Figyelem: helyenként +18-as tartalom!!
16 voltam mikor utoljára láttam. Igazi gyerek szerelem volt. Sosem felejtem el a 16 éves Harry szemében a könnyeket, amik sietve jelentek meg, amiért kitaszítottam őt az életemből. Bántottam és én is bántódta...
Reggel egyből arra kellett kelnem, hogy agyérgörcsöt kapok. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de legalább az ünnepek alatt lehetett volna még egy kis béke. Valaki lefotózott minket a jégpályán és tele van vele minden. Nyilván előszedték azt is mikor Harryvel LA-be repültem és az éjszaka folyamán rólam is mindent kiderítettek. Minden lap lehozta, hogy Harry nyilvános helyen kérte meg a kezem és annyit találgat a média, hogy mióta tarthat újra a kapcsolatunk. Harry managere is írt, hogy békén sem hagyják mióta kikerült az első kép és, hogy senkinek ne vegye fel a telefont. Az oldalak tele voltak a képeimmel, a trágár kommentek pedig szívem ütöttek.
-Héé, Édesem, ne aggódj. -bújt hozzám Harry miközben még mindig a telefonomon olvasgattam a dolgokat. -Az emberek mindig is féltékenyek lesznek. Vannak pasik akik azt írták, hogy hogy az istenbe szedtem össze egy ilyen jó nőt? Most én is akadjak ki? Gyönyörű vagy és pótolhatatlan és én szerelmes vagyok beléd és az is maradok,ne érdekeljen senki véleménye.
-Én csak nem tudtam, hogy ez ekkora nyomás Harry. -ismertem el.
-Elég privát ember vagyok. Eddig sem beszéltem soha semmiről és nem is fogok. Ami a miénk az a minénk is marad. Az, hogy néha lefotóznak meg ne érdekeljen. Ez sajnos elkerülhetetlen. Te pedig tegyél úgy, mintha nem is érdekelne. Ha azt látják, hogy lepereg, akkor jobba békén hagynak. -biztatott. -Jeff pedig szeretné, ha este posztolnál az instagramra ma valamit, hogy lássák, nem ügyed. Ilyenkor nem jó taktika eltűnni.
A nap folyamán a telefonom félre dobva töltöttem az időm, azon kívül, hogy apával és pár barátommal beszéltem. Még jó, hogy én akartam nekik beszámolni az engem ért örömökről. Napközben Anne próbálta Gemmával karöltve elvonni a figyelmem, délután pedig Gemma kitalálta, ahogy csípjem ki magam és posztoljak szépen, ahogy Jeff kérte.
Kora délután mentem el készülni. Fürödtem, hajat mosta, szépen felöltöztem, megcsináltam a hajam és kisminkeltem magam, amit Gemma végig asszisztált, illetve ő is készült mellettem. Végül posztoltam egy képet instára azzal a szöveggel, hogy "Ready for St. Eve's Dinner". A fotót Gemma lőtte, szerinte és Anne szerint tökéletes, míg Harry csak azzal volt elfoglalva, mennyire jól nézek ki és, hogy olyan büszke rám, hogy a történtek ellenére erős maradtam. Főleg, hogy azóta elég sok cikk kikerült a betegségemről.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Az instámon, mintha bombát robbantottak volna, főleg miután Harry lájkolta a posztot. Sokan írták, hogy örülnek Harrynek és, hogy szép vagyok. Jól estek a kedves szavak. Az utálkozókkal pedig igyekeztem nem foglalkozni.
Délután 5 körül érkeztek a vendégek. Apa is megjött, aminek roppant örültem. Már reggel óta az életemet adtam volna egy öleléséért.
-Apaaa. -kezdtem majdnem sírni, ahogy a nyakába ugrottam.
-Édesem, nem sírhatod le a szép sminked, kár lenne érte. Ne foglalkozz senkivel, csak magaddal és Harryvel és azokkal, akik szeretnek. -nyugtatott a hátamat simogatva.
-Szia Rob. -jött meg Harry is üdvözölni.
-Szevasz fiam. -ölelte meg apám őt is engem elengedve. -Nos gratulálok nektek. -kezdte miután Harryt is üdvözölte. -Titkon bíztam benne, hogy egyhamar ihatunk erre az eseményre. -nevetett apám.
-Mindent megtettem érte. -tárta szét Harry karjait kisfiús mosolya keretében, ezzel tudatva, hogy eleget tett apám vágyainak.
-Még jó, hogy én döntök el mindent nem igaz? -kérdeztem mókából hitetlenkedve.
-Persze, hogy te édesem. -kezdte egyből Harry, immár inkább pimasz vigyorral, ahogy elhallgattatásomért nyomott egy puszit a számra. -Bár azért gondolhattad volna, hogy apád beleegyezése nélkül nem kérem meg a kezed. -folytatta, ahogy apám beljebb került és már Annékkel társalgott.
-Tessék? Te ezt tartottad? -kérdeztem, mire Harry mosolyogva bólintott egyet. -Istenem Harry, elkérted apámtól a kezem? Lehetsz ennél édesebb?
-Nem tudom, lehetek? -kérdezte nevetve.
-Jelenleg nem jut semmi eszembe, ami tudná ezt überelni. -ismertem el.
-Gyertek Gin. Kezdjük meg az estét. -szólt ki nekünk Anne, ezzel Harryvel mi is bementünk a többiekhez a nappaliba, ahol minket már mindenki pezsgővel a kezében várt.
