyung, miközben a két lábam közé térdelt, fél kezével pedig a pólómat felhúzva körözni kezdett ujjaival a hasamon.

- Nem rémlik, hogy ilyesmit mondtál volna. – lihegtem a nyakába kapaszkodva. Tae morogva levezette kezét a combomra, majd a bugyimra simítva nézett a szemembe.

- Az enyém vagy, Lotti! – az apró levegővételeim között elhangzó buja mondat, most teljesen elködösítette az agyamat és mosolyogva bólogattam, mint egy jó kislány.

- A tiéd vagyok, Taehyung! – húztam magamhoz, körmeimet a hátába vájva. – A. Tiéd.

Olyan szenvedélyesen tapadtunk egymáshoz, hogy, arra szavak nincsenek. Minden mozdulatunkat át járta az az elképesztő vonzalom, amit éreztünk egymás iránt. A továbbiakban szavak sem kellettek tetteinkhez.

A törölköző és a póló egymás mellé hullott a padlón, a kis fehérneműmmel és egy műanyag csomaggal együtt.

Ott, Kim Taehyung lakásában, a fekete, szatén ágynemű között egymáséi lettünk és tagadhatatlanul életem legjobb szeretkezését éltem át vele.

Nem agyaltam a következményeken, nem érdekelt az égvilágon semmi. Ha jönnie kell a bajnak, hát jöjjön. De nem tudtam tovább tagadni, hogy teljesen, totálisan kívántam a férfi minden porcikáját. Akartam őt, mindennél jobban.

Kár, hogy nem tudtam még, akkor, hogy ezek a mindent elsöprő érzelmek okozzák majd a vesztünket.