You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

29. Egy csoda vagy

-Nos tudom, hogy sok volt ez a nap. -kezdett bele Harry, ahogy a konyhában pakolásztunk. -De.. írtak a srácok, tudod a zenekaromból, hogy nagyon szeretnének megismerni. Ők ott voltak, amikor telefonáltunk és tudod ők támogattak és lelket öntöttek belém és nagyon szeretném, ha megismernéd őket. Talán.. talán, ha benne lennél áthívnám őket este.

-Harry ez a te házad, azt hívsz, akit csak akarsz, amúgy én is nagyon szívesen megismerném őket.

-Imádni fogod őket ígérem. -ölelgetett meg Harry boldogan, majd előkapta a telefonját.

-Szia..... Igen már itt...... Igen, ő is itt van...... Tudom. .... Nos arra gondoltam, hogy este átnézhetnétek hozzánk. Csaphatnánk egy kis összejövetelt.... Szuper, akkor 8-kor várunk titeket.... Oké...Oké, szia. 

-Ezek szerint jönnek. -kezdtem izgulásba hirtelen.

-Igen, de ne aggódj imádni fogod őket és tuti, hogy ők is téged. Viiiszont, ha az emlékezetem nem csal, akkor reggel itt hagytunk abba valamit. -mondta mosolyogva, ahogy a pult felé kezdett tolni.

-Kérlek emlékeztess, nekem nem rémlik semmi. -húztam.

***

-Itt is vannak. -ugrott meg Harry, ahogy megszólalt a csengő én pedig halkan követtem őt és tisztes távolban megálltam az ajtótól. -Sziasztok. -tárta tágasra az ajtót. Az arcán fellelhető öröm engem is megmosolyogtatott. Látszott, hogy összeszokott emberek és jó barátok egymás életében. Furcsa volt őt így látni, ilyen számomra ismeretlen közelben. -Gin? -szólított meg Harry hirtelen.

-Sziasztok. -köszöntem nekik szinte szégyenlősen.

-Ő itt Mitch, Adam, Nyon, Sarah és Charlotte. -mutatta be őket sorba. Egymás után illedelmesen integettek nekem vissza észrevéve zavaromat. 

-Jó látni Gin, személy szerint ez az idióta nekem már rengeteget rinyált rólad. -lépett hozzám Mitch karjait szorosan alakom köré fonva.

-Bekussolhatnál haver. -szólt rá Harry, ahogy bezárta az ajtót.

-Szeretlek. -mondta Mitch cseppet sem bánkódva, majd kb képen röhögte Harryt, amin már én is csak nevetni tudtam.

Szerencsére a srácok tényleg nagyon jó arcok voltak és egy pillanatig sem kezeltek idegenként jól megszokott társaságukban. Már ment le a nap, miközben kiültünk a teraszra. Harry tüzet gyújtott a szabadtéri kandallóban és Adam segítségével különböző italokat hozott ki.

-Mitch Bébi megtennéd, hogy átülsz Sarah mellé, ezzel engem eme szépség mellé engedve. -szólt rá Harry illedelmesen Mitchre, hogy kb takarodjon mellőlem. -mire a többiek nevetni kezdtek.

-Lesheted öcsi. Ülj le szépen Sarah mellé. - mutogatott mellőlem ujjaival, hogy hol van a szabad hely, ahol helyet foglalhat.

Az este eseményei gyorsan teltek, minél több ital fogyott én annál viccesebb sztorikat hallgattam végig Harryről és a bandáról. Mitch egy pillanatra sem tágítva mellőlem cukkolta Harryt az egész este alatt.

Úgy hajnal egy lehetett mikor a lányok leléptek. Mitch, adam Harry és én maradtunk csak.

-És mi van veletek srácok? Ez most valami hivatalos? -kérdezte tőlem és Harrytől, de én kérdő vállhúzást eredményezve meghagytam Harrynek a válaszadási lehetőséget.

-10 évre vesztettem el, többet nem történhet meg, szóval igen.

-Az biztos Gin, látnod kellett volna Harryt, mikor az anyja közölte, hogy ott vagy. Életemben nem láttam őt ennyire kétségbeesettnek, idegesnek és boldognak egyben.

-Mitch, köszönjük. -szólt rá Harry. Mikor Mitch úgy döntött, hogy meglátogatja a mosdót, Adam pedig beindult egy üdítőért, Harry egyből kapott az alkalmon, hogy mellém fészkelje magát.

-Jól érzed magad? -kérdezte csillogó szemekkel, amiket jelenleg az alkoholnak tudtam be.

-Igen, mind nagyon rendesek. Úgy bánnak velem, mintha ezer éve közétek tartoznék.

-Régóta tudják ki vagy. annyi, hogy volt a valóságban is itt vagy nem csak szavakban. -mosolygott édesen mielőtt lágy csókot nyomott ajkaimra.

Még körülbelül egy órát beszélgethettünk a fiúkkal miután ők is haza indultak. Harry bár inkább nézte csak, amit csinálok, hiszen jobban megütötte a pia, mint engem, én bepakoltam mint a konyhába, hogy legalább a teraszt rendezettnek tudhassam.

-Jól áll ez neked. -mondta Harry félig aludva.

-Mégis mi?

-Hogy így pakolászol az otthonomban. Így végképp olyan képet festesz, mint aki ide tartozik és ezt imádom. -vallotta be édesen.

-Ha meggondolnád magad csak szólj. -cukkoltam.

-Kizárt. Teljesen kizárt, hogy valaha meggondoljam magam veled kapcsolatban. -hadonászott édesen. -Te vagy az életem Gin. -mondta miközben már karjaival engem kérlelt, hogy lépjek közelebb és bár a szívem elolvadt a kijelentésre, mókás állapotunk miatt nem hagytam ennyibe a beszélgetést.

-Ezt csak azért mondod, mert részeg vagy. -húztam már a karjaiban elhelyezkedve.

-Igen valóban részeg vagyok. De, ha józan lennék, akkor is ugyan olyan szerelmes lennék, mint részegen. Ha részeg vagyok, ha józan, akkor is egy csoda vagy a számomra és ez örökre így marad.