You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

10. Hiányoztál

-Sokáig menekülsz még tőlem? -kérdezte hirtelen Harry az itala kitöltése közben miután az előbbi kis szobás menekülésem után leért utánam a konyhába.

-Nem menekülök előled Harry. -támaszkodtam meg könyökömmel a konyhapulton mialatt ő visszatekerte a narancslére a kupakot. -Csak tudod én is félek, hogy egyszer rám zúdítod az elmúlt 10 évet.

-Gin. Akkor elmondom még egyszer. -mondta komolyan, ahogy felém fordult csípőjét lazán a pultnak támasztva. -Kurvára szar 10 év volt. Fel sem voltam rá készülve és igen rohadt dühös voltam Gin, de egy pillanatig sem rád, érted? Csak tudod, ha már úgy alakult az életünk, hogy újra elvezhetjük egymás társaságat, akkor tudnék örülni neki, ha te sem rettegnél ettől, hanem végre élveznéd.

-Igazad van tudom. -bólogattam. -Ne  haragudj, csak annyi mindennel megküzdöttem az elmúlt évek alatt és már kapásból mindentől rettegek.

-Ne aggódj édesem. -szólt kedvesen, ahogy egyik kezem két sajátjába vette és enyhe csókot nyomott rá. -Miattam sosem kell félned.

-Annyira hiányoztál. -vallottam be, ahogy kezemet kikaptam az övéből és azzal a lendülettel a mellkasának borultam, karjaimat pedig szorosan a dereka köré fontam.

-Te is nekem Bébi. Te is nekem. -mondta halkan. Ajkait a hajamnak nyomva hagyott egy puszit mialatt karjaival körülölelte a nyakamat. Csak álltunk ott egymást ölelve én pedig nem bírtam betelni az illatával és az ölelésével. A szívem zakatolt  a közelségétől, talán összenyomódott felsőtesteink miatt ő is érezhette, hogy kitörni készül. Az arcom pírtól égett a mellkasán, pillanatok kellettek ebben a nyugalomban, nem bírtam volna a szemeibe nézni, hogy felfedjem magam.

-Mi lenne, ha kicsit elvonulnánk a szobámba és megnéznénk egy filmet, hm? Csak úgy ketten, csendben. 

-Benne vagyok. -néztem fel rá mosolyogva.

Harry miután elcsiripelte Annenek, hogy egy kicsit elvonulunk némán követett a szobájába. Én egyből elvágódtam az ágyán és párnához bújtam kisebb menedékül.

-Mi nézzünk? -nézett rám a távirányító után nyúlva.

-Nyomj be valamit a Netflixen, nekem mindegy. -mondtam már kényelmesen elfeküdve. Harry elindított egy filmet és mellém mászott az ágyba.

-Ez nekem fog kelleni. -nevetett, ahogy kikapta a párnát a fejem alól.

-Harry! Van még azon kívül másik. Pont az enyém kell? -mondtam felháborodást színlelve.

-Édesem ez jó lesz nekem, te pedig dőlhetsz rám. -szólt vissza azzal az ellenállhatatlan mosolyával kezem után nyúlva. Finoman húzott mellkasára, egyik karjával magához ölelve. Pillanatnyi gondolkodást sem ejtve fúrtam magam az ölelésébe.

-Ezt nagyon könnyen meglehet szokni. -tett megjegyzést helyzetünkre, amire nekem csak egy jóleső hümmögés jött válaszul. -Most már nem menekülsz remélem tudod. -mondta kuncogva, ma mellkasa pedig vibrált  a fejem alatt enyhe nevetésétől.

-Nem is áll szándékomban. -válaszoltam hirtelen, picit még jobban hozzá bújva.

-Jó kislány. -egyezett bele halkan, ahogy még szorosabbra fonta körülöttem a karjait.