You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

1. Egy régi barát

-Lili, amíg telefonálsz beugrok egy kávéért. -súgtam oda barátnőmnek, a telefonálásának kezdetén, mire némán bólogatott.

Lábaim gyorsan lépték át a kávézó küszöbét. Reggel volt én pedig kómás és szinte az életemet adtam volna egy jó tejeskávéért. Amint a pulthoz értem, egy kb velem egy idős lány mosolyogva kérdezte mit szeretnék, kértem, fizettem és a sorban állva vártam a végterméket. Pár perc alatt a kezemben is tudhattam reggelem megmentőjét, amikor valaki megszólított.

-Gin? Te vagy az? - a fülem zúgni kezdett, a kávém pillanatokon belül a földön kötött ki és azt hittem hirtelen kihúzták a lábam alól a talajt. Szédültem a szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem elájulok és úgy kell majd engem összekaparni. A hangot, ami hozzám szólt ezer közül is felismertem volna. Gyermekkorom nyugtatója volt. Az édesanyám helyét betöltő űr, amit oly hamar elvesztettem. Az első és egyetlen szerelmem édesanyja, Anne.

A tekintetem hirtelen fűztem vele össze. A mosolya egyből ott ékeskedett kedves arcán, ami szinte semmit sem változott mióta utoljára láttam.

-Anne?

-Gin édesem, olyan jó téged látni. - lépett hozzám közelebb.

-Elnézést, elejtettem. - fordultam hirtelen vissza a pulthoz az elejtett kávém miatt.

-Semmi gond, máris intézem. -szólt kedvesen egy másik ott dolgozó egy felmosóval a kezében. Zavaromban kikaptam és elkezdtem felmosni az általam összehozott galibát. Tereltem, nem bírtam Annere nézni, egyszerűen nem ment. De ő ott állt, amíg végeztem, ugyan azzal a kedves mosollyal az arcán és csendben várta, hogy összeszedjem magam.

-Anne, szia. -mondtam már felé fordulva remegő hanggal.

-Gin édesem. -lépett élem, kezét a karomra simítva. -Édesem, úgy örülök neked. Istenem, mesélj drágám. Olyan .. egészségesnek tűnsz. -fejezte be lágyan.

-Öhm, igen. Köszönöm jól vagyok, már jól. Jó téged is látni Anne. -mondtam már összeszedettebben. -Hogy vagy? Hogy vagytok? -kérdeztem a végén halkabban, ahogy nyilvánvalóan Harryre utaltam. A szívem nagyot dobbant, ahogy gondoltamban megjelent előttem.

-Oh drágám, mi jól vagyunk. Robin sajnos meghalt. beteg volt már. Gemma jól van, van egy kedves férfi az életében és Harry, nos Harry... talán te is hallottál róla.

-Igen. -sütöttem le szemem zavaromban. -És Robin, oh Anne úgy sajnálom. - szóltam együttérzően, mire ő csak egy kedves mosolyt küldött felém.

-Istenem Harry olyan boldog lesz, ha megtudja, hogy találkoztunk ma.

-Ne Anne, kérlek ne szólj neki. Tudom, hogy annyira megbántottam őt régen. Nem lepne meg, ha a háta közepére sem kívánna.

-Ne beszélj butaságokat drágám. Még olyan kicsik voltatok tudom, hidd el tudom, de a fiam teljes szívből szeret téged. Sosem találna még egy olyan őszinte kötődést vagy szerelmet, amit irántad érzett. - mondta halkan, hogy csak én halhassam.

-Mégis honnan tudhatnád ezt Anne? -mondtam egyből én is halkan, hogy csak ő halhassa.

-Gin ő a fiam. Nem gyermek már ő sem és kitudja fejezni a gondolatait. Tudom, beszéltünk erről nem is olyan régen.

-Tessék? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Gin. -szólt Anna lágyan, mosolyogva mégis kicsit búsan fejcsóválva.-Buta vagy, ha azt hiszed ő már elfelejtett. Hiszen annyira szeret még most is. Tudom ezt hihetetlenül hangzik, de hidd ezt el nekem. Látott rólad nemrég egy képet az instagramon, ahol egy volt osztálytársatokkal készült kép egy találkozón. Úgy örült, hogy végre megtalált, hogy tudhat végre a hogyléted felől. Ha itthon van mindig érdeklődött, hogy láttalak-e azóta.

A szemeimben csintalan könnyek gyülekeztek és gondolkodás nélkül öleltem magamhoz a rég nem látott, de annyira szeretett nőt. Keserves zokogás tört utat rajtam, ő pedig csak állt ott, ölelt, ahogy tőle telt és a hátam simogatva nyugtatott.

-Gin, megígérem nem szólok Harrynek egyenlőre, ha nem szeretnéd, de kérlek gyere át hozzám valamikor. Jó az idő. Kiülünk a kertbe, eszünk, iszunk beszélgetünk és hagyom, hogy te dönts utána, rendben? - szipogva bólogattam a szívmelengető ajánlatra, miközben Anne előkotorta táskájából a mobilját, majd felém nyújtotta. -Írd be a számod drágám és holnap felhívlak.

-Anne kérlek, tényleg ne szólj neki.

-Nem szólok kicsim, egyenlőre  ami titkunk marad. Oh istenem úgy örülök neked. -vont hirtelen szoros ölelésébe, amit már a hosszú percek óta kint várakozó barátnőm hangja zavart meg.

-Gin mi lesz már? - jött be félig a kis helyiség ajtaján.

-Jövök már. Csak összefutottam egy régi baráttal. -mondtam, ahogy Annere mosolyogtam, miközben kiléptem  forró napsütésben úszó utcára.