You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

28. Hírek

-Bébi, a kertész elment. -jött be Harry a szobába.

-Oksi, akkor hazavihetnél, hogy átöltözzek, ezeket a cuccokat is hazavinném.

-De ugye visszajössz? -nézett rám kiskutya szemekkel.

-Igen, vissza. -nevettem. -Utána pedig menjünk el egy nagy bevásárlásra, mert üres a hűtőd, nekem meg korog a gyomrom.

-Rendben. -egyezett bele.  -Amúgy olvastál híreket?

-Mi? Nem, miért? -értetlenkedtem.

-Nos előszedték az instád tele van a képeiddel a net és valaki nyilatkozta, hogy gyerekkorunkban együtt voltunk, szóval minden azzal van tele, hogy újra összejöttünk.

-Nos, nem mondom, hogy örülök neki. -nevettem kínosan. -De legalább nem írnak hazugságot.

-Legalább. -dobta le magát Harry az ágyra. -Ha ma kimozdulunk tuti vár ránk pár fotós. Tuti felkészültél?

-Egy hülye fotós sem fog elriasztani tőled. -nyomtam egy csókot az ajkaira, majd elcsomagoltam az utolsó darabot is a bőröndömbe. Indulhatunk. -Azt a kurva. -nevettem fel félig meddig idegesen, ahogy elővettem tegnap óta először a telefonomat.

-Mi a baj?

-A telefonom kb felrobbant. Több ezer értesítésem jött. Hogy kell ezt a szart kikapcsolni? -idegeskedtem mire Harry mellém lépett és kedvesen megmutatta, hogyan is kell kikapcsolni instagrammon az értesítéseket.

Harry segített levinni a bőröndöm, amit bedobott a kocsijába. Elnavigáltam hozzánk, kidobáltam a cuccaimat a szennyesbe, behajtogattam pár napra elég újat, hiszen fogalmam sem volt mennyire lesz szükségem, majd Harry betette az új adagot újra nekem a kocsiba és elmentünk bevásárolni. Sajnos nem egyedül tettünk meg ezeket az utakat hiszen fotósok hada követett minket. Én próbáltam nem tudomást venni róluk, de Harry láthatóan ideges volt ettől.

-Nyugi. -simítottam kezem combjára, mire egy nyugodtabb mosoly ült ki az arcára.

-Ti együtt vagytok?

-Harry ő az új barátnőd?

-Igaz, hogy 10 évvel ezelőtt voltatok már együtt?

-Gin igaz, hogy rákos volt? -megállt bennem az ütő ezen kérdés hallatán. Nem érdekelt miket kérdeztek, de ez tisztán hallható volt a tömegből. Abban a pillanatban  a lábaim a földbe gyökerezetek és csak néztem, azt aki feltette ezt a kérdést, de én csak ott álltam, néztem és egy szó sem jött ki a torkomon. Harry Karomra markoló keze rántott vissza a valóságba, ahogy maga után kezdett húzni az üzletbe.

-Ezt.. ezt honnan tudják? -kérdeztem Harryt, ahogy beértünk. A torkom kiszáradt, úgy éreztem megfulladok.

-Hé.. Gin nyugodj meg. Rengeteg ember kiad infókat pénzért cserébe. Ez így működik. Hééé. -kérlek nyugodj meg. -ölelt magához. -Most menjünk vegyünk meg mindent és akkor szépen bezárkózunk és hagyjuk, hogy csituljanak a dolgok, oké?

-Oké.. -motyogtam alig hallhatóan.

Harryvel kb fél órát tölthettünk az üzletben. Bevágtunk mindent a kosárba, amire csak szükségünk lehet. Két őr, előrement, betettek mindent a kocsiba, hogy mi már csak beülhessünk és menjünk is végre haza. Harry házához érve kb át kellett verekednünk magunkat a fotósok között a kocsival, hogy betudjunk hajtani a garázsba.