You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

3. A levél

Drága egyetlen Gin.

Felfoghatatlan a számomra a döntésed, de tiszteletben tartom.

Lehet többet nem találkozunk, elfogadom, ha így szeretnéd, de kérlek gyógyulj meg. Küzdj és soha ne add fel. Ha egy kicsit is számít neked az irántad érzett szeretetem. Legalább értem tarts ki, ha ezt így kérhetem. Bár nem tudhatom meg fog e történni, de szeretnék egyszer egy egészséges, boldog, felnőtt nőt magam előtt látni, aki ha talán szerencsés fickó vagyok még az életem része lesz egyszer. 

Tudom még fiatalok vagyunk, de ismerlek már ahhoz eléggé, hogy tudjam a barátságunk és a gyermeki emlékeink, nem véletlen alakultak első és végső szerelemmé. Én megmondom őszintén nem igazán tudom elképzelni, hogy lehetséges e annyira szeretni még nőt valaha, mint ahogyan téged imádlak Gin.

Ha pedig úgy alakul, hogy többé nem látlak kívánok neked teljes életet. Küzdelmek és fajdalom nélkül egy csodás és rendes férfi oldalán, aki a jövőben a helyembe léphet, hogy szeressen és csodáljon, mert te egy csodálatos ember vagy Gin.

Tudom, nem kérhetek tőled semmit, de én cserébe a szívem egy részét hagytam nálad, ami csak remélni tudom, hogy vezet téged egy jó és kitartó úton. Én sosem feledlek el, ebben az egyben biztos lehetsz.

Féltelek Gin, nem repes a szívem, hogy elmenekültél Holmes Chapelből és nem foghatom minden nap a kezed és élhetem veled át minden küzdelmed és nem segíthetek neked a nehezebb napokon, de megértem, mit miért tettél. 

Szeretném, hogy tudd nem neheztelek és a legszebb emlékeimet őrzöm meg rólad, amíg csak élek. Szeretném, hogy tudd, hozzám mindig jöhetsz, bármilyen baj is történjem és bármikor újra megfogom a kezed, ha te is engeded.

És végül köszönöm neked az együtt "együtt" töltött egy évet. A félig meddig kalandokat, amiket először veled éltem át. Kívánom magunknak, hogy egyszer beteljesülhessünk igazán, ahogyan azt a szerelmes emberek is teszik, mikor már elég érettek rá. Bízom, hogy mi újra összetalálkozunk és soha többet nem engedjük el egymást. 

Szeretlek, Harry.

***

A könnyeim sorra potyogtak, ahogy újra és újra elolvastam a Harry által írt sorokat. Talán, ha azt mondanám, hogy már egy milliószor végigolvastam, lehet akkor is keveset mondanék. Mindig is annyira kedves volt velem, ezek a sorok is tükrözik, mennyire is jól bánt velem. Főleg, hogy egy 16 éves, szinte még gyermek, hogy lehet ennyire jószívű és, hogy beszélhet úgy, mint bármelyik felnőtt férfi. Megmelengette a szívem, ahogy visszagondoltam a még gondtalan pillanatokra. A pillanatokra, amikor gyermek fejjel kezdtük megismerni egymást és egymás testét. Én és Harry sosem szeretkeztünk, de tudom, ha ez az egész nem alakul így, ha nem leszek beteg és taszítom el őt akkor vele élhettem volna át az első pillanatok örömeit. a szívem mai napig vágyik rá, hogy ezeket vele ízleljem meg. Magamnak hazudnék, ha nem vallanám ezt be.

Esték teltek el, ahogy a Harryvel készült interjúkat és videókat nézegettem régebben, ahogy a szívem megszakadt, mikor egy gyönyörű nőt láttam az oldalán. A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy talán újra megadathat, hogy akár egy pillanatig is magamhoz ölelhessem, az új,  ismeretlen és felnőtt Harryt.

 A gondolataim a dal körül cikáztak, amit Anne mesélt. Vajon igaz lenne, hogy nekem írta? Hiszem ebben azt állítja, hogy még szeret.  Nem tudom milyen változást enged meg nekem a holnap, de ha újra akár csak egy percre láthatnám, az nekem maga lenne az egész világ