Figyelem: helyenként +18-as tartalom!!
16 voltam mikor utoljára láttam. Igazi gyerek szerelem volt. Sosem felejtem el a 16 éves Harry szemében a könnyeket, amik sietve jelentek meg, amiért kitaszítottam őt az életemből. Bántottam és én is bántódta...
-Ha összetöröm magam az a te lelkeden szárad Harry Styles. Vagy 5 éve nem koriztam és sosem voltam kiválóság benne. -kezdtem.
-Gyere Gyönyörűm, én jó vagyok és fogom a kezed. Nem hagyom, hogy bajod essen. -biztatott kedvesen. Aztán végül megadtam magam. Jobban féltem tőle, mint kellett volna. Mint kiderült ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. -Látod, én mondtam, hogy nem lesz semmi baj. -nevetett Harry.
-Gyere Gin, igyunk egy forralt bort. -parkolt le mellettünk Gemma.
-Oké. -egyeztem bele egyből, majd Harryre mosolyogva otthagytam, ő csak ujjait szemeiről rám irányította, hogy "figyel".
Gemmával kb 5 perc sorban állás után meg is kaptuk a gőzölgő italokat, illetve Anne is mellénk szegődött, hogy ő is iszik egyet.
-Anne, ki fog vezetni? -kérdeztem.
-Majd Michal vezet. -legyintett Gemma. -Meg Harry a másikat. -tette hozzá.
-Istenem, de jó meleg. Lefagytak az ujjaim. -ismertem el vacogva. gemmát és Annet elnézve ők is ugyan úgy fáztak. Harry és Michal mosolyogja közeledtek felénk, mikor már látták, hogy bőszen emelgetjük a szánkhoz a poharat.
-Csináld már. -noszogatta Michal Harryt és pedig szemöldök ráncolva kaptak rájuk a szemem.
-Maradj már egy kicsit. -szólt oda alig hallhatóan, ahogy visszavittem Gemmáékra a tekintetem, akik eléggé vigyorogtak.
-Mi van? -kérdeztem tátogva Gemmától és Annetől, mire néma vállrándítással, de egy annál is nagyobb vigyorral néztek vissza rám.
-Khm, khmm Gin? -kaptam Harryre a fejem.
-Igen?
-Gyere ide kérlek. -nyújtotta felém a kezét ezzel magához édesgetve. -Huh. -fújtatott idegesen Michalra nézve, aki látványosan Gemma mellé állt.
-Harry? Jól vagy? -kérdeztem, úgy tűnt, mint aki készül elájulni és egy pillanatra megijesztett. -Elsápadtál. -emeltem ujjaimat arcához, hogy megsimítsam a területet.
-Gin, Bébi jól vagyok. -vette kezébe a kezem, majd egy hirtelen lendülettel letérdelt előttem. A szívem abban a pillanatban kb megállt. Nem voltam benne biztos, hogy ez az e amire gondolok, de nagyon úgy tűnt. -Gin Davis. -kezdte. - 11 évvel ezelőtt rá kellett döbbennem arra, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba és vagyok annyira mázlista, hogy a legjobb barátom is hasonlóan érez, és tudom, hogy sokáig nem úgy alakult a sorsunk, hogy bekövetkezhet ez a pillanat, de most Istennek vagy tudom is én kinek hála, de újra itt állsz velem szemben és így lehetőségem adatik arra, hogy fel tegyek neked egy kérdést.
-Harry.. -pislogtam.
-Maradj csendbe Bébi, most én beszélek. -szólt rám játékosan, amin mind felnevettünk. -Szóval Gin, Szerelmem, lenne hozzád egy kérdésem. -folytatta, majd meg sem várva bármilyen reakcióm mondta tovább. -Tudod, így is nagyon boldoggá teszel. Tényleg nagyon nagyon nagyon boldoggá, de akkor tennél a legboldogabbá, ha még csak ezt az egy álmomat valóra váltanád. Szóval.. -vett nagy levegőt. Gin, Édesem. Hozzám jönnél feleségül? -kérdezte, ahogy zsebéből egy gyűrűs dobozt kapott elő, amit egyből ki is nyitott előttem.
-H...Harry. -motyogtam. Talán ebben a pillanatban vettem észre, hogy potyognak a könnyeim. Ujjaimat arcomhoz kapva töröltem le őket sürgetően arcomról.
-Gin? -nézett rám kérdően.
-I.. igen, persze, hogy igen. -mondtam még mindig sokkolódva. Harry egy pillanat alatt állt fel előttem és zárt a karjaiba. -Szeretlek, annyira szeretlek. -motyogtam, majd egy pillanattal később ajkait az enyémre nyomta. A többiekre tekintettem, ahogy elváltunk egymástól. Anne és Gemma a legnagyobb mosolyukkal tapsikolt. Michal mosolyogva állt mellettük. Némán, még mindig könnyekkel küszködve tekintettem le Harryre, ahogy az ujjamra húzza a gyűrűt.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
A szívem nagyot dobbant abban a pillanatban. Alig három hónapja legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat, hogy pedig annyira gyorsan és gördülékenyen történt minden, hogy ép ésszel felfogni sem bírtam. Újra Harryre néztem, aki könnyes szemekkel nézett rám vissza.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek. -ismételgette egyre jobban közeledve mielőtt újra karjaiba nem zárt.
*******
Tudom Drágáim, ez is rövidebb rész lett, de remélem az események kárpótolnak titeket :)
